Elég bátor vagy?

Részlet a Dash és Lily – Kihívások könyvéből

cimkék: #karácsony #Folyt. köv.

Mit tennél, ha egy könyvesbolt egyik polcán a kedvenc szerződ könyvei között egy piros noteszra lelnél? Kinyitnád, mi mást. De vajon elkezdenéd-e követni a benne leírtakat, hátrahagyva minden kételyedet, csupán az ösztöneidre hagyatkozva? Dash, a tizenhat éves New York-i srác úgy dönt, belemegy a játékba, miután rálelt Lily noteszére. Olvass bele a Nick és Norah végtelen éjszakája szerzőinek legújabb kötetébe, a Dash és Lily – Kihívások könyvébe!


Ezen a bizonyos napon a kedvenc szerzőimet ellenőriztem, hogy lássam, hagyatékból nem került-e elő valamilyen új kiadás. Éppen egy különleges kedvencemet olvasgattam (a nevét nem árulom el, hátha meggondolom magam), amikor észrevettem a bújócskázó piros borítót. Egy piros Moleskine, azaz „vakondbőr” notesz villant elő, a bársonyos könyvecskének sem a vakondhoz, sem a bőrhöz nem volt köze, de előszeretettel használták azok a kortársaim, akik szükségét érezték, hogy naplót írjanak, és ezt ne elektronikus formában tegyék. Sokat elárul az emberről, milyen lapokon ír naplót, én szigorúan ragaszkodtam az iskolai vonalas füzethez, mert a rajzhoz nem volt tehetségem, és mikroszkopikus macskakaparásom bőven befért a vonalak közé. A többség a sima lapú füzeteket szerette, csak Thibaud nevű barátom vonzódott a kockás lapokhoz. Addig legalábbis, amíg a gyermekvédelmis el nem kobozta a jegyzeteit, hogy bizonyítsa, a történelemtanára megölésére sző terveket. (Tényleg arra szőtt terveket.)
A piros napló gerincén nem láttam betűket, és hogy a borítót lássam, le kellett emelnem a könyvecskét a polcról. A címkére fekete alkoholos filccel azt írták: ELÉG BÁTOR VAGY? Kinyitottam a naplót, az első oldalán a következő bejegyzés állt:

Elhelyeztem számodra néhány nyomravezető jelet.
Lapozz, ha látni akarod, hol!
Ha nem, kérlek, tedd vissza a könyvet a polcra!

A sorokat lány írta. Úgy értem, ezt az ember megérzi. Az igézően dőlő betűkből.
Akárhogy is, megkockáztattam, hogy lapozzak.

Hát akkor itt vagyunk.

1. Kezdjük a francia zongoraművészettel.

Nem igazán tudom, milyen az,
de gondolom,
senki nem veszi le a polcról.
Charles Timbrell a te embered,
88/7/2
88/4/8

Ne lapozz tovább,
amíg ki nem töltöd a hézagokat
(de a naplóba ne írj, kérlek)!

––––––––––––––– ––––––––––––––

Nem mondhatom, hogy valaha is hallottam volna a franciák zongoraművészetéről, de ha az utcán egy férfi (persze keménykalapban) megkérdezné, szeretnek-e zongorázni a franciák, habozás nélkül igenlő választ adnék. Mivel a könyváruházi folyosókon jobban tájékozódtam, mint a saját otthonomban, sőt otthonaimban, pontosan tudtam, hol keresgéljek: a zenei részlegben. Már-már csalásnak tetszett, hogy még a szerző nevét is megadta. Ilyen ostoba és mamlasz tökfejnek tart? Bízhatna bennem, még mielőtt kiérdemelném a bizalmát.
A könyvet elég könnyen megtaláltam – megy ez, ha az embernek van tizennégy erre szánható perce –, és ahogy előre sejtettem, az a fajta könyv volt, amihez két éven át se nyúl senki a polcon. A kiadó még arra sem vette a fáradságot, hogy valami illusztrációt tegyen a címlapra. Csak a következő állt rajta: Az francia zongoraművészet történeti áttekintése, írta Charles Timbrell, majd (új sorban), előszó: Gaby Casadesus.
Gondoltam, hogy a naplóban szereplő számok dátumok, 1988 biztosan jeles éve volt a francia zongoraművészetnek, de nem találtam semmi efféle vonatkozást 1988-ra, 1888-ra, 1788-ra vagy bármilyen más 88-ra vonatkozóan. Elakadtam, mígnem rájöttem, hogy a rejtvényszerető ismeretlen a régi könyves szokáshoz folyamodott: oldal/sor/szó. A 88. oldalon megkerestem hát a 7. sor 2. szavát, aztán a 4. sorban a 8. szót.
Ha te
Mi az, hogy „ha én”? Ki kell találnom. Gondolatban a vonalakra írtam a hiányzó két szót (csak gondolatban, hogy tiszteletben tartsam a kívánságát), és lapoztam.

Rendben. Nem csaltál.
Milyen bosszantó dolog tűnt fel a könyvborítón
(a grafika hiányán kívül)?

Gondold végig, aztán lapozz!

Hát ez tényleg könnyű. Utáltam, hogy hibásan „az” alakban használták a névelőt a francia szó előtt, hiszen mássalhangzóval kezdődik a szó. Lapoztam.

Ha arra jutottál,
hogy a szörnyszülött „az francia” összetétel zavart,
kérlek, menj tovább!

Ha nem,
tedd vissza a naplót a polcra!

Újra lapoztam.

2. A kövér bulikirálynő
64/4/9
119/3/8

Ezúttal se szerző, se más segítség.


Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek