Amit még az Időfutár szerzői sem tudtak egymásról...

...avagy körinterjú, ahol az írók egymást faggatják.

cimkék: #Időfutár

Különleges interjút készítettünk az Időfutár szerzőivel. Hosszú idő után újra együtt dolgozott a most megjelent hetedik Időfutár-köteten a sorozat négy írója. Mi pedig arra gondoltunk, megkérdezzük őket, mi az, amit még nem tudnak egymásról. Mindenki egy-egy kérdést tehetett fel szerzőtársainak. A válaszokat két részletben olvashatjátok. Először nézzétek meg, mit válaszolt Gimesi Dóra és Vészits Andrea a többiek kérdéseire!



Gimesi Dóra:

- Jeli Viktória kérdése: Melyik volt számodra a leghajmeresztőbb ötlet az Időfutárban?

- Azt hiszem, egyszer felmerült, hogy Szabika valami időutazási anomália miatt kutyává változik. De ez végül nem valósult meg, szerencsére. A megvalósultak közül a Szabi nyálával működő féreglyukteló is elég meredek, de szerintem az még belefér az abszurd science fictionbe.

- Tasnádi István kérdése: Az utóbbi néhány kötet megírásában nem vettél részt. Mi az, amit bírtál bennük és mi az, ami nem tetszett. Őszintén! :)

Nagyon szerettem a római és a buravárosi részeket. Gladiátor-Gézabába konkrétan bele is szerettem kicsit. De az egész posztapokaliptikus jövő-szál remekül működött szerintem, és nagyon ütős lett a végjáték is. Ha muszáj olyat is mondani, ami nem annyira tetszett, akkor az talán inkább szerkezeti dolog: annyira sok a mellékszál, az apró részlet, a karakter, hogy néha azt éreztem, elvész a fókusz a sok "kis színes" között. De még ez sem egészen kritika, mert közben meg annyira jó ezekben a részletekben is elmerülni... :)

- Vészits Andrea kérdése: Ki lenne az a valaha élt vagy még ma is élő három író, akikkel a legszívesebben alkotnál egy írócsapatot és miért pont ők?

Megnézném, ahogy Shakespeare, Molnár Ferenc és Brecht egymás mellett ülve, egymásnak tippeket adva ír drámákat. De ebben a csapatban én nem író lennék, hanem tátott szájú kibic. :)

 

Vészits Andrea:

- Gimesi Dóra kérdése: Ha egy időutazás alkalmával megváltoztathatnál egyetlen dolgot a történelemben, megtennéd-e? Ha igen, mi lenne az, ha nem, miért nem?
Ha tehetném, 1907-be utaznék vissza Bécsbe és megakadályoznám, hogy egy 18 éves fiatalember felvételi kérelmét elutasítsa a Schillerplatzon székelő Képzőművészeti Akadémia. Ennek következtében reményeim szerint a hitlerizmus, mint egy kétségkívül giccses bécsi festészeti stílus vonult volna be a művészettörténetbe, ott is csak az apró betűbe, miközben bár akár száz millióval is többen élnénk ma ezen a Föld nevű bolygón, mégis sokkal kevesebben lennének azok, akik tudják, hol van Auschwitz vagy Hirosima, és ennek nem az elégtelen földrajzoktatás lenne az oka, hanem az, hogy egyik helyen se történne semmi említésre méltó a huszadik században.

- Jeli Viktória kérdése: Melyik szereplőt bírod a legkevésbé? / Esetleg utálod nagyon? / Mosnál be neki egyet? :D

- Az a helyzet, hogy még soha nem mostam be senkinek, bár mostanában egyre többször támad bemoshatnékom, sajnos. Sorra véve hőseinket, töredelmesen meg kell vallanom, hogy igazából mindegyiküket szeretem, még a drágalátós Búnét is minden förtelmes gazságával együtt, mert benne is van belőlünk egy-egy darab. Akiket tiszta szívből utálok és megvetek, azok egyben történelmi figurák is, Gotthardi és Néró. A rendőrminiszter és a diktátor, akik az erőszakot képviselik, és akik sokkal rosszabb hellyé teszik a világot, ahol élnek.

Minna és lovagja

- Tasnádi István kérdése: A környezetedben ki a legidősebb és ki a legifjabb Időfutár rajongó?
- Paradox módon a környezetemben a legfiatalabb és a legidősebb Időfutár rajongó ugyanaz az illető, Minna, a hamis papírokkal utazó macska. (Iratai szerint, amivel hozzánk érkezett, ő egy csokoládébarna burmai, de a vak is látja, hogy valójában egy fekete, európai házimacska, akit igencsak nehéz, mondhatni lehetetlen megkülönböztetni kóbor lovag udvarlójától, mint a mellékelt fénykép is mutatja.) Minna tizenhárom éves, de mindössze hét volt, amikor elkezdtem írni az Időfutárt, és onnantól le se lehetett vakarni a számítógépről. A klaviatúrára tapadva olvasta a szerzőtársaim és az általam írt folytatásokat. Gondolom, nem meglepő, hogy a Bercis és Schrödingeres részek voltak a kedvencei. Természetesen a hetedik kötetet is imádta, egyszer még bele is írt, és már nagyon spórol a nyolcadikra. 13 évével emberben jó hetvenesnek számít. Szóval hét és hetven. Hetvenhét, mint a mesében. :D

A szerzők közös fotóját Szöllősi Mátyás készítette.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek