Tapéta helyett is könyvek
Így olvas Gévai Csilla
2016. október 24. —
Gévai Csilla író-illusztrátor valóban a könyvek szerelmese, aki pontosan tudja és érzi, hogy mennyire fontos, hogy egy gyerekkönyv milyen legyen. Meghatározó kiskori élményei és saját két gyereke révén markáns véleménye van arról, hogyan és miből érdemes olvasniuk a gyerekeknek. A vele készült interjú végén ráadásul egy apró, de annál hatásosabb trükköt is elleshetsz az Amíg olvasunk szerzőjétől.Olvasd el az interjúnkat!
- Csilla, milyen emlékeid vannak gyerekkorodból a könyvekkel kapcsolatban?
- Nálunk otthon és a nagyszüleimnél is tapéta helyett könyvek voltak a falakon. Aztán az iskolában is a könyvtár terem volt a mi termünk. A nővéremmel versenyeztünk, hogy kinek van több könyve, és sokszor játszottunk könyvtárosat. Az ovis képen is könyvvel fotózott le a fényképész bácsi: rám érzett. Nekem a könyv maga a biztonság, hogy nem fogok unatkozni, bárhol találom is magam. De a könyv nálam nemcsak szöveg. A könyv nálam kép és szöveg.
- Ennyire inspiráló környezetben gondolom könnyen tanultál meg olvasni...
- Nem hiszem, hogy magamtól tanultam meg. Igazán nem emlékszem rá. Csodálatos gyerek voltam, de egyáltalán nem voltam csodagyerek. Nehezen ment az olvasás és az írás, a matek és a nyelvtan is. Az első pár évben nem találtam magam igazán a suliban. Mi négyen vagyunk testvérek, jókat játszottunk otthon együtt, anyukám pedig egy végtelenül kreatív hölgy, mindig izgalmas játékokat talált ki nekünk. A suli a családi életünkhöz képest szigorú és unalmas volt.
- Mi volt az első könyv, amit elolvastál?
A Lúdanyó meséi. Ez egy válogatott angol gyermekvers gyűjtemény, Würtz Ádám rajzaival. Az a furcsa ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy tudom, hogy hol kaptam, hogy melyik könyvesboltban vették nekem születésnapomra. Fontos ezzel a kötettel kapcsolatban az is, hogy ezt a könyvet én választhattam magamnak, és ez akkor nagyon fontos volt nekem. A döntés szabadsága. A mai napig megvan, a kislányomnak is az egyik kedvence lett.
- A gyerekeid kapcsán milyen változást látsz, ők szerinted könnyebben, nehezebben tanulnak meg olvasni? Miért könnyebb, vagy nehezebb nekik, miben más a helyzetük?
- A könyv, amiből az iskolából tanulunk, örökre beleég a tudatunkba. Én nagyon dühös vagyok, hogy mostanában több olyan olvasókönyv is forgalomba került, melyeknek borzalmas a vizuális világa és nem túl izgalmas a bennük található tudásanyag sem.
Pedig olyan sok jó író és illusztrátor van ma Magyarországon! A gyerekeink érdekében sokkal jobban kéne ragaszkodnunk a minőséghez! Továbbá sokkal őszintébben kéne kommunikálnunk a gyerekekkel, akár az iskolai olvasókönyveken keresztül is. Szeretetetre és önzetlenségre nevelés, szerintem erre van most szükség, hogy túléljük saját magunkat. Igen, már megint a környezetvédelemről és a szeretetről beszélek. A mi gyerekeinknek sokkal nehezebb lesz felnőttnek lenni, mint nekünk! Erre fel kell készítenünk őket, rájuk nehezebb feladat vár, mint ránk, segítsük őket abban, hogy legalább a folyamatokat megérthessék. Az ok és okozati összefüggéseket.
(fotó: Szentmártoni Szofi)
- Mit javasolsz, egy kezdő szülő hogyan álljon hozzá az éppen most olvasni tanuló gyerekéhez, hogyan segíthetjük őket otthon?
- A gyerekeimnek nem győzöm tanítani, hogy az élet nem verseny. Én magam sem szeretek összehasonlítgatni, versenyezni. Az olvasás és az írás elsajátítását örömteli eseménynek gondolnám, a tudásnak és a kíváncsiságnak kéne megszülnie bennünk az elhatározást: meg akarok tanulni írni, és meg akarok tanulni olvasni. Az iskolában viszont teljesítménykényszer van, és ez sok örömet vesz el ettől a folyamattól. Ha engem kérdezel, én nem erőltetem a kislányomnak az olvasást. Annyit tudok tenni, hogy teleteszem a gyerekszoba polcait szép, izgalmas, színes könyvekkel, és esténként ezeket leveszem a polcról és mesélek nekik belőle. Van, hogy csak a képekről beszélgetünk. A lányom lassan érzett rá az olvasás örömére, de szerintem már találkozott vele. Ismerkednek egymással. A fiam még nem tud olvasni, de ő megtanulja szóról szóra az általa kedvesnek érzett szöveget. A felolvasás remek képességfejlesztő gyakorlat, csak ebbe ritkán gondolunk bele. Jó nézni ezt a folyamatot. Örömteli.
- Mitől jó szerinted egy kezdőknek való könyv?
- Ha jók a képek benne és nem túl sok a szöveg a képek mellett. Én még negyedikes koromban is képes voltam tízszer elolvasni egymás után A sehány éves kislányt, mert jól esett nézni a képekbe ágyazott pár mondatot. Tehát a kulcs: sok kép és pár mondat. Ja, és legyen derűs, humoros a történet.
- Milyen könyvet NE adjunk egy kezdő olvasónak?
- Olyat, amit semmi kedve elolvasni vagy még inkább olyat, amiben neki túl sok a szöveg. Nehezen olvasó gyerekek szüleinek pedig ajánlok egy trükköt. Fogja szépen azt ez elolvasandó gyermekkönyvet, és kezdje el hangosan felolvasni saját magának, aztán, ha megjelenik a gyerek, azonnal hagyja abba. Nyugodtan el is dughatja látványosan a gyerek elől. Ha ezt párszor megcsinálja, garantáltan felkelti a gyermek kíváncsiságát a könyv és az olvasás iránt. Én már évek óta használom ezt a cselt, nekem bevált.
- Nálunk otthon és a nagyszüleimnél is tapéta helyett könyvek voltak a falakon. Aztán az iskolában is a könyvtár terem volt a mi termünk. A nővéremmel versenyeztünk, hogy kinek van több könyve, és sokszor játszottunk könyvtárosat. Az ovis képen is könyvvel fotózott le a fényképész bácsi: rám érzett. Nekem a könyv maga a biztonság, hogy nem fogok unatkozni, bárhol találom is magam. De a könyv nálam nemcsak szöveg. A könyv nálam kép és szöveg.
- Ennyire inspiráló környezetben gondolom könnyen tanultál meg olvasni...
- Nem hiszem, hogy magamtól tanultam meg. Igazán nem emlékszem rá. Csodálatos gyerek voltam, de egyáltalán nem voltam csodagyerek. Nehezen ment az olvasás és az írás, a matek és a nyelvtan is. Az első pár évben nem találtam magam igazán a suliban. Mi négyen vagyunk testvérek, jókat játszottunk otthon együtt, anyukám pedig egy végtelenül kreatív hölgy, mindig izgalmas játékokat talált ki nekünk. A suli a családi életünkhöz képest szigorú és unalmas volt.
- Mi volt az első könyv, amit elolvastál?A Lúdanyó meséi. Ez egy válogatott angol gyermekvers gyűjtemény, Würtz Ádám rajzaival. Az a furcsa ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy tudom, hogy hol kaptam, hogy melyik könyvesboltban vették nekem születésnapomra. Fontos ezzel a kötettel kapcsolatban az is, hogy ezt a könyvet én választhattam magamnak, és ez akkor nagyon fontos volt nekem. A döntés szabadsága. A mai napig megvan, a kislányomnak is az egyik kedvence lett.
