Titkos reggeli
Olvasd el a címadó mesét Vadadi Adrienn új könyvéből! Most kiderül, hogy mitől lesz titkos egy reggeli. Kálmán Anna illusztrálta a könyvet, merülj el a családi mesékben, talán szombat reggel te is tovább tudsz majd aludni, amíg a többek reggeliznek, titokban...
Juli átszaladt anyuék szobájába. Nagyon korán volt még, alig világosodott odakint. Anyu és apu mélyen aludtak. Juli befurakodott középre, egyik kezével anyu karjába fonódott, a másikkal aput ölelte. Aztán becsukta a szemét, de hiába próbálkozott, sehogy sem akart visszaszökni a szemére az álom. Így hát ficeregni kezdett. Nagyokat sóhajtozott, ide-oda forgolódott anyu és apu között, hátha valaki meghallja. De senki sem mozdult. Sőt, apu még a horkolásra is rázendített!
– Mikor kelünk fel? – csipogott bele a horkolásba Juli.
– Szombat van – mormogta apu rekedten. – Ma nincs óvoda, aludj még!
Juli elcsendesedett. Az ablak felé fordult. Egy ideig figyelte a szélben lengedező faleveleket, bámulta az egyre világoso dó eget, de amikor a fülébe szökött a madárcsicsergés, újra karattyolni kezdett:
– Nem hagy aludni a madár! – sopánkodott jó hangosan.
– Sssss! – csitította Julit apu. – Halkabban, felébreszted anyut!
Juli tudta, hétvégén az a szokás, hogy szombaton apu kel fel a gyerekekkel és anyu alszik tovább, vasárnap meg fordítva.
Mivel Julinak már sehogy sem jött álom a szemére, folytatta a mocorgást. Először ráfeküdt apu hátára, aztán puszilgatnikezdte az arcát, de mert apu csukott szemmel, mozdulatlanul feküdt tovább, kitalált valami mást:
– Pisilni kell. És lehet, hogy kakilni is!
– Akkor szaladj ki! – ásította apu, de szinte még a másik oldalára sem fordult, amikor Juli már kiabált a vécéből:
– Kész vagyok!
Nem volt mit tenni, muszáj volt apunak kikászálódni a puha, meleg ágyból, hiszen Juli még nem tudta egyedül megtörölni a popsiját. Félig csukott szemmel elindult, hogy Julinak segítsen, de miután a fürdőszobában végeztek, újra a hálószoba felé vette az irányt. Most, hogy hétvége volt, szeretett volna még egy kicsit bóbiskolni. Ám abban
a pillanatban kilépett a gyerekszobából Andris is.
– Van ma suli? – pislogott álmos szemekkel.
– Szombat van, úgyhogy nincs – simogatta meg a buksiját apu. – Feküdj vissza, szunyókálj még egy kicsit!
– Éhes vagyok! – nyújtózott nagyot Andris, mint aki hallani sem akar a szundizásról.
Apu, Juli és Andris elslattyogtak a konyhába, hogy megnézzék, mi van a hűtőben meg a kamrában.
– Kenyér, vaj, paradicsom... – sorolta apu.
– És tojás? – érdeklődött Juli.
– Van tojás is – felelte apu –, de nem fogok hajnalok hajnalán főzőcskézni! Különben is, lesz majd rendes reggeli, ha felébred anyu is. Most csak harapjatok valamit!
– Vajas kenyér? – fintorgott Juli. – De én lekvárosat akarok!
Apu végigkutatta a kamrát, de hiába, lekvárt sehol sem talált. Viszont a nagy keresgélésben előkerült a kekszesdoboz.
A gyerekek szeme felcsillant. Csakhogy tudták, apu biztos nem engedné, hogy édességet reggelizzenek.
– Titkos reggelizzünk! – súgta oda Andrisnak Juli. Andris és Juli apuhoz fordult:
– Nincs kedved aludni még egy kicsit? – kérdezték mézes-mázos hangon. – Nagyon korán van! Munkába sem kell menni, mert szombat van! Aludd ki magad nyugodtan! – unszolták, noszogatták.
Aput sem kellett sokáig győzködni, csak mosolygott egyet magában, és eltűnt a hálószobában. Andris és Juli pedig
aprókat harapdálva, halkan ropogtatták a kekszet, nehogy a rágcsálás hangja apu után szaladjon az ágyba.
Rendeld meg a Titkos reggelit ide kattintva!
