New York Sandy után, előtt és közben

Anna Woltz: Száz óra sötétség, Tilos az Á, ford. Rádai Andrea

cimkék: #jó könyv

Raposa Renátának hívnak, 17 éves vagyok és Szigligeten lakom. A spanyol kultúra iránti érdeklődésem miatt negyedik éve a Vetési Albert Gimnázium spanyol–magyar kéttannyelvű tagozatán tanulok. Jelenlegi kedvencem John Green Csillagainkban a hiba című könyve. Hazel Grace viszonya Augustusszal hasonló ahhoz, amilyen az enyém a könyvekkel. Ahogy ő Gusba, én a könyvekbe és azok hőseibe szeretek bele. Most a Száz óra sötétség című könyvet olvastam.

New Yorkba eljutni egy álom lehet, New Yorkba eljutni egy hatalmas hurrikán alatt inkább egy rémálomhoz hasonlítható. Történetünk főszereplője, a tizennégy éves Emilia sem gondolta ezt másképpen. Hollandiában olyan dolgok történtek vele, ami miatt nem volt más választása, mint az, hogy elköltözik onnan. Fiatal kora ellenére egyedül repült el egy másik kontinensre, ami először lehetetlennek hangzik, de a terve olyan pontossággal volt megtervezve, hogy hiba nem csúszhatott közbe. Amikor már azt hinnénk, hogy tényleg sikerült neki elmenekülni, elkezdődnek a bonyodalmak.

Emilia helyzetét az sem könnyíti meg, hogy tisztaságmániás és kedvenc „kiegészítője” a nedves törlőkendő. Eleinte számomra ez a tulajdonsága nagyon zavaró volt, de a könyv végére már mondhatni elfogadtam, hiszen nagy fejlődésen ment keresztül. Ez nagy részben köszönhető a cselekmény kibontakozásának, amikor megjelenik a hurrikán, és annak következményei, többek között a vízhiány.

A hurrikán túlélése nem sikerülhetett volna Seth és Abby nélkül. Ők a testvérpár, akik háza egy igazi hurrikánmenedékké válik. Az egyik kedvencem a történetben Abby, a tündéri kislány, aki felvidítja az embert minden pillanatban. Tele van életkedvvel, mindig segíteni akar, és ahogy a legtöbb kistestvér: szereti a bátyját idegesíteni mindenfélével. (Végül pedig ki ne imádna egy kislányt, aki egy cupcake miatt kiköti magát, mint egy kiskutyus, és azt mondja, a bátyja tartja fogva.) Ennek ellenére Seth nagyon is szereti testvérét és erős köztük a kötelék. Ez azért is lehet, mert anyukájuk egyedül neveli őket, ráadásul még másik városban dolgozik.

Emilia szempontjából is érdekes téma a család. Minden tökéletesnek látszott, mindenki tudta a saját szerepét, majd valami megváltozott. Ennek a változásnak pedig az édesapja volt az okozója. Az az apa, aki sokkal többet foglalkozott vele, mint bárki más. Szerintem, amit az apja tett, felháborító, mert egy olyan emberről van szó, akinek egy lánya és felesége is van. És teljesen felborította a családi harmóniát, és azt sem vette figyelembe, hogy még akár a munkájától, a tanítástól is eltilthatják. Az internetnek köszönhetően pedig Emilia életét is megnehezítette (nem is csoda, hogy elmenekült). Igaz, hogy magányosnak érezte magát, vayis ezzel indokolta, ami történt, de ez a lehető legrosszabb lépés volt, amit tehetett. Én soha nem tudnék megbocsátani valakinek aki ilyen dolgot tesz, még akkor sem, ha esély van a teljes újrakezdésre. Az anya döntését emiatt is tartom furcsának, de nem lehet okolni, hiszen ő a családját szeretné egyben tartani. Na meg, ahogy Emilia is mondta, egy szeszélyes művész.

A regényben nagyon tetszett a helyszínek és események leírásának módja. Tökéletesen bele tudtam képzelni magam a helyzetbe. Abba, hogy először látom New York felhőkarcolóit, hogy a házon kívül éppen egy pusztító természeti katasztrófa dúl, vagy hogy kétségbeesetten rohangálok Wi-Fi-t keresve. Nagyon élethű minden, és mikor utánaolvastam az írónőnek rájöttem, miért. A Sandy nevű igazi hurrikán alatt ő is New Yorkban volt, így saját „élményei” alapján írta meg könyvét.

Nem hiányozhat egy fiataloknak szóló könyvből a szerelem sem. Emilia az első New York-i estjén találkozik Jimmel, a helyes tizenhét éves fiúval. Barátságuk eléggé bizarr módon indul, viszont ez a helyzet – úgy, ahogy az ő kapcsolatuk alakulása – nagyon sokszor megnevettetett. A szerelmi szál átszövi a történetet és a végén nagyon meglepő eredményt hoz, legalábbis én pont az ellenkezőjét tettem volna Emilia helyében. Ennek ellenére az események lezárása annyira hatásos lett, akár egy John Green könyvé. És ennél nagyobb dicséretet nem tudok mondani.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek