Mind tudjuk, milyen könnyű kiesni a ritmusból, ha nem gyakorlunk rendszeresen valamit. Én például alig emlékszem a francia nyelvre, pedig öt évig tanultam. Így van ez kisiskolás korban az olvasással is. A gyerekeknek ekkor még nincs komoly gyakorlatuk a hosszabb szövegek önálló olvasásában, és a hosszú nyári szünet alatt bizony könnyű kiesni a gyakorlatból. Persze nincs olyan szülő, aki örömmel erőltetné a kötelező olvasmányokat a gyerekére a szünet első napjától az utolsóig, amivel mélyen együtt is tudunk érezni. De akkor mi a megoldás? Olvass tovább, és megtudod!

Ropi és Zizi amerikai általános iskolások, és a naplóikban a filmekből, rajzfilmekből és sorozatokból ismerős amerikai iskolai élet rajzolódik ki, klikkekkel, menőkkel és nem menőkkel, legjobb barátokkal, versenyekkel, bulival, amibe el kell hogy hívja valaki az embert. De közben az iskolás barátságok, az órákon való unatkozás, a szülőkkel, családdal hadakozás éppen olyan, mint egy bármilyen kisiskolás élete - épp ezért tud számukra vonzóan másmilyen, és nagyon ismerős is lenni. Pálcikakutya pedig egy egészen más, fél méter magasan lévő nézőpontból szemléli nagyon szórakoztatóan a világot. Mind a három könyv naplószerűen van szerkesztve, kevés szöveg és sok rajz, "beragasztott kép" van a füzetlapra emlékeztető oldalakon, a betűtípus "kézi" - ettől viszont sokkal izgalmasabban néznek ki, mint egy sima könyv.