Lusta költők balladája

Kollár Árpád: A völgy, írta Tárkony

cimkék: #jó könyv #8-12

Kollár Árpád új kötetében megismerhetjük Tárkonyt, az imádnivaló, borostás, lusta, nyafka és félős nemköltő költőt. Barátaival minden problémára találnak megoldást, legyen az ihlettelenség, gyávaság, végtelen unalom, a Völgy hírnevének felfuttatása, vadcsízek megmentése, színnyalók távoltartása, vagy olyan összetett és lehetetlennek tűnő feladatok megvitatása, mint, hogy hogyan lépjünk át egy határt jelképező vonalat, ha jobb és bal lábbal is egyaránt tilos? Ha hasonló problémákkal küzdesz, vagy attól tartasz, hogy valaha fogsz, A Völgy, írta Tárkony neked való könyv!

A Milyen madár szerzőpárosának új könyvéről Frindt Julcsi ajánlóját olvashatod!






























Sokat tanulhatunk Tárkonytól a versírásról, mert néhanapján, ha mégis költ, akkor biza' ilyeneket:
„Cím nélkül, írta Tárkony, a költő.
A púpom púpjából csöpög a világ.
Ó.”
Jóbarátjának, Oregánnak, vajmi kevés köze van a költészethez, hiszen meglepő határozottsággal meri kijelenteni, hogy ez nem is vers, és egyáltalán, minek a végére az az Ó? Gondolkodjunk, mielőtt elhamarkodott kijelentéseket tennénk az Ó fontosságáról! Ha nem értünk egyet lényeges versbeli szerepével, olvassuk el bátran Petőfi Sándor Oh, mi szép című versét, de József Attilától az Oh szív nyugodj is kitűnő választás lehet. Na, ugye! Tárkony egy vérbeli költő, még ha nem is praktizál.

Kollár Árpád humora az ifjú irodalmárokat bizonyosan megragadja, de az irodalomban kevésbé jártasak is találnak benne kedvükre valót. Ki ne ismerné a reggeli kávé nélkül eltöltött ébredés utáni percek keservességét? Tárkony legnagyobb bánatára igen jártas a témában:

„Tárkony, a nemköltő költő a hideg konyhában gubbasztott, és nagyon sajnálta magát. Olyannyira sajnálta, hogy még nyafogni sem volt kedve. Igaz, nem tudta, miért is kellene nyafognia, csak érezte, hogy valamiért nagyon, de nagyon-nagyon.

Ásítva számba vette hát a tragikus lehetőségeket.

Első tragikusság: reggel van.

Második, egyben a legfőbb tragikusság: nem jutott eszébe

a legfőbb tragikusság.”

Ha este elfelejt vizet tölteni Szörnybe, az ócska kávéfőzőbe, akkor hiába minden erőlködés, képtelen felkelni, hogy vizet töltsön bele, hogy elkészüljön a kávé, amitől felébredne, és lenne energiája vizet tölteni Szörnybe, amitől magához térne, hogy vizet tegyen a kávéfőzőbe, hogy... végtelen körforgás! Gondolja, majd zavarában elszunyókál az asztalon.






























Ha az embernek nincsen labdája (mert Oregán folyton „bebarmolja” a félelmetes szomszédhoz), kénytelen magához venni mindenféle labdához hasonló tárgyat, amivel mégiscsak lehet focizni. Például Oregán barátunk feje (ha már mindennek ő az oka). Esetleg az erdei pöffeteg. Vagy a lócitrom, vadnarancs, rongylabda. De mit tegyünk, ha egyik sem bizonyul túl hasznosnak? Tárkony a versek nagy mestere, Csücsök azonban hihetetlen logikájáról lehetne híres. Ha labda hiányában bármi mással focizni nem jó, akkor ebből kategorikusan következik, hogy bármi más nélkül biztosan jobb lehet. Csücsök seperc alatt kitalálja hát a gondolatfocit. Labdához semmi köze nincsen (probléma megoldva), ellenben egy tál cseresznyéhez, napon fekvéshez igen sok. Evés és fekvés közben mindenkinek kötelező gondolatban fociznia. Micsoda szerelések, micsoda gólok születnek ilyenkor!

Ha a tohonya, zsíros hajú, borostás ismerősünk (becses nevén Tündér) becsavarodik rekedt hangú madárkájának elvesztésétől, és hatalmas üveget ragaszt egy felhőre a vadcsízek vonulásának útjába, Tárkonynak és barátainak kötelességük tenni valamit, mielőtt az üvegnek koppanástól az összes madár hangja táblán csikorgó krétáéhoz lenne hasonlatos. Tündért képtelenség rávenni, hogy levegye az üveget, ha már a befogott vadcsízek maradandóan és eltüntethetetlenül telecsikorogták törött hangjukkal az egész környéket. Tárkony szigetelőszalagból félelmetes sólymot ragaszt az üvegre, hogy az áldozati vadcsízek messzire elkerüljék Tündér láthatatlan csapdáját.

A Völgy, írta Tárkony különleges karakterek bájos története, teli humorral, jókedvvel, leleményességgel. Tárkony barátaival egy igazi szupercsapatot alkot, akik együtt mindent, de tényleg mindent képesek megoldani.

Kollár Árpád sablonos cselekményektől mentes meséjét nyelvi humora és egyedi történetszövése teszi igazán izgalmassá.

8 éves kortól egészen a mesekedvelő felnőttekig bárki számára jó választás!

Szívesen olvasol verseket? Akkor ismerd meg Kollár Árpád Milyen madár című gyerekverses kötetét! Bővebben a kötetről itt olvashatsz! (Schein Gábor, Erdős Virág és Szabó T. Anna versei mellett.)



Frindt Julcsi ajánlója.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek