Szerelem volt első látásra..
A négy madár titka... Már a címe is nagyon sejtelmes ennek az izgalmas nyomozós könyvnek. És még izgalmasabb, ahogy megszületett a könyv. A két író meséje, amely egy játékból és egy végigdolgozott nyárból született.
Honnan jött az ötlet, hogy közös könyvet írjatok?
Berg Judit:
A Pagony kért fel minket idén nyár elején egy játékra, amit úgy neveztek el, hogy mesetenisz. Erzsi elkezdett írni egy mesét, aztán átpasszolta nekem a labdát, és én ott folytattam, ahol ő abbahagyta. Hat rövid fejezetre szólt a felkérés, de már a negyedik labdaváltásnál beláttuk, hogy olyan sok szálat indítottunk el, olyan titokzatos rejtélyt találtunk ki, hogy nem tudjuk rövidre zárni a történetet. Úgy éreztük, hogy vétek lenne a felénél elvarratlanul hagyni a nyomozást.
Kertész Erzsi:
Ráadásul ahogy haladtunk, annyira belemelegedtünk a történetbe, annyira lázba hozott minket a játék, hogy egyre hosszabbak lettek a fejezetek. Ezért megkérdeztük a kiadót, hogy mit szólnának, ha könyvet írnánk a történetből. Ők igent mondtak, ami azzal járt, hogy végigdolgoztuk a nyarat, de annyira izgalmas volt, és annyira élveztük a közös munkát, hogy egyáltalán nem munkának éltük meg az írást.
Az írás magányos munka. Hogyan tudtatok együtt dolgozni?
Berg Judit:
Igazi szerelem volt első látásra! Azelőtt alig ismertük egymást, gyakorlatilag csak pár szót váltottunk különböző rendezvényeken. Ennek ellenére olyan könnyen egymásra hangolódtunk, hogy a könyv döntő részét szinte röptében, szárnyalva írtuk meg a nyáron. Sőt, gyakran előfordult, hogy amikor láttam, hogy Erzsitől megérkezett a következő fejezet, az nekem annyira megtetszett, olyan jó ötletek voltak benne, és annyira váratlan irányba vitte a történetet, hogy azon frissiben, két húsklopfolás vagy panírozás között meg is írtam a magam pár bekezdését, és már küldtem is vissza Erzsinek.
Kertész Erzsi:
Velem pedig megesett, hogy éppen túráztunk a családdal a hegyekben, ahol alig volt térerő, mikor láttam a telefonomon, hogy Judit írt. Ott rögtön megküzdöttem a telefonnal, és onnantól fogva kirándulás közben már csak arra tudtam gondolni, hogy merre vigyem tovább a sztorit.
Hogyan lehet egy szövevényes detektívtörténetet párban írni?
Berg Judit:
Amíg lehetett, tartottuk magunkat a szabályokhoz, azaz gyakorlatilag nem is beszéltünk. Így nagyon sokáig tényleg nem tudtuk, hogy a másik mit fog írni, és milyen irányba viszi tovább a történetet. Sőt arra is nagyon figyeltünk, hogy mindig felváltva írjuk a fejezeteket, ne törjük meg a ritmust. Ennek ellenére olyan élmény volt, mintha lett volna egyfajta közös telepatikus gondolkodás, ami egyéni, de összességében ugyanabban a mederben hömpölyög. Először éreztem, hogy olyasvalakivel találkoztam, akivel teljesen egy húron pendülök.
Kertész Erzsi:
Én az első fejezetet úgy írtam, hogy Judit bármilyen irányba el tudja kanyarítani a sztorit. Még a főszereplő nevét is úgy választottam, hogy ne legyen egyértelmű, fiúról vagy lányról van szó. Kíváncsi voltam, Judit mit kezd ezzel a becenévvel, fiút vagy lányt szerkeszt belőle. Aztán az, hogy ebből a történetből végül egy nyomozós, lendületes kalandregény lett, egyértelműen Judit érdeme, mert már a második fejezetben megadta azt a titokzatos, sőt kicsit misztikus hangulatot, ami ebbe az irányba terelte a kalandot. Egyébként én is végig azt éreztem, hogy ugyanúgy forog a fejünkben a film, tökéletesen egymásra hangolódtunk. Persze a játékban kihívás is van: gyakran írtam úgy, hogy jól feladjam a labdát, mert kíváncsi voltam, mit kezd az aktuális fordulattal Judit. Kicsit olyan volt a játék, mint a pszichológiában a kreativitástesztek: mutatnak neked egy vonalat, és rajtad múlik, hogyan folytatod tovább.
Az olvasók számára kiderül, hogy melyik fejezetet ki írta?
Berg Judit:
A stílus nagyon egységes, szerintem mi magunk sem tudnánk megmondani, hogy ki írta az egyes fejezeteket.
Kertész Erzsi:
De a könyvben elrejtettünk egy titkos kódot, amiből mindenki számára kiderül, melyik résznek ki a szerzője. De hogy mi ez a kód, azt nem áruljuk el. Találjátok ki!
Somogyi László interjúja után mindenképpen szerezzétek be a könyvet!
(A cikk nyitóképét Valuska Gábor készítette, forrás: KönyvesBlog.)
