Vajon hol alszik az, akinek nincs otthona?

Hajléktalanság a mesekönyvekben

Molnár T. Eszter legújabb könyve egy nagyon aktuális, ám annál szomorúbb témát állít középpontba úgy, hogy a különböző szereplők – legyen szó akár emberről vagy állatról – gondolatain és érzésein keresztül bárki belehelyezkedhet abba, milyen napról napra otthon nélkül boldogulni a világban.

 

A nagyvárosokban többnyire bármelyik gyerek találkozhat hajléktalanokkal, és minden bizonnyal rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennük, melyekre felnőttként is nehéz megfelelően válaszolni, ezért többnyire szeretjük is ezt a témát a szőnyeg alá söpörni. A Kóbor Szálló varázslatos története által könnyebben beszélhetsz arról a gyerekekkel, mit jelent hajléktalannak lenni, miért kerül valaki az utcára, és hogyan lehet önzetlenül segíteni a rászorulókon.


A hajléktalanság, mint téma ezidáig kevés gyerekkönyvben kapott főszerepet. Külföldi szerzők közül David Walliams Büdöss úr című nagysikerű könyvében szemléletesen, rendkívül olvasmányosan, kellő humorral fűszerezve jelennek meg a hajléktalanokkal kapcsolatos sztereotípák. A történet gyerekfőszereplőjének, Kloénak otthon és az iskolában is meggyűlik a baja a környezetével. Kissé túlsúlyos, emiatt sokat csúfolják, húga mindenben túlteljesít, kotnyeleskedik és árulkodik, csak hogy Kloénak rosszabb legyen. Anyukáját pedig nem nagyon foglalkoztatja más az angol királynőn és a politikai karrierjén kívül. Kloé egy nagyon kedves, végtelenül jószívű, és rendkívüli képzelőerővel bíró kiskamasz, aki elég nyitottsággal rendelkezik ahhoz, hogy nemcsak összebarátkozzon egy hajléktalannal, hanem be is fogadja őt az otthonukba. A baj csak azzal van, hogy ebbe a nemes cselekedetébe nem avatja be a családját.

Kloé nemcsak jószívűségből fogadja be otthonukba Büdöss urat, hanem azért is, mert attól tart, hogyha teljesül az anyukája által javasolt törvénymódosítás, miszerint nem élhet senki az utcán, Büdöss úrnak messzire kell majd mennie, és akkor senki nem kérdezi meg tőle, milyen napja volt. Azon felül, hogy a történeten keresztül láthatóvá válik, hogy minden hajléktalan más és más okból kerül az utcára, David Williams könyve rávilágít arra, mennyire hajlamosak az emberek a képmutatásra, ha a hajléktalanság kérdését próbálják kezelni, főként akkor, ha a külvilág felé kell nyilatkozni az témával kapcsolatban.

Jelenleg nincs készleten a könyv, de ITT kívánságlistára tudod tenni.



Guus Kuijer Polli-regényeiben is megjelenik a hajléktalanság: a főszereplő, Polli apukájának fokozatos lecsúszását követhetjük nyomon. Polli, a történet elbeszélője, először csak annyit árul el az olvasónak, hogy egy zűrös apukáról van szó, akit még a saját lánya is Simlinek hív. Egyszer csak Simli eltűnik, és később letartóztatják kábítószerterjesztés miatt. Miután szabadul, ismét eltűnik, azt hazudja a lányának, hogy külföldre megy, de kiderül, hogy már nincs hol laknia, ami észrevehető abból, hogy lefogyott, és folyton koszos ruhában jár. Fontos része a történetnek, hogy Polli tisztában van az apukája gyengeségeivel (például azzal is, hogy kábítószert árul), de ő úgy fogadja el, amilyen. Csak akkor telik be nála a pohár, amikor egy súlyos hazugságon kapja Simlit, ekkor vallja be saját magának is, hogy az apja igazából hajléktalan, és kellemetlennek érzi például azt, hogy együtt menjenek be egy boltba, ami nagy lelkiismeret-furdalást okoz neki. A Polli olykor ironikus és humoros elbeszéléséből képet kapunk arról, milyen hozzátartozóként megélni azt, ha egy szeretett személy az utcára kerül.

Polli fantasztikus, érzékeny történeteit rendeld meg ITT!


Magyar szerzők közül Háy János Alfabéta és a negyvennégy rabló óvodásoknak, kisiskolásoknak szóló történetében tűnik fel egy hajléktalan, Misi bácsi, akit inkább hasonlít egy borneói orángutánra a főszereplő, Peti szerint. A fiú annyira meglepődik Misi bácsi kinézetén, hogy először azt gondolja, ufó.

A történetben Misi bácsi meséli a keretét annak a történetnek, amely alapján Peti megismerkedik az ábécé negyvennégy betűjével. Ebben a történetben nem elsődleges cél az, hogy a hajléktalanság kérdésköre kibontásra kerüljön, de mégis fontos, hogy megjelenik egy olyan szereplő, akivel a valóságban is találkozhat a gyerek, és ezáltal akár beszélgetést is lehet kezdeményezni a hajléktalansággal kapcsolatban.




Tedd kosárba ITT!





A Kóbor Szálló egyik főszereplője szintén egy óvodáskorú kislány, Riki, akinek a nagymamája, Gizike mindig különleges vendégeket szállásol el az otthonában. Riki nagyon élvezi, ha a nagymamájánál lehet, hiszen ki ne szeretne egy zegzugos kertben játszani, beszélő macskával társalogni, megkóstolni a nagymama furcsa ételeit vagy végignézni egy boszorkánytanonc legújabb próbálkozásait. Riki szülei azonban nem ennyire nyitottak, sokat aggódnak a számlák és a közös költség miatt, és azzal sem tudnak egyetérteni, hogy a nagymama bárkit befogad, akinek szüksége van rá.

A kötet egyik sajátossága, hogy nemcsak egy főszereplő perspektívájából ismerhetjük meg azt, mi jár Hetedhét Hugó, a földönfutó, Riki, a bátor és kalandvágyó óvodás, Gizike, a segítőkész nagymama, a barlangban lakó titokzatos Búbanya, vagy Dínó, az ugatós rottweiler fejében, mi történt velük a múltban, és mire vágynak a legjobban: a mindentudó elbeszélő segítségével valamennyi szereplő bőrébe belebújhatunk egy kicsit. Molnár T. Eszter ügyelt arra, hogy az egyes szereplők közötti kapcsolat fokozatosan bontakozzon ki, de ugyanakkor a kapcsolódási pontok szempontjából a történet fordulatot is tartogat. Érdemes megfigyelni Hugó, a csavargó, és Dínó, a magányos kutya közötti párhuzamot. Mindkét szereplő nagyon egyedül érzi magát a világban: Dínó azért, mert hiába van kényelmes kutyaháza és finom eledele minden nap, a gazdáinak nincs ideje játszani vele, Hetedhét Hugó pedig hiába egy jószívű és alapvetően dolgos ember, magányosan tengődik a világban mindaddig, amíg rá nem talál Gizikére és a Kóbor Szálló többi vendégére. A különböző élethelyzetben lévő szereplőkön keresztül láthatóvá válik az, hogy miként szoktak az emberek viszonyulni a hajléktalanokhoz, ugyanakkor a történet mozgalmas cselekményének köszönhetően az is megmutatkozik, hogyan lehet megdönteni a berögzült negatív sztereotípiákat. Mindezt egy nagyon szerethető, didaxistól mentes történetbe rejtette el a szerző: a mesés és a valóságos elemek váltakozásával tökéletes választás az óvodás és a kisiskolás korosztály számára. Molnár Jacqueline gazdag képi világával a Kóbor Szálló története elvarázsolja a szülőket és a gyerekeket egyaránt.

 
TEDD KOSÁRBA itt A Kóbor Szállót!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek