Az almádi strandtól az íróasztalig

Interjú Dávid Ádámmal olvasásról és könyvekről

cimkék: #interjú

Dávid Ádámot talán legtöbben a Millennium Expressz trilógia kapcsán ismerik, de még több nagysikerű könyv szerzője! Rengeteg író-olvasó találkozón vesz részt, ismeri a gyerekeket, tudja, milyen könyvre vágynak leginkább. A Most én olvasok! sorozatban most Koppány betűket firkál címen jelent meg első kötete, a NAGYBETŰS rész, ennek kapcsán kérdeztük őt olvasásról, könyvekről.

– Milyen emlékeid vannak gyerekkorodból a könyvekkel kapcsolatban?

Vakondos meseolvasás

– Mindenhol könyvek vettek körül. Viszonylag kis lakásban nőttem fel, és minden szabad falfelületet könyvespolcok borítottak. Szüleim több ezer kötetet számláló gyűjteménye mellé (amelyből a szobámba szerencsére sok-sok gyerekkönyv is jutott a mai szemmel elég retró leporellóktól a Búvár zsebkönyveken keresztül egy rakás Verne-regényig) bátyám rohamosan gyarapodó kincseit is el kellett helyezni valahol. Amikor a falak csordultig teltek könyvvel, a tesóm már az ágyneműtartóba rakta a legújabb szerzeményeit. Ezek után esélyem se volt rá, hogy én is komolyabban gyűjteni kezdjem a könyveket, és igazság szerint A Virág utcai focibajnokság hőseihez hasonlóan sosem voltam klasszikus könyvmoly, a szabadidőmben inkább a pályán lógtam. A nyári szünetben olvastam a legtöbbet a Balcsinál. Imádtam például a könyvtárat Almádiban, és azóta is az nagyon szeretek strandon olvasni. Csak arra kell vigyázni, nehogy összevizezzem vagy összelángosozzam a kikölcsönzött könyveket.

– Hogyan tanultál meg olvasni?

– A leghagyományosabb módon: első osztályos koromban, Teri nénitől. A családban nagyon sokan már óvodás korukban félig-meddig maguktól rájöttek, hogyan kell kisilabizálni a betűket, de én nem bánom, hogy nekem a suliban állt össze az olvasás tudománya, mert így nem untam halálra magam az órákon.

– Mi volt az első könyv, amit elolvastál?

– Ez is elég klasszik: A Pál utcai fiúk. Emlékszem, vagy fél órámba telt, míg az első apróbetűs oldallal végeztem, de a végére egész jól belejöttem, és mélyen megérintett Nemecsek hősies halála. Talán nem véletlen, hogy a Virág utcai fiúk (és lányok) is a helyi „vörösingesekkel”, vagyis a Rettenthetetlen Rókaprémes Rémekkel küzdenek meg életre-halálra, és Gerda neve egyértelmű utalás Gerébre, hiszen mindketten elárulják a saját bandájukat.

Nem lehet elég korán kezdeni

– Most, hogy te is már apa vagy, milyen változást látsz, a kisfiad szerinted könnyebben vagy nehezebben tanul meg olvasni? Miért lehet majd könnyebb, vagy nehezebb neki, miben más a helyzete mondjuk hozzád képest?

– Levi most lesz kétéves, de már barátkozik a betűkkel (a közértet például ABCD-boltnak hívja, imádja a nagy svéd bútorüzletben kapható betűs kekszet, néha pötyöghet pár percet a laptopunk billentyűzetén, és fejből fújja az Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé kezdetű népdalt). Őt is könyvek veszik körbe, és igyekszem minél többféle minőségi gyerekkönyvet a kezébe adni. Néhány napos volt, amikor már például A vakond és a nyuszimamát olvastam neki.

 Az utóbbi tizenöt évben elég komoly gyűjteményem gyűlt össze, ráadásul az olvasni tanulós sorozatokból is nagy már itthon a választék, úgyhogy biztosan könnyebb lesz a helyzete, ha majd hat-hétéves korba ér. Sok újdonságot neki mutatok meg először, például Dóka Péter Szupermalac és Űrpatkány című trilógiájának első kötetét is egyből végignyálaztuk, ahogy kijött a nyomdából.

Persze a kütyüveszély is nagyobb, mint az én gyerekkoromban volt, de ha nem is tiltjuk, igyekszünk és a jövőben is igyekezni fogunk kordában tartani a géphasználatot. Főleg hasznos appokat (pl. BOOKR Kids, Szókereső, Duolingo) szeretnék majd kipróbálni vele, ha eljön az ideje.

– Sok iskolába jársz, találkozol gyerekekkel, mi a tapasztalatod, hogyan olvasnak most a gyerekek? 

– Sokat olvasnak, de egyre nagyobb arányban digitális tartalmakat a követhetetlen gyorsasággal változó közösségi médiafelületeken. Azt mindenképpen örvendetes fejleménynek tartom, hogy hivatalosan már jó néhány éve nincsenek a suliban kötelezők, hanem a pedagógusok ajánlott olvasmányok közül jelölhetik ki, hogy mely könyveket dolgozzák fel a diákokkal. Sajnos ennek dacára számos tanár megmarad a régi berögződéseknél (Légy jó mindhalálig és társai) ahelyett, hogy a mai fiatalokat jobban megszólító, színvonalas kortárs művek közül válogatnának.

Münchenben, a gyerekkönyvtárban

 

Nagy a felelősségük abban, hogy ha otthon nem adják a gyerekek kezébe a 21. században született regények legjavát, akkor akár végleg elfordulhatnak az olvasástól. Persze azért szerencsére mindig találkozom néhány született könyvmollyal is, akik valósággal falják a könyveket. Az is igaz, hogy ezek a kiskamaszok esetében főleg kétes irodalmi értékű fantasyk vagy chic-litek (romantikus lányregények). De legalább rendszeresen olvasnak! Az egyik legkülönlegesebb találkozásom a kis olvasókkal egyébként éppen tíz éve volt Münchenben, amikor a világ legnagyobb gyerekkönyvtárában kutattam ösztöndíjasként, és egy kiállítás apropóján tartottam egy előadást helyi gyerekeknek a magyar gyerekirodalomban felbukkanó éjszakai motívumokról. A végén mindannyian rituálisan elaludtunk…

Törzsvásárló (vagy inkább törzsjátszó) a Bartók Pagonyban

– Mit javasolsz, egy kezdő szülő hogyan álljon hozzá az éppen most olvasni tanuló gyerekéhez, hogyan segíthetjük őket otthon?
– Adjunk a kezébe minél többféle műfajú, formátumú és hosszúságú könyvet! Ha a házi könyvtárunk nem alkalmas erre, mert a péntárcánk nem engedi meg, hogy folyamatosan frissítsük a gyerekkönyves kínálatot, akkor érdemes gyakran beugrani könyvesboltokba vagy nagyobb gyerekkönyvtárakba, és a gyerekünkkel együtt átböngészni a legkülönfélébb kiadványokat a verseskötetektől az ismeretterjesztő könyvekig. Ha valamilyen könyvtípus különösen megtetszik neki, abból érdemes otthonra is beszerezni néhány alapkötetet. Ha figyeljük a kiadók, a boltok és a webshopok akcióit, meglepően jó áron be lehet szerezni a kívánt könyveket. Levivel például rendszeresen megfordulunk a Bartók Pagonyban, bár egyelőre még kicsit több időt tölt a vonatokkal, mint a könyvek böngészésével, de azért minden alkalommal kézbe veszünk jó néhány kötetet is.

És persze hat-hét éves gyerekekkel már mindenképp érdemes több kifejezetten kezdő olvasók számára fejlesztett sorozatba is belekóstolni, hiszen ezek kapudrogként szolgálhatnak az olvasás megszerettetéséhez.

