2018-ban is kerestük a kamaszkritikusokat 2.

És meg is találtuk!

Fenyvesi Barnabás nem fél kimondani a véleményét, nekünk pedig éppen az ilyen őszinte hangokra van szükségünk - fogadjátok szeretettel bemutatkozását és pályamunkáját a Budapest OFF kötet egyik novellájáról!


2018-ban meghirdetett kritikaírói pályázatunkra kifejezetten a könyvhétre megjelent Budapest OFF novellaantológiáról vártuk a kritikákat. A zsűri, Kovács Eszter, a Pagony Kiadó főszerkesztője, Mészöly Ágnes, író és Vinczellér Katalin magyartanár, a kiadó munkatársa végül két nyertest választott. Marosvölgyi Nórától már két kritikát is olvashattok (itt és itt), Fenyvesi Barnabás nagyszerű írását pedig most ismerhetitek meg.

Mostantól a két kritikus írásait is olvashatjátok a Tilos az Á Kiadó könyveiről.


Égi, földi utakon

 

Amikor eljutott hozzám a hír, hogy a Pagony Kiadó kamaszkritikus pályázatot hirdet, ráadásul a Budapest OFF című kortárs novellagyűjtemény lesz a téma, nagyon megörültem. Ugyanis akkor már olvastam az antalógiát, és írtam is róla egy kisebb szöveget. Ez itt az én esélyem!, gondoltam, és egyből felcsaptam a tartalomjegyzéket. Hosszasnak éppenséggel nem nevezhető tépelődés után Mészöly Ágnes Runway 13R/31L című írásánál állt meg az ujjam. Na de le a fellegekből, és térjünk a tárgyra!

 

A történet elejét egy fiatal lány szemszögéből látjuk. Épp a Ferihegyi repülőtérre igyekszik hollywoodi komédiákat megszégyenítő bénázással, ugyanis külföldre utazik nyári munkára egy magyar családhoz. A reptéren egy összeütközés során már-már sorsszerűen találkozik egy férfival. Miután sikerült kiszabadulniuk a forgóajtó rabságából, a férfi segít a lánynak eligazodni a reptéren, később pedig a recepciónál is kénytelen-kelletlen a segítségére siet. Idővel kiderül, hogy az úticéljuk is ugyanaz, innen már adottak az események.

 

A történetet a két szereplő közötti különbség mozgatja. A negyvenes éveiben járó férfi hiába keres annyi pénzt, hogy bármit megvehet, amit csak akar, hiába van jó állása, kicsi gyermekei, a történet idejére már teljesen kiégett. Úgy érzi, rossz döntéseket hozott, házassága pedig nem igazán működik. Egy szó mint száz, belefáradt az életbe, és már csak egy dologra vágyik, hogy legalább egyetlen egyszer jól kialudhassa magát. Vele ellentétben a fiatal lány még csak most végez a gimnáziumban, tele van álmokkal, reménnyel, és rengeteg lelkesedéssel. Folyamatosan rohan, minduntalan kalamajkákba keveredik, falja az életet. Mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, itt is erről lehet szó, mert a karakterek közötti kémia remekül működik. Azáltal, hogy ennyire különböznek egymástól, mindketten adnak valamit a másiknak. A férfi reményt kap a jövőre nézve, hogy eljön majd az idő, amikor a saját gyerekeivel is beülhet egy kávézóba beszélgetni, a lány pedig megtudhatja, hogy vannak olyan apák is, akik képesek nemet mondani, ha alkohollal kínálják őket, és gyerekdalok helyett metált játszanak a kölykeiknek.

 

A novella remekül van megírva. Az egymást filmes vágásokban követő események során fokozatosan ismerhetjük meg a karaktereket. A párbeszédek is reálisak, egyáltalán nem hatnak mesterkéltnek. A férfinak kicsit cinikus a humora, ami szerintem kifejezetten jól áll neki. Néha mosolyra tudott bírni. A történet szórakoztató és izgalmas, bár néhány fordulatot azért előre lehet sejteni. Például a lány egyszer látványosan kidobja a beszállókártyáját, azzal hogy már letöltötte a mobiljára. Hát nem mégis szüksége lesz rá? Hát de.

 

Számos érdekes kérdés merül fel az írásban, főleg döntéseinket, és azok következményeit illetően. Például a lány rajzolással akar foglalkozni (ezért is vállal diákmunkát, hogy összegyűjtse a művészeti egyetemre a pénzt), ám a mostohaapja szerint az összes művész egy éhenkórász lúzer”. Ennek kapcsán hallhattunk egy gondolatot a lánytól miszerint „…ő előbb megy hullamosónak, mint a Tescóba”, mert eszében sincs rabszolgaként elcseszni az életét”. Szerintem ez butaság. Az nagyon fontos, hogy merjünk nagyot álmodni, de hogy mindenképp el kell kerülnünk ezeket az egyszerűbb munkákat, az tévedés. Igenis nagyon fontos az, hogy megtapasztaljuk, milyen pénztárosnak, rakodómunkásnak, vagy bármi másnak lenni. Ez mind segíthet abban, hogy később meg tudjuk becsülni azt a munkát, amiért megküzdöttünk.


Összegezve, nagyon jónak tartom a novellát. Érdekes, ahogy két ennyire különböző személyiség útja keresztezi egymást az életnek nevezett hosszú utazáson. A történet is szép ívet jár be, akár szereplőink a légibusszal. Többszöri olvasásra sem lesz unalmas, ezt saját magamtól tudom – ne kérdezzétek, hogy hányszor olvastam el! Maradjunk annyiban, hogy fejből tudom, hányadik oldalon kezdődik az antológiában.

 

Fenyvesi Barnabás írását olvastad.

 

Becses nevem Fenyvesi Barnabás. 14 éves múltam, Szentendrén élek, és itt is járok iskolába. Jelenleg a Templomdombi iskola 8. osztálya 26 diákjának az egyike vagyok. Szeretek írni, olvasni és véleményt formálni dolgokról. Ami az ez utóbbit illeti, nem félek hangot is adni neki, így akad néhány ember, aki nem igazán kedvel. Természetesen igyekszem nem megsérteni senkit. Hosszú távon jobb a békesség. Az ismerőseim között nem igazán találni olyan korombeli gyerekeket, akikkel érdemben tudnék beszélgetni könyvekről, filmekről vagy bármi másról. Ezért is szerettem volna csatlakozni a Pagony kamaszkritikus csapatához. Képzelhetitek, mennyire örültem, amikor az eredményhirdetésen felolvasták az én nevemet is. Remélem, hogy majd be tudok illeszkedni a csapatba, és minél élvezetesebb munkákat tudok kiadni a kezeim közül. És persze a tisztelt olvasók örömére is tudok majd tenni.

 



 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek