Torzonborz magával ragadó
Azzal kezdem, hogy Torzonborz első kötete karácsonykor érkezett hozzánk, és Léna (5) egy hét alatt befalta. Azóta hetente hallgatom a kérdést, hogy mikor jön a második rész, mikor jön a második rész… és végre! Végre itt van, és egy jottányival sem halványabb az elsőnél. Sőt, mi talán még jobban élveztük, hogy az ismerős szereplőket köszönthetjük, velük tölthetünk - no, nem sok időt, mert ezt két húsvéti-szünetes nap alatt kellett felolvasni a gyerekeknek: piknikezés, buszozás, kirándulás, játszóterezés, ebéd, vacsora, altatás közben. Mindenhol ott volt velünk Torzonborz.
Igen, ez (is) Torzonborz varázsa: hogy tényleg olyan, mint egy jó gyerek-bábszínház: tökéletesen felépített dramaturgia, kevés, de markáns karakter, átlátható térbeli-időbeli kiterjedés. Pontosan hét szereplője van a történetnek: Jancsi, Lackó, Nagymama, Torzonborz, Üstöllési és Háy asszonyság, meg a kutyája, Blöki. Kevesebb, mint egy hét alatt megtörténik minden, jól követhető sorrendben.
Mint az előző kötetben a sapkacsere, itt is a ruhacsere a komikum legfőbb forrása. csak most a rendőr és a rabló cserél ruhát, és keverik össze őket állandóan. Szegény Üstöllési így lesz kétszer is fejbekólintva és tűzoltótömlővel becsavarva. Torzonborz pedig kétszer is megtéveszti nagymamát az egyenruhával, aki folyton lekapkodja a szemüvegét, ami nélkül végképp nem lát. Senki sem az itt, akinek látszik: Jancsiék borzasztó sok tervezgetéssel próbálják megtéveszteni a rablót, nem létező kincsekkel csábítják - de Torzonborzot nem olyan könnyű átejteni, így lesz a rablófogókból fogoly. Még Blöki kutya sem látszik vadászebnek (de azt már nem árulom el, hogy minek látszik, mert az óriáspoén), de szerencsére kiváló a szaglása, nagyon ijesztő, és ripsz-ropsz megtalálja Torzonborz rejtekhelyét, és annak bejáratát, hogy kiszabadítsa Üstöllési segítségével a leláncolt rabokat.
Míg az előző részben főként a két gyerek, a rabló és varázslatos lények szerepeltek, itt a hús-vér kisvárosi figurák vannak középpontban: Nagymama, aki mindig főz, és könnyű átejteni, Üstöllési, aki még mindig kissé erőből cselekszik és gyorsan - amikor éppen cselekvőképes. Háy asszonyság, a jósnő sem éppen varázslatos figura. Van éppen kristálygömbje, de hálóingjével, Blöki kutyájával, rengő melleivel és szivarjaival inkább a kisváros deviáns nőszemélye, mint valódi, mesebeli boszorkány.
A átöltözések, titkos tervek, kalamajkák forgataga gyorsan repít előre minket a történetben, és ahogy becsukjuk a könyvet, Jancsiék máris hiányoznak. Várjuk ősszel a következőt.
