„Szinte hallom a Zajt”
Farkas Zsombornak hívnak, 17 éves vagyok és Zalaegerszegen élek. Szabadidőmben sokat zenélek és olvasok. Ezeket nagyon szeretem, és úgy gondolom, hogy a kettő nem áll olyan távol egymástól. Mert a zene és a jó könyv teljesen kiragad a hétköznapok világából. De vajon megéri-e elolvasni egy hosszú könyvet, ami lehet, hogy nem is fog tetszeni? Úgy gondolom ezt a kérdést mindenkinek magának kell megválaszolnia... Olvasónk ajánlója a Kés a Zajban című könyvről.
A Kés a Zajban című könyv a Chaos Walking trilógia első része. Ez a sorozat fantasy és sci-fi elemekre épít, és bár nem ezeken van a hangsúly, sokkal hihetőbbé teszik azt, amitől különleges lesz ez a könyv. És ez a különlegesség az, hogy ebben a világban az emberek hallják egymás gondolatát. Sőt, az állatok gondolatait is hallják.
Az emberiség kinőtte a régi világot, ezért új helyre kellett költöznie. Ezen a helyen azonban mindenki hallja mindenki gondolatát, ami egy hatalmas Zajt képez. De mi is a Zaj? A könyv szerint a Zaj állandó morajlás, zsibongás, hangokból, gondolatokból, képekből álló massza, amit az emberek ontanak magukból. Ebben a Zajban és egy kis városkában lakik egy fiú, Todd Hewitt. A férfiak elméje ingoványos terep, a Zaj az agymenésük lüktető felszíne, egy kontroll nélkül ömlő folyó, kontroll nélkül pedig az ember maga a káosz. A nők elméjét nem hallani. De hol vannak a nők?
Kellene egy rés. Egy szakadás a zajon. A Csönd. És Todd megtalálja. Ezért menekülnie kell.
Ez a kötet igazából Todd meneküléséről szól, tele izgalmakkal, fordulatokkal, melyekkel magával ragadott a világába. Szinte hallottam a Zajt, mások gondolatait. A szereplőket jól jellemzi a saját Zajuk, valakinek sötét, fenyegető, valakinek harsány kiabáló. A karakterek jól ki vannak találva, és nekem különösen tetszett, hogy mindenkinek egyedi Zaja van, de egy városban a Zajok elvegyülnek, és egy masszává alakulnak.
A könyv egy szám első személyben íródott, a főszereplő személyesen nekem mondta el a történetét. Néha meglepett egy-két kiszólással, ami elég érdekesnek tűnt, és egy kicsit megakasztotta az olvasást. Ettől függetlenül volt egy csomó olyan érdekes elem, ami fokozta az olvasás élményét. Nekem például a legjobban azok a részek tetszettek, amiket úgy írt meg az író, hogy nem tett írásjeleket. Se a mondatok után pontot, se vesszőket. Az egész egy egybefüggő pörgős, izgalmas részt adott. Fantasztikus élmény volt ezeket olvasni.
De ez nem csak egy akciókkal teli könyv. A főszereplőnek nemcsak menekülnie kell, és a Zaj nehézségeivel kell megküzdenie, hanem a felnőtté válás és a serdülőkor problémáival is. Sőt. Még olvasni sem tanították meg rendesen. Gondolj bele kedves olvasó, hogy a nyakadon van egy egész hadsereg, a Zajod veszettül kiabál, elbújni lehetetlen, ÉS MÉG OLVASNI SEM TUDSZ! (Hát én biztos belehalnék.) De Todd Hewitt kivágta magát ebből a helyzetből is.
Összességében izgalmas, magával ragadó, elgondolkodtató, érdekes könyv. Mindenkinek korosztálytól függetlenül ajánlom, mert ez a könyv tele van kalanddal, de romantikus is, és egyszerre szól az emberiség bukásáról, meg a reménységről is. Ha mélyebbre belemegyünk a könyvbe, láthatjuk, hogy a könyv felteszi a kérdést: Vajon mi lenne ezzel a világgal, ha hallanánk egymás gondolatait? És tényleg. Vajon mi lenne?
