Kifli, a viking
Hogy hogyan lesz egy kifliből viking? Hát úgy, hogy olasz szerzőnk, a magyar származású Levente Tani megálmodta, sőt meg is írta-rajzolta őt! De nem csak vele, hanem Minden Oroszok Leghatalmasabb Krémtortájával, vagy a Hatgombócos Fagylaltharcossal is találkozhattok majd a Könyvhétre megjelenő könyvében! Igazi ínyencség lesz! Egy kis kóstolónak itt az első mese.
Sötét és viharos az éj, amikor a Pókhasú Pék elzárja a sütőt, és ott hagyja a forró
Kenyereket, Kalácsokat, Zsömléket és Kifliket. Az ajtót kulcsra zárja, hazatér aludni.
A kifliskosárban megszólal egy halk hang:
–Én nem arra születtem, hogy valami haszontalan kölyök velem tunkolja ki a reggeli kakaóját! Viking harcosnak állok, én leszek a Tengerek Réme!
Amint ezt kimondja, a Kifli – ripsz-ropsz! – kezeket-lábakat növeszt, talpra szökken, és már indul is az ablak felé, kalandra készen.
-Veled tarthatunk, Kifli? – kérdik a Zsemlék. – Kissé pufik vagyunk talán, de a szívünk bátor, vagány!
-Hát persze, gyertek csak. Ti lesztek az én hűséges és tettre kész legénységem!
Így hát együtt vágnak neki a nagyvilágnak.
Hajójuk, a Sütisárkány már ott ring kikötőben. Kifli a kormányrúdhoz lép, a Zsemlék pedig evezőt ragadnak. Hurrá, kezdődjék hát a nagy kaland!
A tengeren ezer veszély les az utazóra. A nagy vizek kegyetlen ragadozója, a Tésztafaló Gombóccompó köröz a hajó körül. Kifli az evezővel próbálja távol tartani, a legénység fegyvert ránt.
–Zsemle a vízben! – harsan a kiáltás. Már nyújtják is az evezőket szegény Zsemle felé, de már késő! Az óriási Compó magával ragadja, s eltűnik a mélyben.
A küzdelem színhelyén csupán egy kevés prézlit sodornak a habok.
–Föld, föld! – kiált a Zsemleőrszem.
–A híres Pizzapalota szigete – suttogja Kifli, a viking. – Itt kikötünk! Felszeleteljük a pizzákat!
A bátor Zsemlék héjukat ropogtatva a partra vetik magukat.
Kifli ostrom alá veszi a Pizzapalotát.
–A kőfalak kitartanak, nem veszed be hat év alatt! – hahotáznak a Pizzák.
Kiflinek támad egy ötlete: a Zsemlék egymás hátára állnak, úgy másznak át a falon. A nagykapuhoz gurulnak és kinyitják a sereg előtt.
Így szól Kifli, a viking a reszkető Pizzákhoz:
–Ide a zsákmánnyal, máskülönben kecsöpfürdőt rendezünk, és mindannyiótokat vékony szeletekre vágunk!
Szegény Pizzák! Leteszik a fegyvert, és zokogva nézik, ahogy a Zsemlék a hajóba rakodják az olajbogyót és a zöldségeket, és elhajóznak.
–Vitorla a láthatáron! – kiált újra a Zsemleőrszem.
A félelmetes Palacsintakalózok hajója némán siklik a szürke tengeren a Sütisárkány felé.
A zsákmányolt lekvárt szállítják épp haza. Nincs veszedelmesebb harcos egy Tengeri Palacsintánál, mert mindegyikben benne van a kakaó. A Zsemlék vadul rázzák a lándzsáikat, a Palacsintakalózok lekvárt köpködnek. Most az egyszer inkább kikerülik egymást.
Kifli régi álma, hogy egy szép napon kifossza a Nagy Cukrászdát. Az éj leple alatt kikötnek a Trüffel-szigeteken, és a Nagy Cukrászda kapujához lopakodnak.
A Cukrászda parancsnoka az éjsötét keserűcsokoládéval bevont Trüffel kapitány, a kaput pedig Bősz Bonbonok és Zsémbes Mézesek vigyázzák.
A Zsemlék rohamát sűrű nyílzápor veri vissza. A Nagy Cukrászda bevehetetlennek tűnik.
Ekkor Kifli, a viking is támadásba lendül. Átküzdi magát az őrökön, csakúgy száll a sok tejszínhab. Egy rúgással betaszítja a kaput, és szembeszáll a kegyetlen Trüffel kapitánnyal.
A kapitány vitézül harcol, ám végül Kifli egy tortalapáttal felszeleteli.
Teljes a győzelem, övék a Nagy Cukrászda!
Ám a bátor és harcias Kifli ropogós héja mögött lágy szív rejtőzik. A Nagy Cukrászdában rátalál a világ legédesebb Krémeskisasszonyára.
Egybekelnek, és beköltöznek a gazdátlan palotába.
Kifli búcsút mond a vikingek kalandos életének, és a sütemények királya lesz. A Pizzák minden évben hoznak neki némi finomságot, a Palacsintakalózok pedig, ahányszor csak elhajóznak a palota mellett, megajándékozzák egy-egy üveg lekvárral.
(A fordítás Keresztesi József munkája)