– Mitől jó szerinted egy kezdőknek való könyv?

– Vannak alapfeltételek, mint a nagy betűméret, az egyszerű szóhasználat, az összetett szavak és mondatok kerülése, a szellős tördelés, a sok grafika, a rövid fejezetek. De legalább ilyen fontos a témaválasztás is: a legjobb olvasólétrás könyvek hőseivel könnyen azonosulhat az ifjú olvasó, és a kalandok nagy része akár vele is megtörténhetne. Ez persze nem jelenti azt, hogy kizárólag iskolakezdésről vagy családi szituációkról kellene szólnia ezeknek a könyveknek, inkább úgy fogalmaznék, hogy egy kezdő olvasónak szóló történet legyen gyerekléptékű, egyszerű, átélhető konfliktusokkal és természetesen sok-sok humorral.

– Milyen könyvet NE adjunk egy kezdő olvasónak?

– Olyat, ami elveheti a kedvét a könyvektől. Ezért is érdemes előtte minél több könyvtípus megismeretni vele, hogy lássa, mennyire színes és izgalmas a könyvek birodalma. Ami nem köti le, azt egyelőre nem érdemes erőltetni, de biztosan előkerül majd egy olyan kötet vagy sorozat, amibe bele fog szeretni. Persze arra érdemes figyelni, hogy az első önálló olvasmányok ne apróbetűs, faltól falig szöveges könyvek legyenek.

– Hogyan jött a mostani köteted ötlete, erről mesélj egy kicsit…

– Ahogy az interjú elején már utaltam rá, az első regényemben (számos pályakezdő íróhoz hasonlóan) elég sok az önéletrajzi elem, ezért szívesen időzök Koppányék társaságában.

Egy nyári tábor NAGYBETŰS emlékei

Szerencsére a Pagony is régóta partner abban, hogy a Virág utcai univerzumot kisebb-nagyobb spin-offokkal tovább tágítsam. Először A kalóz nagypapa című családi antológiába írtam Áprilisi tréfák címmel egy mókás történetet bolondok napja alkalmából (aminek szintén elég nagy része valós élményekből táplálkozott). Most júniusban jött ki a 3-5-8 perces mesék - utazáshoz és kalandozáshoz című kötetben a Velencei vakáció is, ahol egy olaszországi nyaralásra kísérhetjük el a Kovács családot. Ezek után nagyon adta magát az ötlet, hogy a Most én olvasok!-ba írt öt történetemben is Koppány legyen a főhős. Az egyes kötetekben annak az állomásait mutatom be, ahogy a nagy koppolóművész egyre inkább megbarátkozik a betűkkel. Akik már ismerik őt, tudhatják, hogy nem szokványosan használja az agytekervényeit, ezért számára az olvasás a kezdetektől jó móka. És minden könyvben más-más játékot eszel ki: a NAGYBETŰS szintben lerajzolja a saját nevét. Ezt a minap teszteltem is alsós gyerekeken egy zsámboki nyári táborban, és jobbnál-jobb betűfirkantások születtek.

 Az első szintben szófocizni tanítja a tesóit és Hangát, az új barátjá; a második szintben titkokra vadászik a Virág utcában; a harmadik szintben slágereket ír; a negyedik szintben pedig könyvekbe bújik majd.

– Milyen volt írni az első könyvet? Miben volt más, mint egy hagyományos regény megírása?

– Nagyon izgalmas volt végiggondolni az alapötletben rejlő lehetőségeket, és felépíteni az öt kötetet, hogy egyre összetettebbek legyenek, és alaposan körbejárják az olvasás (meg az írás) témáját. A NAGYBETŰS szintnél különösen kellett figyelni a megfogalmazás egyszerűsérére, ami fontos tapasztalat volt számomra. Nagy tervem ugyanis idénre egy robotos képeskönyvsorozat megírása, és ott is minden szónak súlya lesz.

Keresd Dávid Ádám könyvét a boltokban és a weben is, tanulj ebből olvasni!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek