Tízemeletes babaház

bábszínházi előadás

2014. április 2.Hanna

cimkék: színház

A Budapest Bábszínház Gimesi Dóra meséjéből, a Tíz emelet boldogságból készített finom kis kamaradarabot. A darabot már 5 éves kortól bátran ajánlom: ha nem is fogják a legkisebbek minden mondatát megérteni, de a mese egésze át fog jönni nekik is, ebben biztos vagyok.

A darabot Hannus Zoltán játssza, meséli egy személyben. Ruhája: mindenes bácsi ruha, szaki ruha. Olyan valaki ő, aki megszerel és összerak, aki minden hibát kijavít - egy szerelőtündér. Megjön Budapestre, betoppan, vagyis inkáb bekacsázik, és meghallgatja a bábok és házak panaszait, bajait és örömeit. Értő füllel hallgatja, hiszen még a számunkra érthetetlen óriásnyelvből is kiveszi, hogy Janó, az óriás, hány cukorral issza a kávét.

De az elejéről kezdve a dolgot, ha valaki nem olvasta volna a mesét: az óriások régesrégen gyökeret eresztettek, és óriás házakká váltak, avagy azokba költöztek léleknek, a ház meg afféle testük. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának szerelmesek lenni: Janó például nagyon is szerelmes lesz, amikor a csillagász-mindenes-égbenéző távcsövében meglátja a Duna túlpartján álló óriáslány-házat.

Most már csak két dolog van hátra: meg kell tudni, hogy ki is ez a két szerelmes óriás. És össze kéne hozni őket.

Ekkor kezdődik a színpadi bravúr: Hannus Zoltán egyesével kihúzkodja a fiókos szekrényből lett óriásbabaház fiókjait, amelyek komplett szobák, és egyben komplett életek: magányos sakkbajnokok és kisfiúk, egyedül élő öregek és boldogtalan szerelmesek. Mindenki elmesélheti, eljátszhatja élete történetét. Kicsi cserepeket, epizódokat kapunk, amikből összeáll az egész, és annak rendje és módja szerint felragyog.

Hannus pedig mindent hoz magával, ami miatt én például a Stúdió K-t annyira szeretem: semmi kiabálás, nyafogás és manír, semmi ál-legyerekesedés. Viszont sok-sokféle hangnem, teljesen átélt, “felnőtt” színészi játék, koncentrált előadás. A babaház nagyszerű díszlet, minden báb egy apró mestermunka, a bútorok, a színek egyszerre meseszerűek és realisták, ahogy az egész történet. Minden passzol mindennel: a színészi játék a díszlettel, a szöveg a színésszel, a darab hossza a drámai ívvel, bonyolultsága (vagyis inkább egyszerűsége) a megcélzott korosztállyal. A poénok egy része a gyerekeknek is érthető, az érzelmi szál pedig teljesen követhető marad.

Mit ad isten a két ház fiókjai, azaz életei éppen kiegészítik egymást. Amikor megnyílik a házak előtt a Duna, és egyesülnek, akkor mindenki talál magának párt a másik házban, legyen az egy pótnagymama, vagy egy vérmes barátnő. A házak a bennük lakókat is boldoggá teszik - az egész darab pedig olyan jóleső melegséggel tölt el, amelynek bizsergésével igazán kellemes hazasétálni a napsütötte Andrássy úton.

Író: Gimesi Dóra
Dramaturg: Veres András
Díszlet: Grosschmid Erik
Báb: Bartal Kiss Rita
Zene: Teszárek Csaba
Asszisztens: Kalmár Éva
Rendező: Kovács Petra Eszter

Játssza: Hannus Zoltán

A szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal közös előadás.