Miért szereti Viplalát az egész család?

Fergeteges meseregény kicsiknek és nagyoknak

cimkék: #mesehős #mesehős #meseregény

Hogyan találkozhat Dániel András és Annie M.G. Schmidt határtalan fantáziája? Hát egy közös mesekönyvben! Aki ismeri Viplalát, az biztos, hogy annyira szeretne vele megint találkozni, mint Nella Della. Most itt a második rész, a Viplala varázsol! Tökéletes választás ötéves kortól felolvasásra. Ismerd meg a meseregény világát a cikkből!

Annie M.G. Schmidt a holland gyerekirodalom legnagyobb alakja – felejthetetlen mesehősein generációk nőnek fel ma is szerte a világban. Dániel András pedig a kortárs magyar gyerekkönyvek megkerülhetetlen figurája, aki öt év alatt 24 könyvet írt, illusztrált vagy fordított. A Viplala-regényekben ennek a két vitathatatlanul gyerekközpontú szerzőnek a zseniális fantáziája párosul: szöveg és illusztráció csodálatos harmóniát teremt.




















Annie M.G. Schmidt első Viplala-regénye 1957-ben jelent meg, majd a nagy siker és fékezhetetlen fantázia 1962-re újabb meseregényt szült. Magyarul az első kötet tavaly jelent meg Viplala címmel (olvass bele és olvass róla!), most pedig itt a Viplala varázsol, amik külön-külön is tökéletesen teljes, regényes élményt nyújtanak, mégis, aki egyszer a kezébe veszi valamelyik Viplala-könyvet, biztos, hogy meg akarja majd ismerni a Blom család és Viplala többi kalandját is.

Ez a társadalmi szatíra felejthetetlen élmény a felnőtteknek is. Amikor Blom papa főnöke vadul morgó, ideges tacskóvá változik, a szomorú feleségtől a gyanakvó kisfőnökig mindenki Blom papán keresi az eltűnt főnököt, nehéz nem felborulni a nevetéstől felolvasás közben. Vajon mi sül ki ebből? A vicces figurákkal teli meseregényen hol derülünk, hol körömrágva izgulunk, hogy miként oldják meg hőseink a reménytelennek tűnő helyzetek sorát.

A gyerekek igyekeznek a legjobb barátjukat, a lobbanékony Viplalát az indulata kezelésében és a varázsereje ügyes használatában segíteni.

Az indulatkezeléssel küzdő 5-8 éves gyerekeknek például óriási segítség, felüdülés és megkönnyebülés egy Viplala-regény!

Egy meseregény erejéig a gyerekek két azonosulási pontot is kapnak: egy kicsit felnőttként nevelgető gyerekek lehetnek, mint Nella Della és Jánoska, és közben Viplalával is remekül tudnak azonosulni, aki egyszerűen csak vitathatatlanul őszinte, heves és szókimondó marad minden pillanatban.  

Az 5 és 10 év közöttiek nagyon sok dologban hasonlítanak Viplalára: egyre többet értenek meg a körülöttük lévő világból, a velük és szeretteikkel történő dolgokból, de sokszor érezhetik úgy, hogy nincsenek különösebb ráhatással ezekre az eseményekre, vagy ha megpróbálnak valami – szerintük fantasztikus – ötletet véghezvinni, az sajnos időnként csak még nagyobb galibát okoz. Viplala fejlődik az indulatkezelésben, és a kitartás, a gyakorlás meg az elszántság végül meghozza neki a sikert, amivel közvetve megmutatja a gyerekeknek is, hogy ha valami nem is sikerül elsőre vagy harminckettedszerre, ha elég elszántak és kitartóan próbálkoznak, másodszorra vagy harmincharmadszorra már sikerülhet.

Nella Della és Jánoska úgy van jelen Viplala életében, mint a gyerekekében a szülők. A haragjuk sosem Viplala személyére irányul, hanem a tetteire, amikről aztán meg is magyarázzák, miért is nem működtek. Történjék bármi, tegyen bármit is Viplala, a gyerekek számára mindig ő az első: egy percig sem haboznak a segítségére sietni, bármekkora galibát okozott is.

De ezzel nincs vége a csavaros azonosulási lehetőségeknek, Annie M.G. Schmidt profi a szálak és szerepek csavarásában, mert Viplala Jánoska és Nella Della számára még egy kicsit olyan is, mint a gyerekeknek egy képzeletbeli barát, akinek varázsereje van. (De lássuk be, melyik szülő nem látja a gyerekében a csodálatos lényt, akinek egy kicsit varázsereje is van...)









A Viplaláról szóló mese Annie M. G. Schmidt jól ismert humorával és könnyedségével, ugyanakkor a komoly témákat sem mellőző történetmesélésével valami olyat tud adni a gyerekek, de még a felnőtteknek is, ami túlmutat saját magán. Ami, ahogy az igazán jó könyvek, képes a mesei keretből kilépve megmutatni valamit magunkból és magunkról, illetve a világunkról és a világunkból.

Úgyhogy ha még nincs saját viplalátok otthon, amíg megérkezik, bátran olvassatok Jánoska és Nella Della viplalájáról, Viplaláról!

Rendeld meg az első és a második részt is!

Grancsa Gergely írása



Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek