Ovis szerelem - vicces versben elbeszélve
www.thesun.co.ukJulia Donaldson a kortárs angol gyerekirodalom egyik legmeghatározóbb karaktere. Totyogóknak szóló versesmeséit már nem csak a szigetországban, de számos más európai országban is betéve tudják a gyerekek és szülők, történeteit megfilmesítik és színre viszik, a figurák pedig plüssfigurákként vagy ujjbábként, esetleg farsangi bulik kedvenc jelmezeiként köszönnek vissza. De vajon mit tud Donaldson, amivel ennyi családot elvarázsolt?
Kétségtelen, hogy a szerzőnő legnagyobb erénye a gyermeki fantázia, aminek a segítségével megalkotja szeretnivaló karaktereit, és végtelenül humoros történeteit, de nem mehetünk el amellett sem, hogy minden meséjében van egy kis csavar, amitől a klasszikus felépítésű történetek, archetipikus szereplők igazán maiként hatnak. A Zog, a sárkány akinek nem megy a sárkánykodás,Zog és a repülő doktorok aki inkább orvos lenne, a Boszi seprűnyélen, vagy a szerető családapa, Bot Benő mind-mind azért ragadtak meg az emlékezetünkben, mert van bennük a megszokott szereplőkhöz képest valami plusz. A szövegek rövidsége és a cselekmény egyszerűsége nem megy a karakterek kidolgozottságának rovására, többek között talán ez lehet az oka, hogy annyira népszerűek a történetei színdarab formában is.
A gyerekeket könnyen magukkal ragadják ezek a versesmesék, mert az egyszerű rímek és humoros sorok sok-sok ismétléssel játszanak, amelyek nem csak a szöveg, de a cselekmény szintjén is jelen vannak.
Julia Donaldson lapozói azonban nem lennének teljesek Axel Scheffler illusztrációi nélkül. A krumpliorrú, kikerekedett szemű figurák már önmagukban is viccesek, egy-egy jól eltalált, precízen megrajzolt arckifejezés vagy mozdulat pedig egyenesen nélkülözhetetlen ezekhez a történetekhez. Scheffler illusztrációi a legapróbb részletekig izgalmasak, sokszor olyan elemeket is felfedezhetünk, amelyek nem kapcsolódnak szervesen a történethez: egy meglepett vakond, egy kukucskáló borz, vagy egy krumpliorrú pillangó megjelenése külön humorforrás a mesén kívül is. Észrevettétek már, hogy néhány lapozóban felbukkan a Graffaló is egy-egy kis rajz erejéig?
Legújabb közös meséjük A madárijesztők esküvőjea korábbi történetekhez híven szintén egy hihetetlenül aranyos, vicces mese, Papp Gábor Zsigmond pedig – ahogyan azt megszokhattuk – fantasztikusan ülteti át magyar nyelvre Donaldson humorát. A történet szerint Rozs Réka és Zab Bence, akik rég óta együtt madárijesztősködnek egy farmon, egy nap úgy döntenek, összeházasodnak. Ehhez azonban szükségük van egy pár dologra, például szép tollruhára, csengőre, virágokra – szóval mindenféle esküvői kellékre. Szép lassan össze is gyűjtögetnek mindent, már csak a virág hiányzik, úgyhogy Bence nekiindul, hogy a béka, a csiga és a méhecske segítségével virágot szerezzen, de itt jön a csavar: míg távol van, a gazda új madárijesztőt állít a helyére, a galád Árpa Árpádot, aki kelletlen kivagyiságával próbálja elcsábítani Rékát. Vajon mi lesz a történet vége, időben visszaér Bence a hosszú útról? Réka hogyan kezeli az öntelt új madárijesztőt?A madárijesztők esküvője tökéletesen illeszkedik a Donaldson-kötetek sorába, hiszen ez is egy klasszikus helyzet újszerű megvilágításban. Nem csak azt mutatja be a gyerekeknek, hogy fellengzősséggel, kivagyisággal és mások megalázásával nem lehet mások szeretetét és figyelmét megvenni, hanem arra is rávilágít, hogy a véleményünk mellett igenis ki kell állni, és nemet kell mondani, ha valaki ránk akar erőltetni valamit, amit mi nem szeretnénk vagy rosszat tesz nekünk.
Maga a cselekmény egy klasszikus szerephelyzetet dolgoz fel, ahol a lányt meg kell menteni, mégis Réka hozzáállásából láthatjuk, hogy nem az elfogadás az egyetlen opció, fontos, hogy a véleményünknek hangot adjunk.
Donaldson történeteinek mindig aktuális mondanivalója most is a sorok között rejlik, és éppen ettől lesz igazán maradandó a tanulság.
