Nyomok a hóban (illetve a sóban)
Végy egy februári hétköznapot. Végy hozzá egy beteg gyereket, aki annyira már jól van, hogy nyikorogjon: „Unaaatkozom”. Végy egy olyan telet, amikor nem sok hó esik. És ha ez mind megvan (na jó, a betegséget kihagyhatjátok), akkor indulhat a nyomkereső játék.
Ez egy olyan kreatívkodással egybekötött együttlét, amit akár már 2 éves kortól is elkezdhettek. Akkor persze még mi keverjük ki a só-liszt-vizet, viszont ő már szabadon pacsmagolhat benne. Az életkor növekedésével aztán variálhatjuk a játékot, nagyobbakkal már rendezhetünk fejtörőt, például hogy nézzük meg, ki találja ki előbb, melyik állat ment át a „havon”. Ha pedig esetleg a hó is leesik közben, ennek alapján az igazi erdőben is kereshetünk nyomokat. Jó szórakozást!
Elkészítési idő: 30 perc
Amit (esetleg) venni kell:
- műanyag állakták
Ami (elvileg) van otthon:
- 1 bögre liszt
- ½ bögre só
- ¾ bögre langyos víz
- 1 evőkanál étolaj
Mielőtt hozzáláttok:
- készíts elő egy nagy helyet (pl. konyhaasztal),
- vegyél elő újságpapírt, vagy más használt papírt, és terítsd ki az asztalra,
- készíts elő minden hozzávalót, hogy kéznél legyen,
- kapcsold ki a mobiltelefonodat,
- élvezd a munkát,
- vedd észre, amikor a „munkatársad” kezd fáradni, nyugodtan fejezd be helyette!
-
A só-liszt-víz gyurma készítése
Keverjétek össze a fenti hozzávalókat, először a lisztet és a sót, utána öntsétek hozzá a vizet és az olajat. Addig keverjétek, amíg krémes állagú nem lesz. Már ez is jó szórakozás, először fakanállal keverheti a gyerek, aztán ahogy egyre nehezebb, felnőtt segítség kell. Végül kézzel lehet egy nagy labdát gyúrni belőle. Vigyázat, a só miatt kicsit csípheti a kezeket, főleg ha seb van rajta.
-
A hómező
Fogjatok egy tálcát, és simítsátok bele a gyurmát úgy, hogy lehetőleg minél egyenletesebb legyen. Javaslom, hogy előtte próbáljátok ki egy kistányéron, hogy mennyire látszanak a lábnyomok, mert ha nem eléggé, akkor még egy kis lisztet kell belerakni. Apróság, de fontos, hogy mutassuk, újra és újra lehet próbálkozni: az alkotás maga egy nagy kísérlet.
-
A nyomok
Kezdődhet a móka, indulhatnak az állatok! Hagyjuk, hogy kísérletezzen a kiskorú, mindig újra és újra tudjuk simítani a felszínt. Kicsiknek már az is elég nehéz, hogy a ragacsból kijöjjön az állat. Nagyobbakkal pedig tényleg jó móka a nyomkeresés: az egyikünk végigvezet egy állatot a mezőn, és a másiknak ki kell találnia, hogy melyik lehetett.
TIPP: Ha meguntuk a hómezőt, és a család összes tagja kipróbálta már, akkor összegyúrhatjuk, és gyurmázhatunk kedvünkre. Az állatok tappancsáról pedig még azelőtt mossuk le a gyurmát, hogy rászáradna!
Jó nyomkeresést!
