KERESD A VÉSZKIJÁRATOT!
Kamasznak lenni nem könnyű! A látható és láthatatlan problémákról viszont muszáj lesz beszélni, ha ép ésszel meg akarod úszni! A Vészkijárat-könyvek segítenek neked abban, hogy megtaláld a hangod a legnehezebb témákban. Ezen az eseményen kiderítheted, mit tehetsz, ha rosszul érzed magad, vagy, ha valami furcsát észlelsz a környezetedben, sőt az is kiderül, miért vagyunk ennyire képmutatók!
Kerekasztal-beszélgetés, workshop diákoknak, tanároknak, szülőknek a Tilos az Á Vészkijárat sorozatáról.
A diákok, a szülők és a tanárok külön beszélgetéseken vesznek majd részt.
A diákok beszélgetőtársai: Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál), Kiss Judit Ágnes (író, költő, pedagógus)
A tanárok, szülők beszélgetőtársai: Mészöly Ágnes (író), Wéber Anikó (író, újságíró, pedagógus), Vinczellér Katalin (pedagógus, a Pagony&Tilos az Á kiadó munkatársa)
A találkozás célja a könyvek megismertetése, a könyvekben megjelenő problémák felvetésének fontossága, az ezekről való őszinte beszélgetés elindításának lehetőségei az iskolákban és a családban.
A Vészkijárat-könyvek arra hivatottak, hogy felhívják a figyelmet azokra a láthatatlan problémákra, amelyek bármelyikőnkkel megtörténhetnek, és amelyek sajnos sokszor meg is történnek, valamint olyan témákat vesznek elő, amelyekről még mindig úgy érezzük, tabu beszélni.
Az élvezetes beszélgetéshez a könyvek ismerete nem szükséges, de nem ártalmas. Most ez a három regény segít majd abban, hogy megtaláld a vészkijáratot:
Louise O' Neill: Te kerested a bajt (- #MeToo)
Miért vagyunk ennyire képmutatók?- number 1
Miért fontosabb inkább a vélt/valós társadalmi elvárásoknak megfelelni, mint nyíltan és egyszerűen beszélni a problémákról. Amik így sokkal súlyosabbá, nyomasztóbbá tudnak válni, amint amilyenek valójában....
A regény központi témája az áldozathibáztatás, ami a legkisebb egységtől (család, gyerek-szülő) a legszélesebb társadalmi szintig megosztó és radikális érzelmeket, véleményeket vált ki.
Itt az alkalom, hogy tabumentesen, közvetlenül tudjunk kérdezni, vitázni, érvelni! És szempontjainkat gazdagíthatja, árnyalhatja, ha ismerünk legalább egy olyan könyvet, ami a jelenségről bátran, szókimondóan, sok szempontból szól.
Mészöly Ágnes: Szabadlábon (– Ki a nyomi?)
Miért vagyunk ennyire képmutatók?- number 2
A bármilyen fogyatékkal élőkre általában nem tudunk természetesen, egészségesen tekinteni. Maximális jóindulatból sokszor túlkompenzáljuk gesztusainkat, vigyázunk a szavainkra. És közben a látható sérüléssel nem élőkkel szemben durvák, tapintatlanok, meggondolatlanok vagyunk. Miért nem találjuk az egyenes utat, a természetes hangot, a hiteles viselkedést?
Ha egy kamaszoknak (is) szóló regény főszereplője egy olyan 16 éves fiú, aki (mint a legtöbb 16 éves) küzd a leválásért, az önállóságáért, közben kerekesszékes, az apját nem ismeri, szeretne tetszeni a lányoknak – akkor ez a regény igen sok beszélgetést indíthat el.
Wéber Anikó: Az osztály vesztese (– Az én gyerekemet nem bántják)
Miért vagyunk ennyire képmutatók?- number 3
A közösség meghatározó szerepe a személyiség alakulásában nem kérdéses. És mintha elkerülhetetlen lenne, hogy egy közösségen belül ne alakuljanak ki függőségi viszonyok. Egyetlen szülő sem szeretné, hogy az ő gyereke, ha már van hierarchia, a kiszolgáltatottabb helyzetébe kerüljön. Már csak a maga felé való bizonyítás kedvéért sem. Saját kudarcként is meg lehet élni a gyerekem kudarcát. Mi történik, ha mégis muszáj egy ilyen helyzettel szembesülni? Tudok erről, további sérülést nem okozva, beszélni vele? És mit kezd ezzel a tanár? Büntet? Prédikál? Elfordítja a fejét? Vagy esetleg már első pillanattól kezdve gondol arra, hogy ez ne történhessen meg?
Helyszín: Bartók Pagony különtermei, Budapest, 1114, Bartók Béla út 5.
Időpont: 2018. február 23. péntek, 17:30
Mindenkit szeretettel és izgalommal várunk!
