Nyaralás, telelés, őszölés, tavaszolás Imbusz mesterrel és Pudlimásszal

új könyvünkről

Na, ez az érdekes helyzet, amikor a meseolvasó szülő egy autószerelővel azonosulhat, a gyerek meg egy háromlábú kutyával. Valójában nem is olyan nehéz, mint első hallásra tűnik és kétségtelenül izgalmasabb kaland, mint mondjuk Barbie-anyukát játszani. Metrós játék után pedig („anya, te Westminsternél szállj át a Jubilee line-ra, jó?”) kifejezetten felüdítő. - Emrich Kriszta, Angliában élő külsős írónk ajánlója az új könyvről.

Imbusz mester, autószerelő és roncstelep-üzemeltető egyben egy mozgássérült kutya, Pudlimász gazdája is. Bár ahogy így a történeteket elnézem, inkább az apukája. Ebben a kötetben a négy évszakhoz kapcsolódó négy mesét olvashatunk, amelyek szinte teljes egészében Pudlimász-gyerekről szólnak, és csak kis részben Imbusz-apukáról. Tökéletesen reális arány, mintha csak a saját életünket látnám... Sok-sok kirakózás és játszóterezés, minimális felnőttprogram. Szerencsére a gyerekprogramok ebben a könyvben elég változatosak.

imb1.jpg
Tavasszal Pudlimász belezúg egy csinos kis kutyalányba (hej, amikor Marci egy nyáron át csillogó szemmel rohangált a parkban a 3 évvel idősebb Lili után) és minden követ megmozgat, hogy megismerkedjen vele: a mieink megeszik a főzeléket és felveszik a csinos ruhát, a kutyafiú hajlandó megmosatni magát egy kutyakozmetikában. (Mondjuk, ezt a történetszálat valószínűleg csak kihívásokkal tudná befogadni egy kellően kis településen élő kisgyerek, de hát a városi életnek is megvan a maga varázsa.)

imb2.jpg
Nyáron nyaralni megy a páros, amitől Imbusz mester kicsit fázik, mert hogy mit lehet csinálni nyaralás közben, meló nélkül, ugye, apukák? (Emlékszem az első háromnapos „próbanyaralásunkra” négyesben, még a nyaralási szezon előtt; ez a para tényleg létezik bizonyos szülőtípusoknál.) Szerencsére akad egy kis munka is (értsd: net/újság, stb.) az intenzív pihenés közepette, de le a kalappal, Imbusz mester alaposan megnyaraltatja Pudlimászt.

imb3.jpg
Ősszel Pudlimász egy javítandó traktor hatására kedvet kap a kertészkedéshez, saját gyerekkertet intéz magának és a kertgondozáshoz még egy ellenséges erőt, a szomszéd kandúrt is sikerül megnyernie. Talán a macskák iránti szimpátiám miatt, de azt a jelenetet találtam a legviccesebbnek, amelyben a kertet eddig rendre felforgató macska az őt elriasztani hivatott növény eltávolítása érdekében felajánlja kertészi szolgálatait Pudlimásznak.

imb4.jpg
A tél pedig a havazásé, a hólapátolásé, ami jó alkalom a segítésre – itt figyeljetek jól, gyerekek! – valamint a hógolyózásé, aminek aztán komoly következményei is lesznek. Őszintén szólva nem is tudtam, hogy a hógolyóevésnek ilyen konzekvenciái lehetnek, az enyéim két pofára falták múlt télen, de hát végül is lehet, hogy itt ér véget a kutya-gyerek párhuzam. Mert való igaz, hogy Pudlimásszal ellentétben mi nem úszunk meg egy nap alatt egy megfázást. Úgyhogy mégis csak Pudlimász a szupergyerek, akiről példát lehet venni energikusság, kreativitás és életigenlés terén, Imbusz mester pedig az ő dörmögő apukája, aki legfeljebb a kutyusa kondenzcsíkját képes követni. Jó kis aha-élmény, ez is kell a szülőknek.

Én pedig csendben örülök, hogy a könyvtárunk egy újabb eredeti mesekönyvvel gazdagodott. A kisebbik srácom (3 éves) maximum egy oldalt volt képes meghallgatni a téli történetből, de azóta Pudlimászként jön-megy (vagy inkább száguld) a lakásban, néha összekeveri a szótagokat a névben, de a koncepció megvan: Pudlimász ma már segített filctollat javítani és narancslevet facsarni. Úgyhogy kedves jövendő Imbusz mesterek, hajrá, meséljetek Pudlimásznak – Pudlimászról.