Nyáron nyaralunk, télen szerelünk

Imbusz mester és Pudlimász nyaralni megy

May Szilvia meséjét olvashatjátok Pudlimászról, a háromlábú kutyáról és gazdájáról, a mindent megszerelő Imbusz mesterről. Imbusz mester autószerelő, de ha kell, rövidlátó vagány tanítónőnek szerel szemüveges autót, autóversenyző kutyáknak mindenféle trükkös járgányt, vagy éppen egy olyan kocsit, amit a bandázó rosszkutyák az életben nem érnek utol.

Kétségtelenül nyár lett, hiszen a kisváros utcáit ellepték a biciklisek, a zöldbe igyekvő motorosok, Imbusz mester műhelyét pedig a szerelésre váró légkondis autók.
A szorgalmas mester keze alatt égett a munka, míg nem Pudlimász, a háromlábú kutya s egyben autószerelő segéd fel nem mászott a háromlábú székre, hogy lapozzon egyet a naptárban:

AUGUSZTUS

állt nagy betűkkel a lap alján, s a képen egy csokibarna Citroenkombi sütkérezett a homokos tengerparton, a ragyogó napsütésben.

- Imbusz mester, mi mikor megyünk nyaralni? – érdeklődött Pudlimász - mindjárt vége van a nyárnak!

A mester fel sem nézett, csak kalapált tovább egy horpadt sárhányót.
- Nyaralás? Arra nem érünk rá.

- De nyáron kell nyaralni, később már nem lehet! - erősködött Pudlimász.

- És ki szereli meg az autókat? - csóválta fejét Imbusz mester.
Pudlimász lógó orral eloldalgott, majd addig-addig sétált feltűnően lógó orral, amíg Imbusz mester fel nem adta, tehát egészen másnapig.
- Van itt a város szélén egy kis tó. Elmehetnénk esetleg oda... - kezdte sóhajtva.
Pudlimász örömében ugrálni kezdett mind a három lábán. Aztán elszaladt, és kiakasztott egy táblát a műhely ajtajára, ezzel a felirattal: NYARALÁS MIATT ZÁRVA.
- Csak lassan a testtel - mondta Imbusz mester, aki még soha sem volt távol a műhelyétől. - Mégis, mit lehet csinálni nyaralás közben?
- Ó, semmit, csak játszani, meg pihenni, meg úszkálni, meg jégkrémet enni, meg... - sorolta Pudlimász egy szuszra. Imbusz mester közben vette a füzetét, és szépen sorban jegyzetelte: labda, úszógumi, tábori óriáscsúszda, jégkrém, vízipisztoly, lángos, és írta egészen addig, amíg meg nem telt a füzet.
- Hát ez eléggé unalmasan hangzik... - összegezte Imbusz mester - sehol egy kis autószerelés, és a szerszámgyűjteményt sem lehet gyarapítani.

De zárás után ottmaradt a műhelyben, és egész este kalapált, csiszolt, köszörült, fúrt, faragott. Reggel, mikor Pudlimász már hátizsákkal felszerelkezve türelmetlenül toporgott a kapuban, meglepetten látta, hogy a mester egy egész hatalmas bőröndöt tol nyögve felfelé a lépcsőn. Ám nem volt ideje kérdezősködni, mert megérkezett a menetrendszerinti busz.
A jármű zsúfolva volt emberekkel és csomagokkal, ezért Imbusz mesternek előbb fel kellett erősítenie a tetejére egy csomagtartót, és csak ezután tudták feltenni a bőröndjét. Pudlimász triciklijét pedig egyszerűen a hátsó vontatókampóhoz kötötték.

A busz berregve, brummogva, nehézkesen megindult, aztán pár méter után nagyot pukkanva megállt.

- Sajnos nem tudunk tovább menni, durrdefektet kaptunk - mondta be a sofőr a mikrofonba. – Egy-két óra múlva jön egy pótló járat, ha minden igaz...

Az utasok zúgolódni kezdtek, hiszen alig várták már, hogy megérkezzenek a tópartjára, és hűsölhessenek egy kicsit.
Egyedül Imbusz mester és Pudlimász nem háborogtak, hanem azonnal a tettek mezejére léptek.
- Még jó, hogy magammal hoztam a szerszámaimat - dünnyögte magában Imbusz mester, miközben kézi autóemelőjével megemelte a busz hátulját.

Pudlimász kivételesen olyan ügyesen adogatta a szerszámokat, hogy a pótló busz még el sem indult a garázsból, mire végeztek a kerékcserével. A sofőr és az utasok alig győztek hálálkodni nekik, és mikor megérkeztek a végállomásra, segítettek a hatalmas bőröndöt lecipelni a tópartra.

Pudlimász alig várta, hogy Imbusz mester elkezdje kipakolni bőrönd a tartalmát. A mester szép komótosan nekilátott, és először kivett egy viharvert teherautóponyvából és egy kormányból készített napernyőt. Ezután egy teljes kertibográcskészlet következett serpenyővel, lábosokkal és a lángoskészítéshez szükséges gyúródeszkával. Aztán kirakott egy gumibelsőből készített úszóövet, amit Pudlimász rögtön felpróbált. Ezután egy régi autóduda következett, amelyet a mester vízipisztollyá alakított. Pudlimász felnyalábolta a kincseket, és már szaladt volna boldogan a partra, mikor Imbusz mester utána szólt:
- Várj csak Pudlimász, van itt még valami neked!
És valóban: a bőröndben még ott lapult egy igen furcsa szerkezet: egy drótkötélpálya, ami csigákkal és csörlővel volt ellátva, és egy régi autós ülés volt ráerősítve.
- Óriáscsúszdát nem tudtam ilyen gyorsan hegeszteni - mentegetőzött Imbusz mester -, de azért remélem ez a vízi kötélpálya is megteszi.

A drótkötelet közösen kifeszítették a víz fölé hajló fákra, majd Imbusz mester görgők segítségével ráerősítette az autóülést. Mikor elkészültek, Pudlimász kényelmesen elhelyezkedett az ülésben, Imbusz mester pedig kicsit megtaszította. A fotel egyre gyorsabban száguldott a víz felé, majd hirtelen megállt, Pudlimász pedig zsupsz, belerepült a vízbe. Lelkesen csaholva, prüszkölve úszott ki a partra, és követelte az újabbb menetet. A parton egyre több gyerek gyűlt össze, és kíváncsian figyelték a szokatlan csúszdázást.

Mások pedig kígyózó sorokban álltak Pudlimász triciklije előtt. Mikor a kutya befejezte a strandolást, azonmód vizesen beszállt a járgányába.
- Hát ti mire vártok itt? - érdeklődött a gyerekektől.
- Én egy puncs-vaníliát kérek - mondta a kisfiú, aki elsőként állt a sorban. - Én pedig egy pisztáciás Magnumot - mondta a mellette álló kislány. Ajaj! A gyerekek azt hitték Pudlimász triciklijéről, hogy fagylaltoskocsi! A gyerekek nagyon csalódottak voltak, hogy itt nem lehet se fagyit, se jégkrémet venni. Végül Imbusz mester nekiállt átalakítani a triciklit fagylaltos kocsivá. Először felszerelt egy reklámcégért, aztán egy csengőt, így mindenki tudta, merre jár a tricikli. A minihűtőt pedig jól megtömték jégkrémmel. Örültek a gyerekek, de még inkább Pudlimász - immár annyi jégkrémet ehetett, amennyit csak akart.

Így telt el a nap, s aztán a másnap, majd a harmadnap is. Imbusz mester hol szerelt, hol lángost sütött, Pudlimász pedig a gyerekekkel csúszdázott vagy jégkrémet árult. Végül aztán összeszedelőzködtek, és elindultak hazafelé. Mikor zörögve, pöfögve feltűnt a helyi járat, Imbusz mester minden eshetőségre készen elővette a szerszámkészletét.
- Nahát - tűnődött Imbusz mester - nem is olyan rossz dolog ez a nyaralás. Igaz, hogy több autót kellett megszerelnem, mint egy munkanapon, de az biztos, hogy nem unatkoztunk.

Kapcsolódó termékek