Matyi és Sári: hétköznapi hősök abszurd köntösben

Idén ez lesz az egyik legkedvesebb könyved!

cimkék: #jó könyv #Pagony

A kedvenc könyvek között is vannak még kedvencebbek. Milos Macourek cseh író könyve, a Matyi és Sári az iskolában a felnőttek és a gyerekek ranglistáján is dobogós helyen szerepel. – Győri Borbála ajánlója

Aki szereti Bohumil Hrabalt és a könyveiből készült Jiri Menzel filmeket, annak nagyon ismerős lesz ezeknek a meséknek a világa. Én biztos elfogult vagyok, mert kamaszkorom egyik kedvence volt Hrabal, a Sörgyári capriccio pedig azok közé a filmek közé tartozik, amelyeket nem egyszer, nem kétszer néztem újra. Ebben a filmben szerepel Pepin bácsi is, akiből, mint egy elzárhatatlan (sör)csapból mindenkit magával sodró lendülettel, központozás és levegővétel nélkül, a kőfalakon is áthatoló decibellel ömlik a szürke hétköznapokat megállíthatatlanul bearanyozó abszurd történetek sora.

A Matyi és Sáriból is ugyanez az elképesztően hiteles cseh/hrabali derű és játékosság árad. És miközben olvasom a gyerekeknek a Macourek meséket, mindig kicsit úgy érzem magam, mintha Pepin bácsi bőrébe bújtam volna.

Az sem véletlen, hogy a gyerekeket azonnal beszippantja egy olyan szöveg (és ez a fordítót, Kocsis Pétert is dicséri), amely a teljesen abszurd cselekményt nagyon szuggesztíven, minden vizuális részletre kiterjedő precizitással, de a leghétköznapibb természetességgel adja elő. Hiszen a gyerekek a saját mindennapi kis drámáikat, az életük apró történéseit is pont ugyanezzel az abszurd, de teljesen magától értetődő természetességgel illesztik be a fantáziájukkal hol élénkre, hol sötétre színezett egyedi mesefolyamukba.

És a történet dióhéjban: egy rosszul sikerült iskolai felelet után a hazafelé kullogó Matyi és Sári észrevesznek egy idős urat, aki furamód négykézláb botorkál a parkban. Ám ők nem mennek tovább hümmögve, hanem máris kitalálják (pontosabban az igen gyakorlatias Sári találja ki), hogy csakis arról lehet szó, hogy szegény elveszítette a szemüvegét. A szemüveg-elvesztésben pedig pont az az ördögi, hogy szemüveg nélkül nehéz megtalálni magát a szemüveget. Amikor Matyi segítségének köszönhetően meglesz a szemüveg, az idős úr hálából egy leszakadt telefonkagylót ad a gyerekeknek. Hamar kiderül, hogy ez nem ám egy akármilyen telefonkagyló: bármilyen kívánságot mondanak bele, az azonnal, maradéktalanul teljesül. És milyen kívánságaik vannak Matyinak és Sárinak?

Általában a pillanat diktálta ötletek, amelyek mégis értelmet nyernek. Például az a gyerekszemmel nagyon is természetes kívánság, hogy Jonatán, a legkedvesebb kutyabarátjuk, változzon embergyerekké, hogy eljöhessen velük az osztálykirándulásra. Jonatán egy kicsit túlságosan is fura kisfiú a tanító néni szerint, de a végén mégis hatalmas dicséretben részesül, mert megmenti az egyik gyereket.

Máskor környezetismeret órán a tanító néni nem tudja a választ arra a fontos kérdésre, hogy az ősember sütve vagy főve ette a mamutokat. Ezért Matyi és Sári a telefonkagyló segítségével ellátogatnak az őskorba, ahonnan hazahoznak magukkal egy Neander-völgyi ősembert, akinek túl hideg volt a jégkorszak. Hulánek úr hamar megtanulja a kés, villa és a zsebkendő használatát a jelenben is feltalálja magát, és remek iskolai portás válik belőle.

Egy újabb kívánsággal magukkal viszik Jonatánt, a tanító nénit és az egész osztályt egy hajóra, hogy megszerezzék a kalózok kincsét. Mindezt annak érdekében, hogy a biológia szertár nem csekélyebb szemléltetőeszközhöz jusson, mint egy igazi elefánt.

A következő fejezetben bemásznak Kropácsek torkába, hogy meggyógyítsák a torokgyulladását, mert csak egészségesen jöhet el az osztállyal az állatkertbe, az állatkertben pedig nem haboznak megkérni a telefonkagylót, hogy egyszer csak mindenki értse az állatok beszédét, és így minden állat elpanaszolhatja, hogy a buta látogatók mi mindennel keserítik az életüket. És végül ellátogatnak a Slitty-Slatty bolygóra, hogy utánajárjanak, vajon tényleg az ember-e a teremtés koronája (ahogy a tanító néni állítja, amiben ők erősen kételkednek).

A Macourek könyvek nem lennének azok, amik Adolf Born képei nélkül. A világhírű festő, illusztrátor először képregényrajzolóként és karikaturistaként lett híres. A hetvenes években őt is betiltották, ekkortól gyerekkönyvek illusztrációiba és rajzfilmekbe burkolva jelentek meg a továbbra is sokszor szarkasztikus, abszurd humorral megrajzolt, fura meselényeiről és jellegzetes emberfiguráiról bárhol felismerhető színezett litográfiái. Ha szeretnétek még képeket nézegetni tőle, nézzetek körül ITT!

Eredeti megjelenés: Kisladik-blog

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek