Látogass el a Palacsinta táborba!
Itt a nyár, vége van az ovinak! De a gyerekeknek még nem kell elbúcsúzni egymástól. Amíg anya és apa dolgoznak, ők az óvó néni kertjében mulatnak. Tarts Leával, Petivel és a többiekkel a Palacsinta táborba: olvass bele az első fejezetbe!
Hétfőn reggel, jó korán Peti és az apukája nagy hátizsákkal ácsorogtak a Palacsinta tábor kapujában, amikor odaszaladt a kerítéshez egy nagy, fehér kutya. Ismerősnek tűnt a plakátról. Nem ugatott, inkább csak szaglászott, de Peti és az apukája mégsem mertek benyitni. Csengő nem volt, így hát kiabálni kellett:
– Halihó! – kiáltott Peti apukája.
– Óvó néni, itt vagyok! – kurjantotta Peti is.
Hangjukra a ház ajtajában megjelent az óvó néni, kezében egy nagy karéj kenyérrel.
– Jó reggelt! – intett a vendégeknek. – Gyertek be bátran!
– Nem harap? – kérdezte Peti a fehér kutyára sandítva.
– Harapni nem harap, de ha nem vigyázol, egyben bekap! – felelte az óvó néni vidáman.
Peti értette a tréfát, tudta, hogy az óvó néni viccelődik vele, mégis csak az apukája mögé bújva merészkedett be a kertbe. A nagy fehér kutya megörült a vendégeknek. Örömében ugrálni és nyüszíteni kezdett. Akkor az óvó néni odaszólt:
– Hami! Hami!
Peti megrettent. Még hogy hami! Akkor az előbb az óvó néni mégsem viccelt? Az apukájába csimpaszkodva rémülten rikkantotta:
– Miért mondod neki, hogy egyen meg?
Ám az óvó néni már mellettük is termett:
– Dehogy akarlak megetetni vele! – nyugtatta a rémült kisfiút. – Hami a kutya neve!
Peti megnyugodott. Zavartan mosolygott, és úgy tett, mintha nem is ijedt volna meg. Elengedte az apukája kezét, és mire a girbegurba úton a házhoz értek, már össze is barátkozott a kutyával. Az óvó néni megengedte, hogy megetesse vajas kenyérrel. Hami egy falásra fel is falta az egészet, és még sokáig nyalogatta utána a kisfiú kezét. De már nem a kenyér, sokkal inkább a barátság miatt.
Amikor Peti apukája elment, az óvó néni megmutatott a kisfiúnak mindent a ház körül. A verandát, ahol majd reggelizni és ebéd után játszani fognak, a kertet a kidőlt fával, a hajóhintának nevezett függőágyat, a homokozót és a lapos kerekű régi Trabantot, amibe bele is lehet ülni, aztán a kerítés mögött csörgedező patakot. Végül bemutatta Dömötörnek is.
Dömötör az óvó néni unokaöccse, iskolás nagyfiú – tizenhat éves –, aki azért volt a táborban, hogy segítsen az óvó néninek mindenben. Peti és Dömötör kezet fogtak, pont úgy, ahogy a nagyfiúk szoktak.
– Szeretsz focizni? – méregette a nagyfiút Peti.
– Nemcsak szeretek, hanem tudok is! – húzta ki magát Dömötör.
– Úgy biztos nem, mint ahogy az unokatesóm tud – vette elő a labdáját Peti –, mert ő híres focista, még a tévében és az újságban is benne volt!
– Na, majd meglátjuk! – nyomott egy barackot Peti fejére Dömötör, és már rúgták is a labdát.
Peti cselezett, Dömötör szerelt, Hami pedig vidáman ugrándozott körülöttük.
Ha tetszett a részlet, és megrendelnéd A Palacsinta tábort, itt megteheted!