- A gyerekeid kapcsán milyen változást látsz, ők szerinted könnyebben, nehezebben tanulnak meg olvasni? Miért könnyebb, vagy nehezebb nekik, miben más a helyzetük?
- A könyv, amiből az iskolából tanulunk, örökre beleég a tudatunkba. Én nagyon dühös vagyok, hogy mostanában több olyan olvasókönyv is forgalomba került, melyeknek borzalmas a vizuális világa és nem túl izgalmas a bennük található tudásanyag sem.
Pedig olyan sok jó író és illusztrátor van ma Magyarországon! A gyerekeink érdekében sokkal jobban kéne ragaszkodnunk a minőséghez! Továbbá sokkal őszintébben kéne kommunikálnunk a gyerekekkel, akár az iskolai olvasókönyveken keresztül is. Szeretetetre és önzetlenségre nevelés, szerintem erre van most szükség, hogy túléljük saját magunkat. Igen, már megint a környezetvédelemről és a szeretetről beszélek. A mi gyerekeinknek sokkal nehezebb lesz felnőttnek lenni, mint nekünk! Erre fel kell készítenünk őket, rájuk nehezebb feladat vár, mint ránk, segítsük őket abban, hogy legalább a folyamatokat megérthessék. Az ok és okozati összefüggéseket. (fotó: Szentmártoni Szofi)
- Mit javasolsz, egy kezdő szülő hogyan álljon hozzá az éppen most olvasni tanuló gyerekéhez, hogyan segíthetjük őket otthon?
- A gyerekeimnek nem győzöm tanítani, hogy az élet nem verseny. Én magam sem szeretek összehasonlítgatni, versenyezni. Az olvasás és az írás elsajátítását örömteli eseménynek gondolnám, a tudásnak és a kíváncsiságnak kéne megszülnie bennünk az elhatározást: meg akarok tanulni írni, és meg akarok tanulni olvasni. Az iskolában viszont teljesítménykényszer van, és ez sok örömet vesz el ettől a folyamattól. Ha engem kérdezel, én nem erőltetem a kislányomnak az olvasást. Annyit tudok tenni, hogy teleteszem a gyerekszoba polcait szép, izgalmas, színes könyvekkel, és esténként ezeket leveszem a polcról és mesélek nekik belőle. Van, hogy csak a képekről beszélgetünk. A lányom lassan érzett rá az olvasás örömére, de szerintem már találkozott vele. Ismerkednek egymással. A fiam még nem tud olvasni, de ő megtanulja szóról szóra az általa kedvesnek érzett szöveget. A felolvasás remek képességfejlesztő gyakorlat, csak ebbe ritkán gondolunk bele. Jó nézni ezt a folyamatot. Örömteli.
- Mitől jó szerinted egy kezdőknek való könyv?
- Ha jók a képek benne és nem túl sok a szöveg a képek mellett. Én még negyedikes koromban is képes voltam tízszer elolvasni egymás után A sehány éves kislányt, mert jól esett nézni a képekbe ágyazott pár mondatot. Tehát a kulcs: sok kép és pár mondat. Ja, és legyen derűs, humoros a történet. - Milyen könyvet NE adjunk egy kezdő olvasónak?
- Olyat, amit semmi kedve elolvasni vagy még inkább olyat, amiben neki túl sok a szöveg. Nehezen olvasó gyerekek szüleinek pedig ajánlok egy trükköt. Fogja szépen azt ez elolvasandó gyermekkönyvet, és kezdje el hangosan felolvasni saját magának, aztán, ha megjelenik a gyerek, azonnal hagyja abba. Nyugodtan el is dughatja látványosan a gyerek elől. Ha ezt párszor megcsinálja, garantáltan felkelti a gyermek kíváncsiságát a könyv és az olvasás iránt. Én már évek óta használom ezt a cselt, nekem bevált.