Friss tinta!
A Friss tinta a kortárs gyerekköltészet töretlen sikerű, izgalmas, sokszínű antológiája, mely a kritkusok szerint is az évtized legjobb gyerekkönyve. A Pagony számára nagyon fontos könyv, hiszen az egyik legelső saját könyvünk - a Csimotával közösen. A könyet Takács Mari hol festményekből, hol nyomatokból építkező dinamikus illusztrációi díszítik. Ebben a kötetben mindenki megtalálja a kedvenceit, kisbaba kortól az iskola végéig használható alapkönyvként. Számos verset megtalálunk a Kaláka Madáretető című albumán megzenésítve. Olvassatok pár szeles-napos-havas-vizes verset belőle!
Kovács András Ferenc
[Kínai dallam]
Ősszé válok.
Már nem bánom.
Szélvész rázhat:
van két lányom!
Egyik nyárfa,
másik nyírfa:
vén törzsemben
meg volt írva!
Ősszé válok.
Már nem bánom.
Lombom rezdül:
van két lányom!
Egyik nyírfa,
másik nyárfa:
tán nem lészek
többé árva…
Koronámat
égnek tárom:
Ősszé válok!
Van két lányom.
Kukorelly Endre
[Télenma]
Télen marcona vagyok,
tavasszal bevadulok,
vadulok egész nyáron,
már alig várom,
majd elrepülök,
lesülök, belesülök,
tiszta besülés a nyár,
nagy időjárás-kanyar,
aztán majd, későősszel
koppanok, mint a lőszer.
Most jól felsoroltam
az összes évszakot! Jónapot!
Gryllus Vilmos
[Téli hangok]
zúzmara olvad cseppen a víz füttyent néha a csíz
roppan a völgyben pendül a jég
szór rá darát az ég
fák fagyos alján túr a rigó
szirtről csusszan a hó
sombokor ágán surran a szél
halkan zenél a tél
(szólnak a hangok tél idején
s hozzá dúdolok én)
[Nyúl tavaszi éneke]
Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen,
és ősszel minden oly riadt,
és télen sűrű, lassú ködben
dideregnek a nyúlfiak.
Tavasz, te cuppanásnyi szikra,
ha tappancsod a sárba lép,
vidorság száll a kis nyuszikra,
s megédesűl a sárgarép’.
Bajuszt pödörsz a napsugárból,
s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl.
Ó, jaj, tavasszal szép a zápor,
és sokkal később alkonyul.
László Noémi
[Csupavíz]
Fut a fűben,
fut a falban,
kiárad, ha bősz vihar van.
Cseperészget,
szaporázza,
levegőben perdül táncra.
Itt egy felhő,
ott egy felhő,
csurran-csöppen az esztendő.
Csiga házán
harmat-árok,
csupasz ágon vízvirágok.
Kántor Péter
[Körúti szél]
A Nagykörúton
szalad a szél,
bárki beszél,
ő belebeszél,
Belepofázik,
belemorog,
belenevetgél,
belezokog,
Belehuhog
vagy beletütül,
ha fütyörészel,
belefütyül,
Bárcsak akadna
jó úti cél!
sóhajt a kócos
körúti szél,
Karodba karol,
tovacibál,
kalapot lop a
Nyugatinál,
Levelet pörget,
ugrik, oson,
körbekering az
Oktogonon,
Torombitázik,
hegedüdül,
meglát egy padot,
csüccs, lecsücsül.
Szabó T. Anna
[Hóhullásban]
Hóhullásban sok pihe hull:
egy pihe sem lesz így egyedül.
Egyedül nem jön, nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.
Egymaga nem jön: százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol és kanyarog a hó.
A földre leérve összefogóznak,
tolldunnának, lágy takarónak,
belepik az utcát, a tereket, a várost,
Szentendrét és Budafok-Hárost,
belepik a ligetet, belepik a szigetet,
összefogózva már nem didereg,
már nem fázik a sok pihe-csillag,
tollpuha paplana csillog-villog.
Alszik alatta a rét meg az erdő,
könnyû a dunna, pihepuha felhő,
alszik a föld és a földben a búza,
hótakaróját magára húzza.
Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál
