Tapéta helyett is könyvek

- Csilla, milyen emlékeid vannak gyerekkorodból a könyvekkel kapcsolatban?

- Nálunk otthon és a nagyszüleimnél is tapéta helyett könyvek voltak a falakon. Aztán az iskolában is a könyvtár terem volt a mi termünk. A nővéremmel versenyeztünk, hogy kinek van több könyve, és sokszor játszottunk könyvtárosat. Az ovis képen is könyvvel fotózott le a fényképész bácsi: rám érzett. Nekem a könyv maga a biztonság, hogy nem fogok unatkozni, bárhol találom is magam. De a könyv nálam nemcsak szöveg. A könyv nálam kép és szöveg.
- Ennyire inspiráló környezetben gondolom könnyen tanultál meg olvasni...

- Nem hiszem, hogy magamtól tanultam meg. Igazán nem emlékszem rá. Csodálatos gyerek voltam, de egyáltalán nem voltam csodagyerek. Nehezen ment az olvasás és az írás, a matek és a nyelvtan is. Az első pár évben nem találtam magam igazán a suliban. Mi négyen vagyunk testvérek, jókat játszottunk otthon együtt, anyukám pedig egy végtelenül kreatív hölgy, mindig izgalmas játékokat talált ki nekünk. A suli a családi életünkhöz képest szigorú és unalmas volt.

- Mi volt az első könyv, amit elolvastál?

A Lúdanyó meséi. Ez egy válogatott angol gyermekvers gyűjtemény, Würtz Ádám rajzaival. Az a furcsa ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy tudom, hogy hol kaptam, hogy melyik könyvesboltban vették nekem születésnapomra. Fontos ezzel a kötettel kapcsolatban az is, hogy ezt a könyvet én választhattam magamnak, és ez akkor nagyon fontos volt nekem. A döntés szabadsága. A mai napig megvan, a kislányomnak is az egyik kedvence lett.

- A gyerekeid kapcsán milyen változást látsz, ők szerinted könnyebben, nehezebben tanulnak meg olvasni? Miért könnyebb, vagy nehezebb nekik, miben más a helyzetük?

- A könyv, amiből az iskolából tanulunk, örökre beleég a tudatunkba. Én nagyon dühös vagyok, hogy mostanában több olyan olvasókönyv is forgalomba került, melyeknek borzalmas a vizuális világa és nem túl izgalmas a bennük található tudásanyag sem. Pedig olyan sok jó író és illusztrátor van ma Magyarországon! A gyerekeink érdekében sokkal jobban kéne ragaszkodnunk a minőséghez!Továbbá sokkal őszintébben kéne kommunikálnunk a gyerekekkel, akár az iskolai olvasókönyveken keresztül is. Szeretetetre és önzetlenségre nevelés, szerintem erre van most szükség, hogy túléljük saját magunkat. Igen, már megint a környezetvédelemről és a szeretetről beszélek. A mi gyerekeinknek sokkal nehezebb lesz felnőttnek lenni, mint nekünk! Erre fel kell készítenünk őket, rájuk nehezebb feladat vár, mint ránk, segítsük őket abban, hogy legalább a folyamatokat megérthessék. Az ok és okozati összefüggéseket.

- Mit javasolsz, egy kezdő szülő hogyan álljon hozzá az éppen most olvasni tanuló gyerekéhez, hogyan segíthetjük őket otthon?

fotó: Szentmártoni Szofi - A gyerekeimnek nem győzöm tanítani, hogy az élet nem verseny. Én magam sem szeretek összehasonlítgatni, versenyezni. Az olvasás és az írás elsajátítását örömteli eseménynek gondolnám, a tudásnak és a kíváncsiságnak kéne megszülnie bennünk az elhatározást: meg akarok tanulni írni, és meg akarok tanulni olvasni. Az iskolában viszont teljesítménykényszer van, és ez sok örömet vesz el ettől a folyamattól. Ha engem kérdezel, én nem erőltetem a kislányomnak az olvasást. Annyit tudok tenni, hogy teleteszem a gyerekszoba polcait szép, izgalmas, színes könyvekkel, és esténként ezeket leveszem a polcról és mesélek nekik belőle. Van, hogy csak a képekről beszélgetünk. A lányom lassan érzett rá az olvasás örömére, de szerintem már találkozott vele. Ismerkednek egymással. A fiam még nem tud olvasni, de ő megtanulja szóról szóra az általa kedvesnek érzett szöveget. A felolvasás remek képességfejlesztő gyakorlat, csak ebbe ritkán gondolunk bele. Jó nézni ezt a folyamatot. Örömteli.

- Mitől jó szerinted egy kezdőknek való könyv?

- Ha jók a képek benne és nem túl sok a szöveg a képek mellett. Én még negyedikes koromban is képes voltam tízszer elolvasni egymás után A sehány éves kislányt, mert jól esett nézni a képekbe ágyazott pár mondatot. Tehát a kulcs: sok kép és pár mondat. Ja, és legyen derűs, humoros a történet.

- Milyen könyvet NE adjunk egy kezdő olvasónak?

- Olyat, amit semmi kedve elolvasni vagy még inkább olyat, amiben neki túl sok a szöveg. Nehezen olvasó gyerekek szüleinek pedig ajánlok egy trükköt. Fogja szépen azt ez elolvasandó gyermekkönyvet, és kezdje el hangosan felolvasni saját magának, aztán, ha megjelenik a gyerek, azonnal hagyja abba. Nyugodtan el is dughatja látványosan a gyerek elől. Ha ezt párszor megcsinálja, garantáltan felkelti a gyermek kíváncsiságát a könyv és az olvasás iránt. Én már évek óta használom ezt a cselt, nekem bevált.