A szívem mélyén mindig karácsony van

Szabó T. Annával beszélgettünk

cimkék: #interjú #karácsony

Karácsony, ünnep, várakozás, versek, írás és az egyik legnagyobb kortárs költőnő, Szabó T. Anna, akinek most megjelent kötete igazi ajándék az egész családnak! Minden oldalán egy-egy rövidebb-hosszabb vers, december elsejétől kezdve egészen karácsonyig. Hangolódj az interjúval!

- Hogyan születik egy Szabó T. Anna-vers?

 

- A gyerekversek szinte mindig örömből és vidámságból születnek. A legkorábbi verseim is gyerekeknek írt versek: ötödikben az osztályfőnöknőmnek született egy kisfia, neki írtam az első ringatót Weöres Sándor mintájára. Az első felnőttkoromban írt gyerekverset akkor írtam, amikor az első kisfiam megszületett: őt ringattam, és énekeltem neki a ringatás ritmusára. Amikor elaludt, letettem, utána leültem, és leírtam a verset. Később kicsit kicsiszoltam, azóta pedig szerencsésen elfelejtettem a dallamát. Ez volt a Hóhullásban című vers, ami benne is van az Adventi kalendáriumban, és amit sokan énekelnek is, hiszen énekre íródott.
A felnőttversek legtöbbször szomorúságból vagy kételyekből íródnak. Ha egymás mellé tesszük a felnőtt- meg a gyerekkönyveimet, a felnőttkönyveknek sötétebb tónusa van, szomorúbbak, a gyerekverseimben viszont végre örülhetek: nagyon szeretek örülni.

Írtam már verset mosogatás közben, utcán, sok helyen. A vers fejben születik: nagyon ritkán ülök le úgy, hogy most verset akarok írni, de ha így ülök le, akkor is van a fejemben egy sor, ami segít.

 

- És hogyan születtek az Adventi kalendárium című kötet versei?

 

- Nekem a karácsony a legfontosabb ünnep. Gyermekkorom óta a karácsony jelenti azt a biztonságot, amire tulajdonképpen mindenki vágyik: a felnőttek is abba a megélt vagy elképzelt biztonságba vágynak vissza, amit egy kisgyerek érez az anyja ölében. A karácsony az illataival, az énekeivel nekem mindig erről a biztonságról szól. Egy nagyon hagyományos erdélyi családban nőttem fel, hozzánk az angyal jött, ezért örülök nagyon, hogy az Adventi kalendárium borítóján az angyal van. A karácsony maga az istenhelyettesítő, mindenható angyal, aki ajándékot hoz, és ért a gyerekek nyelvén, ugyanakkor csodáljuk, mert nagy és különleges.
A versek nagy részét egyébként májusban írtam: bedugtam a fülemet és elfedtem a szememet, így próbáltam beleélni magam a hangulatba, de nekem ez nem olyan nehéz, mert a szívem mélyén mindig karácsony van. A szívemben rejtegetett zug, ahova visszajárok örülni, maga a karácsony. Énekelni is szeretek, és ezek mind énekversek: az ember mindig dobol a lábával vagy az asztalon, próbálja visszaidézni a gyerekkort, amikor még mindennek ritmusa volt.

 

- A kötetet Rofusz Kinga illusztrálta, melyik a te kedvenc képed ebben a kötetben, és miért?

- Elsősorban a borító az angyal miatt, de borzasztóan szeretem ezeket a varjakat is. A varjak mindenhol ott vannak a világon. Indiában voltam, Goában, egy napot töltöttem ott a Kalákával, és ahogy egy szállodai medencében partiztunk, a varjak odajöttek, megfürödtek a medencében, és figyeltek minket. Nagyon rejtélyes madarak a varjak, valamiképpen ők a mi fekete angyalaink, télen különösen figyelnek minket, ezért választom ezt a képet, de a többi is elképesztően tündéri. Látom, hogy Kinga több képbe is becsempészte a szárnyakat, a madarakat, a szelet: a szél nekem amúgy is kedves, ha valamit nagyon szeretek a természetben, az a természet mozgása, a szél.

Rofusz Kinga illusztrációja



- Ihletett már téged egy konkrét kép versírásra?

 

- Az Ár című könyvemben nagyon sok képre írt vers van, és ebben biztos része van annak, hogy sok illusztrátorral dolgoztam már, Schall Eszterrel, Kárpáti Tiborral, és még hosszan sorolhatnám. Nagyon megtanultam együtt érezni, együtt élni képekkel. Amúgy is vizuális típus vagyok, gyakran ihletett kép versírásra. Ha valahol ihletet találok, az általában kép vagy zene, nem pedig más szöveg.

 

- Van-e a kedvenc karácsonyi családi olvasmányotok?

 

- Igen, van egy egész könyvespolcnyi könyvem a karácsonyhoz. Szabó Lőrincet elég gyakran olvasunk ilyenkor, Varró Danit is szoktunk olvasni karácsonyra készülve, és szeretjük Lackfi János Karácsonyi vándorok című könyvét.

 

- Milyen nálatok az advent?

 

- Nagyon jó, mindig nyitogatunk vagy készítgetünk valamit. Akármennyire fáradt és elfoglalt vagyok, gyertyát mindig gyújtunk: van számozott gyertyánk minden napra, azokat égetjük. Amíg lehetett, a fiaimmal énekeltünk is minden este: az erdélyi családok szokása karácsonykor, hogy nemcsak zene megy, hanem saját hangú éneklés is mindig van. Megtanultuk, hogy nem az ajándék a fontos, hanem az együttlét.
Most nagyon érdekes karácsonyunk lesz: mivel nem jövünk haza Berlinből, nem lesz fánk, valószínűleg ágak lesznek, de majd valami szépet biztosan kitalálunk. Mézeskalácsot mindig sütünk. Nagyon szeretek készülődni, a mostani adventre megvettem már egy bogyós terítőt, édesanyám adott alá egy népi futót, szóval már most készülök az adventre.



(A cikk nyitóképének forrása: kulter.hu)

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek