Kezdd Majával az ovit!

Itt a tavasz, és lassan itt lesz az ovis beiratkozások ideje is. Ilyenkor minden kisgyerekes család lázban ég. Amíg a csoportokat látogatod, hangolódjatok az alkalomra és a beszoktatásra egy jó mesekönyvvel! Ebben segítenek Vadadi Adrienn Óvodás lettem! sorozatának kötetei, az Ákos óvodába megy és a Maja barátokra lel.

Az anyukák-apukák gyomra összeugrik, ők már tudják, hogy milyen nehézségekkel kell majd szembe nézni a még nagyon-nagyon kicsi, szinte kisbaba gyereküknek: talál barátokat? Meg fogják vigasztalni, ha sír? Tudni fogják, hogy fogni kell a kezét elalváskor? Megértik, amit mond? Mit gondol magában, ha egyedül marad? Mi lesz, ha rosszalkodik? Mi lesz, ha bepisil, ha kicsúfolják, ha valami nem tökéletes? (Nem mintha otthon minden az lenne... Viszont legalább látja az ember, hogy mi van.)
A gyerekek nem tudják, hogy milyen lesz anya vagy apa nélkül lenni, idegenek között, de elfogja őket az izgatottság, hiszen sok-sok játék, újdonság, zsivaj felé hajtja őket a velük született kíváncsiságuk. Ki-ki a vérmérséklete szerint fejest ugrik vagy a partvonalról nézi a többieket. Hiányolja hetekig a mindig körülölelő szülői szeretetet, vagy elfogadja az óvó nénit, és hozzá is kötődik. Persze rengeteg múlik az óvónőn, hogy komolyan veszi a gyerekek érzéseit, oda tud a rengeteg kicsire figyelni, ki tudja elégíteni a sok-sok érzelmi, tárgyi, testi igényt.

Ez az elválás mindenkinek nagyon nehéz! Ebben segítenek Vadadi Adrienn Óvodás lettem! könyvei: Ákos után most Maja kiscsoportos kalandjai következnek. Akárcsak Ákost, Maját is ismerhetjük a Leszel a barátom?-sorozat meséiből. Most megtudhatjuk, hogy miképp barátkozott össze Leával és hogyan illeszkedett be a csoportba.

Ahogy Ákos meséi, ez is az első óvodás nappal indul. Majának nem jelent gondot elköszönni az anyukájától, nem kapaszkodik a szüleibe, mint Ákos. Ő az a fajta kislány, aki nagyon szeretne magának egy igazán jó barátot, aki beveszi őt a játékba, és mindenben mellette áll. Nem egy kitalálós, belevaló kezdeményező alkat. Inkább megfigyel és együttműködik, mint parancsokat osztogat. Noha kedvesen megszólítja a gyerekeket, de nem tud „belelépni” mások játékába, neki többre van szüksége, hogy bevonják. Ugye, mennyi hasonló gyereket ismerünk, akinek csak egy kis biztatás, kézfogás kell? Szerencsére az óvó néni Maja segítségére siet, és „bemutatja” őt Leának, aki boldogan veszi be a játékba Maját. Onnantól kezdve mindent együtt csinálnak. Többnyire Lea találja ki a játékokat: a babaetetést és öltöztetést, a homokozó-fagyizót, a fiúk riogatását. Lea segít neki, ha éhes, mert nem szereti az ebédet, Lea védi meg viccesen, amikor Peti ijesztgeti. Maja pedig ragaszkodik kis barátjához, sülve-főve együtt vannak, olyan igazi kislány barátságban, amit meghatódva néz az ember (persze, amíg hajba nem kapnak - de általában egy perc, és újra béke van).

A három kis mese finoman vezet végig megint minket az óvodai élet apró, de annál fontosabb mozzanatain: az első nap, az evés és válogatás, a közös udvari játék és fiú-lány „harc” jelenik meg. A kicsik, ha még nem óvodások, ámulva fogják hallgatni, hogy mi minden történik az óvodában, és közben észrevétlenül megoldási módszereket „tanulnak” a könyvből az őket váró konfliktusokra. A nagyobbak, akik már óvodások, boldogan ismernek magukra és az ismerős óvodai helyzetekre, és játékosan-mesésen dolgozzák fel az óvodai szituációkat.