Kurjongató hangulatban meséljük!

Adamik Zsolt: Ördögbőr grófja - rettentő kalózmesék

cimkék: #jó könyv #kaland #Pagony #8-12

Ki ne akarna kalózzá válni? Ki ne akarna helytelenkedni és szertelenkedni hivatalból? Most szerencsére kicsik és nagyok együtt változhatnak rettenetes martalócokká, amíg csak a szemük és/vagy fülük vagdalni bírja a sorokat. - Hajdú Zsanett ajánlója

Olyannyira belejöttem a kalózmesék kurjongató hangulatába, hogy ma nem volt szükségem se hanglemezre, se gyerekdalokra, hogy kellő rettegésben tartsam a szomszédokat, egy szuszra elharsogtam az összes dalt, ami a szemem ügyébe akadt. Bár hírhedten szeretem a kalandokat, őszintén szólva, sokszor még egy picit én is begazoltam Adamik Zsolt Rettentő kalózmeséitől. Van ezekben a mesékben minden, ami a kalamajkához kell, fregatt, falábak, Mélyvízi Kreccsen, vadtengerészeti tengerimalacológia, mégis, a mesefüzér végére a szöveg gyönyörű ívben visszatér a meseszöveg elejét jellemző kezdeti meghitt nyugalomba. Eddigre már minden kalandvágy ellenére könnyeznem kellett egy kicsit. De ne szaladjunk előre, amíg nem muszáj…

Igazi apuka-mesék ezek, és bár én nem vagyok apuka, csak anyuka, felidézi bennem, amikor apukám minden este valami tényleg nekem szóló történetet eszelt ki, amit, ha jól átgondoltam, még a javamra is fordíthattam.

Hasonló a helyzet itt is: van egy apuka és egy kisfiú, akik este egy rövid párbeszéddel vezetik fel az esti mesét. Itt mindig kiderül az adott kontextus, ami párbeszédbe lép a mesével. Most gondolhatjátok, hogy „ejj, na megint egy didaktikus szöveg, még a mese sem lehet mese már…” - de itt szó sincs erről, tényleg vérbeli apuka-szöveggel állunk szemben, amiben a meséé, a fantáziáé, a szórakozásé, a viccelődésé a főszerep. Csak mindez kicsit meg van bonyolítva, amit, ha akarunk, észreveszünk, ha nem, nem; zavaró semmiképpen nem lesz. Az egész dolgot egy fürdés indítja be, illetve a fürdeni nem akarás. A gyerkőc piszkos akar maradni, hogy kalóz lehessen, vagy kalóz akar lenni, hogy piszkos maradhasson; mindenesetre rápörög a kalózzá válásra, így az apukája belekezd egy történetbe. Az első mese pedig (a párbeszéden túl) megadja a további történetek keretét, Kiskartács kapitánnyal kezdődik és az általa felépített fregattal végződig a szöveg. Ennél többet erről nem mondok, mert ez az egész legszebb része. A második mesében egyszer csak felbukkan Ördögbőr grófja, a hírhedt kalóz, és beindul a történet akciódús része. A kedvencem, amikor megjelenik a nyakkendős ellenőr cápa a kalózszabályzat betartatása végett, meg persze, mert szeret büntetést kiszabni. Szerencsére a helyzetkomikum ebből is kivágja a Ferihajó martalócait.

Vérbeli tengerimedvék komisz nyelvezetén íródott a mese: tele humorral. Burjánzik a szövegben a szóvicc, remekül keveri, tükrözi egymásra a különböző nyelvi rétegeket, stílusokat: a kalóz-szlenget, a hajózási szakkifejezésekkel, a gyermeknyelvet, a felnőttek irodalmi és köznyelvi elemeit, ami végül valami egészen sajátos játékot tesz lehetővé, sőt, azt kell mondjam, ez a vegyes-színes nyelvi alapállapot a mese mozgatója, minden mesei történés és humor eredete. Adamik Zsolt ígéretes elsőkönyves, szívesen olvasnék még tőle, tetszik a humor, a játék, a nyelvezet, a szöveg elbeszélői finomságai.

A fekete-fehér vonalrajzok helyenként kitöltve egy kis színnel (az alaptónus a fekete-fehér-szürke, amit időnként pirossal, sárgával, vagy kékkel tölt meg a rajzoló, Mészely Ilka) szellemesen kifigurázzák az amúgy is szellemes meséket. Példásan illenek ezek a képek a szöveghez, remek keretet, hangulatot kölcsönöznek a brigantik történeteihez, nem akarnak túl sokat, pont annyira karikaturisztikus az illusztráció, amennyire még kedvesen humoros, nem tolakodó, nincs túlrajzolva, minden vonal a helyén… A karakteres szöveg mellé tökéletesen passzol: megteremti a mese közegét, és teret enged az ábrák továbbképzelésének. Mészely Ilka nagyon jó ütemben kapta el a mese fonalát, ráadásul még egy egész finom gesztussal a narráció szintjei között is különbséget tesz: az apa-fia párbeszédek mellett a képek mindig fekete-fehér vonalrajzok maradnak, színekkel csak a kalózmesék síkját tölti meg.

És amellett, hogy ennyire kalandosak, és ennyire viccesek ezek a mesék, még mélységük is van. Egészen finoman tematizálódik benne az irigység, lustaság, hatalom-, hon- és szeretteink utáni vágy. Öröm felolvasni minden sorát!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek