Jó kézbe venni!

Bagossy Laura, boltvezető a Pozsonyi úton: Évek óta az egyik legkedvesebb „nézegetős” könyvem a Nevenincs és sosemvolt Hercegnők. Időről időre előveszem, és többnyire Manci lányommal merülünk bele az elképesztő fantáziával, részletgazdagsággal és különleges bájjal megrajzolt hercegnő-gyűjteménybe. Ez az a könyv, ahol a betűk a háttérbe szorulnak, hiszen a képek olyan intenzitással szippantják magukba a nézőt, hogy a szavakra szinte nincs is szükség. Puszta szeszélyből olvasunk csak bele olykor-olykor. Rebecca Dautremer rajzai önmagukban is egész történeteket mesélnek. Hercegnői tekintetéből, mozdulataiból kiolvasható a sorsuk. Éppen ezért számomra valahogy „színházszagú”. Egy jelmezkavalkád, amelyet tovább erősít az illusztrációk vörös dominanciája. Mintha nehéz, bársony színházi függönyök mögé nézhetnénk…

Győri Hanna:, szerkesztő: mivel én csakazértsem tudtam kedvencet választani, ezért kettő darab András könyveit ajánlom nektek: Baranyai (b) Andráséit és Dániel Andráséit. Baranyai legújabb képeskönyve, a hatalmas Európai böngésző a Pagony büszkesége, tele van vele mindkét bolt kirakata, mert nagyon szeretjük. Hat európai főváros, Róma, Budapest, Berlin, Amszterdam, Párizs és London szerepel a képeken, tele vicces figurákkal, nemzeti jellegzetességekkel, apró, elbújtatott részletekkel. Minden porcikája tökéletes. De böngészhetünk az előző két városos könyvben is, a fent már emlegetett Gévai Csilla írta Amíg utazunkban és Amíg zötyögünkben is, ahol számtalan közlekedési eszköz, Budapest legszebb részei szerepelnek. A városkép tűpontos, és mégis tele van rajzos humorral. Csak rá kell pillantanunk a kissé karikaturisztikusan megrajzolt figurákra, és rögtön tudjuk, hogy ki milyen ember.

A rajzi humor és a groteszk éppen Dániel Andrástól sem áll távol. A one-man-showként készülő képeskönyveinek, akárcsak Baranyai világának már masszív rajongótábora van. Mondjuk nehéz is lehet nem szeretni a szerencsétlenkedő kuflikat, olyan nevekkel, hogy Fityirc meg Zödön - a sajátos, felfordított mintás gumibogyó külsejükről már nem is beszélve. Ráadásul világukat, az elhagyatott rétet viccesebbnél viccesebb állatok és növények népesítik be a réti kancsalkától a romantikus lelkületű minifarkasig és vagány ázott patkányig. A nagyobb kisgyerekeknek és szüleinek pedig a tavalyi év minden szakmai sikerlt besöprő (szinte minden listán első helyen végző, Szép Magyar Könyv-díjas) Kicsibácsi és Kicsinénit javasoljuk. Rövid történeteikben az egészen meghökkentő dolgok is egészen természetesen és elgondolkodtatóan történnek meg.

Sugár Judit, fő PR-os: Vonzódom a szokatlanhoz. Semmiben sem jó nekem a túl szép, túl formás - kellenek azok a girbegurba vonalak, a szabálytalanság, unalmas lenne nélkülük az élet. Nincs egy kedvencem, ha valami formabontó, azt kézbeveszem. Mégis vannak a szívemhez különösen közel álló kötetek, amiket nemcsak a gyerekeim miatt tettem a könyvepolcunkra. Az egyik a böngészőszerű, humorral teli mese, a Hihetetlen történet az óriáskörtéről. A figurák - Micó, Sebastian, J.B, Karc alpolgármester és a többiek, a találkozások - a Rémséges Tengeri Sárkánnyal, a rettentő kalózokkal, a valóságtól messze elrugaszkodottak, mégis bámulatosak, hiszen Karc alpolgármester alakja már be is költözött a családunkba - aki vörös fejjel kiabál és veszekszik, az hamar kivívja nálunk ezt a megtisztelő címet. A másik nagy kedvenc a Liza és Micsoda-sorozat, melynek krikszkraksznak tűnő, de annál inkább szerethető figurái hamar belopakodnak a gyerek- és felnőttszívekbe. Igazi barátságról szólnak a történetek sok nevetéssel. Az abszolút kedvenc a kezdő kötet, a Liza és Micsoda, melyben Liza váratlan születésnapi ajándékként egy valódi zsebkutyát kap, akinek nehéz megfelelő nevet találni: Császármorzsa, Felmosórongy vagy....Micsoda! És van itt még valami, egy olyan könyv, ami megosztja az olvasóközönséget, nálunk mégis akkora sláger volt hónapokig, hogy a gyerekem darabjaiban is cipelte magával az óvodába minden nap és csak úgy hívta: a kakilós vakond. Ez a könyv szerintem semelyik nevetésre vágyó 3-5 éves polcáról nem hiányozhat - lehetünk prűdek, vélekedhetünk persze úgy is, hogy "jajdeborzasztó", de szerintem igazán különleges és formabontó darab a Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére, nem érdemes nálküle távozni a boltból!

Szollár Vera, webszerkesztő: Mindig valami különös, nosztalgikus hangulatba kerülök, ha Gévai Csilla illusztrációt nézem. Furcsa, különleges érzés lebeg a képein, csak csodálom az első ránézésre szinte ovis alkotásoknak tűnő, egyvonalas rajzokat a Mesék a Tejúton túlról című könyvben: a kicsit groteszk gyerekeket, a homokszörnyet, és persze a vagány piros biciklit. Igen, tudom, hogy sokaknak riasztó egy kicsit Csilla némely rajza, de nézzük meg csak jobban őket, mert összeségében biztos, hogy találunk bennük valamit, ami mégis megfogja a tekintetet és elindít valamit bennünk. Mert a rajzok egyszerűségén (és nagyszerűségén) túl a színek azok, amik meghatározzák Gévai Csilla könyveit, a Holdfényszüret például ebből a szempontból is a kedvencem: a tintakék pacaszerű háttér, a szétfolyó zöld, a kiáltó napsárga mellett minden képen ott vannak a gévacsillás finom vonalakkal megrajzolt apró részletek: egy levél erezete, egy sokszirmú virág, egy geometrikus ruhaminta, egy bongyori hajtincs. Ezek a mindennapi és megható kis részletek még nagyobb hangsúlyt kapnak a Nagyon Zöld Könyvben, ahol a legkomolyabb témák képi megjelenítése is hallatlanul humorosan, iróniával jelenik meg. Lapozzatok bele a Padlókönyvbe vagy ebbe a másik GCS kötetbe, de ha az életben is megnéznétek Csilla rajzait, akkor gyertek el a Pozsonyi útra vagy az új Pagonyba, Budára, és csodálkozzatok! Mert az ő rajzait találod a falakon, a padlón, a mennyezeten és a pulton is nálunk.