A magam részéről azért szeretem nagyon a kiskamaszoknak szóló skandináv könyveket, mert valahogy úgy képesek bármilyen problémát körbejárni, megmutatni, hogy közben nem válnak didaktikussá, ráadásul a történet meseszerűségét sem felejtik el. Egyszóval képesek olyan mesék lenni, amikben az élet nagy dolgairól esik szó, miközben egy izgalmas történetet olvasunk, nagyszerű illusztrációkkal kísérve.

Ezért is akadt meg a szemem a Scolar kiadó új könyvén, na meg azért, mert a borítón egy barna szuperhős jelmezes kisfiú emel magasba egy barna festéktől csöpögő ecsetet. Håkon Øvreås könyve, A Barni, a szuperhős pedig nem okozott csalódást, csak még jobban megerősített abban a hitemben, hogy ott, fent északon van valami a csapvízben, amitől a szerzők képesek barátságról, életről és halálról úgy beszélni, ahogy mindenkinek kellene. Egyszerűen, pontosan, de mégis könnyedén.

És hogy mi is van Barnival? A történet egy Arni nevű kisfiúról szól, aki nem rég költözött szüleivel a nagypapája falujába és a nyári szünetben a nagynénje vigyáz rá, mivel a szülei egész nap dolgoznak, és különben sem jut rá túl sok az idejükből. Arni napközben a házban van vagy a közeli erdőben játszik egy Teó nevű kisfiúval, akivel még nem igazán barátkozott meg. Aztán felgyorsulnak az események. Egyik nap meghal a nagypapa és a nagyobb fiúk tönkreteszik azt a kis kunyhót, amit Arni Teóval kezdett építeni, ráadásul Arnit hazáig kergetik. Csak úgy tud megmenekülni, hogy egy Tekla nevű lány ismerőséhez csenget be, aki segít neki elbújni a szobájában. Szóval Arninak nem alakul túl fényesen a nyara. Illetve nem alakulna, ha nem fedezné fel, hogy esténként képes Barnivá, a szuperhőssé változni, mert Barni nem hagyja, hogy az Arnit ért sérelmek megtorlás nélkül maradjanak. Az éj leple alatt ugyanis a három gonoszkodó nagyfiú biciklije barnára lesz festve. Az esti kalandból hazafelé pedig Barni találkozik a nagypapájával, akivel aztán éjszakai kalandjai során gyakran újra összefutnak. A nagypapa pedig beszél, mesél, tanácsokat ad és segít Arninak, hogy megtalálja az utat önmagához és a barátaihoz, valamint a nagyfiúkkal szembeni leszámoláshoz.

Nappal ugyanis folytatódik Arni cseppet sem zökkenőmentes élete. A szülei a temetéssel vannak elfoglalva, illetve azzal, hogy valaki barnára festette a három nagyfiú biciklijét, akik továbbra sem hagyják békén Arnit és már a rendőrség is szóba kerül. Szóval van itt minden: rejtélyes bűntény, misztikum, barátság, magány, sőt még egy varázserejű zsiráffül is feltűnik.

Azt nem árulom el, mire jut Barni, és a később hozzá csatlakozó Feketeó és Kékla a nagyfiúkkal és a világgal, de ne aggódjatok, mindenki azt kapja, majd amit megérdemel.

Barni, a szuperhős története cseppet sem komor, hanem egy nagyon izgalmas, humorral átszőtt történet felsősöknek barátságról, gyászról, szeretetről és bullyingról. És még az illusztrációk is nagyon jók!

Azt gondolom, hogy ez a kötet fontos könyv. Fontos abban az értelemben, hogy meg tudja mutatni, hogy képesek vagyunk alakítani a sorsunkat, hogy nem kell eltűrnünk, ha mások bántanak minket, és hogy barátokat szerezni nem is olyan nehéz és az, ha valaki meghal, akit szerettünk még nem jelenti azt, hogy soha többé ne tudnák vele beszélni. De ami a legfontosabb, bízzunk önmagunkban, mert legbelül mind szuperhősök vagyunk.

Ha úgy érzed, ti is érintettek vagytok valamelyik témában vagy csak szeretnél a srácokkal komoly dolgokról beszélgetni, de valahogy nem is tudod, hogy hogyan fogj hozzá, akkor Barni a szuperhős biztosan nektek is segíteni fog. Olvassátok együtt, beszéljétek meg és bízzatok magatokban, ti is lehettek a saját szuperhősötök!

Grancsa Gergely írása