Nyúlfarknyi mesék elefántnyi szeretettel
Az évszakos böngészők sorozatát biztosan mindenki nagyon jól ismeri. A Tavaszi, a Nyári, az Őszi, a Téli és az Éjszakai böngésző alapművek a böngészők műfajában, ezt bátran kijelenthetjük. A sok kedves, humoros, fantáziadús, gondosan megrajzolt, részletgazdag kép mind-mind a szerzőnő, Rotraut Susanne Berner zsenijét igazolják. De gondoltátok volna, hogy az ő tollából (és/vagy ceruzájából) nem csak böngészők, hanem mesekönyvek is születtek? Az évszakos böngészők színvonalából kikövetkeztethető, hogy nem is akármilyenek! Új könyvünk, Misu, a kisnyuszi az első magyarul olvasható Berner-könyv! - Heltovics Évi ajánlója
Misu, a kisnyuszi egy teljesen hétköznapi gyerek életét éli. Hétköznapi a szó legnemesebb értelmében. Ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, ugyanolyan problémák gyötrik, és ugyanolyan dolgok okoznak neki örömet, mint mondjuk neked, vagy nekem, mikor négyévesek voltunk, vagy épp bármelyik mai négyévesnek. Annyi talán a különbség, hogy Misu (lévén kisnyuszi) reggelire nem egyszerű müzlit, hanem répamüzlit eszik, az anyukája nem szendvicset csomagol neki uzsonnára, hanem répát, répaízű fogkrémmel mos fogat, és szülinapi tortának nem is tud mást elképzelni, csakis répatortát.
A nyúlfarknyi mesék hűen ábrázolják a négy év körüli lét örömeit és nyűgjeit. Magunkra ismerhetünk ezekben a mesékben azért, mert például Misu is fél a vihartól, előfordul, hogy rosszat álmodik, utál öltözködni, fél a sötétben, van olyan reggel, hogy nincs kedve oviba menni, nem akar fogat mosni, vagy fél az orvostól. Szerencsére mindig ott van vele anya, apa, vagy a nagyi, akik valami frappáns ötlettel megoldják a gondokat, tanítják, és terelgetik Misut a helyes irányba. Előfordul persze olyan is, hogy Misu lesz a nap hőse: ha épp anya szomorú egy picit, merengve néz csak ki az ablakon, és nincs kedve még énekelni sem, Misu vicces kíváncsiskodó kérdései és egy szeretettel teli ölelés elűzik anya szomorúságát, és már indulnak is répafőzeléket készíteni vacsorára a családnak.
Ott vannak persze Misu barátai is: Manka, Bazsó és Barni. Lehet, hogy a közös játéknak veszekedés lesz a vége, vagy mogorva titkolózás, de hát melyik négyévesnél nem? Misu alvókái is fontos szerepet kapnak: Pingvin, Kutyus és Mackó állandó visszatérő szereplői a szeretnivaló illusztrációknak. Első ránézésre ebben a könyvben a képek nem a böngészésre hivatottak, és mégis vannak bennük izgalmas, rejtett poénok. Volt olyan meglepő, apró részlet, ami bennem is csak másodjára, harmadjára tudatosult, például az alvókák a mesék hangulatával együtt változó arckifejezése.
Legyen szó tehát bármilyen hétköznapi élményről, mondjuk egy apró balesetről, egy rossz álomról, egy baráti veszekedésről, vagy épp egy mindennapos érzésről, akár rosszkedvről, türelmetlenségről, szomorúságról vagy haragról, Misu minden meséje úgy ér véget, hogy nem tudunk mást, csak mosolyogni. Anya, apa és a nagyi gondoskodó szeretete mindig megoldást nyújt. Akár négyéves a gyermekünk, akár csak lesz még, vagy épp elmúlt, Misu, a kisnyuszi olyan, mint ő. A nyúlfarknyi történetek neki és róla szólnak.
