Táguló kufliverzum

Avagy hogyan született a kuflik furcsa, de megkapó világa

2025-05-21 - Labdarozsa

Jó a humorod? Sőt, mi több, nem bírsz ki fél órát ironikus, vagy ne adj' isten teljesen abszurd megjegyzések nélkül? Mindeközben ott bujkál még benned a gyerek? Akkor te már tuti, hogy rég vérbeli kufli-rajongó vagy!

A legújabb kuflikönyv, A kuflik és a lámpigyók kapcsán felidézzük, hogy milyen tereket hódítottak már meg a kuflik (spoiler: az összeset). Dőljetek csak hátra, most elmeséljük nektek a kufliverzum születését, tágulását és azt, minek örülhettek most a legjobban!

Dániel András
Először is született egy képzőművész, a neve Dániel András. Igazából író is lehetett volna, de inkább elismert kortárs festő lett. Hogy miért, azt kérdezd meg tőle... (Amúgy ezzel már sokan beelőztek, de a válaszokban soha nem lehetett csalódni). Szóval, aztán a festészet mellett elkezdett egy csomó olyan dolgot csinálni, ami izgalmas, változatos és hasznos, és egy idő után grafikai megrendelések hevertek az asztalán és képernyőjén, így magazinok, plakátok, könyvborítók százai lógatják a sarkukat most is szerte a világban Dániel András munkáival tele. Képzeld, D. A. még a Pagonynak meg a Tilos az Á-nak is dolgozott alkalmazott grafikusként, csinált egy csomó képet, borítót erre is, arra is...

Valószínűleg pont ez a kitérő inspirálta az elnyomott írót, hogy kiszabaduljon és végre belefogjon egy könyvbe. Hirtelen megtalálta azt, ahol a képzőművészet és az irodalom találkozik: a gyerekkönyveket. A legnagyobb meglepi pedig a célközönség volt.

Szerintem D. A. soha nem gondolta volna, hogy a groteszk képeket és abszurd poénokat a gyerekeknek ilyen simán beveszi a gyomra. Maximum annyit, hogy – persze, persze, mindig is voltak és lesznek is fura gyerekek, elvégre nekem is tetszett volna két hebehurgya boszi kalandos élete... (Amúgy a kicsik lehet, hogy a poénok felét nem is értetik teljes egészében D. A. könyveit hallgatva, de ez több szempontból hasznos. Az egyik az, hogy a szülők nem unatkoznak, sőt mi több, szétröhögik az agyukat, élvezik ők is a mesét. A másik pedig, hogy a gyerekek pontosan leszedik ezeket a poénokat – mindegy is most, hogy a szülők önfeledt reakciói, vagy a saját megérzéseik szerint, de pontosan észlelik, hogy van itt valami, ami tartós, amit meg kell majd érteniük, és amire vissza kel majd térniük később, majd, ha nagyobb leszek...) Talán pont ezért van, hogy a könyvek korosztályosan gyakorlatilag besorolhatatlanok – van, aki rajong értük, és van, aki semmit nem ért belőlük.

Szóval ott tartottam, hogy D. A. megírta a Matild és Margarétát, amibe az egész Pagony szerelmes lett: nem csoda, hiszen adott két olyan karakter, akikért nem lehet nem rajongani, és egy halom olyan zsigeri poén és szösszenet (pontosabban szösz és pösz), amitől lapozás után minden mesekönyv-olvasó megnyalja mind a tíz ujját.

Aztán szerencsére D. A. nem hagyta abba: megírta a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) című könyvet, aminek folytatása is lett, mert a sztorik áramlása D. A. fejében nem állt meg az első kötet után. Ezek a rövid történetek – első ránézésre – inkább nagyoknak, sőt, felnőtteknek szólnak. Ám itt jött megint a csavar, ugyanis a gyerekek simán vették a poénokat, sőt, annyira elemileg hat rájuk, hogy a legváratlanabb helyzetekben képesek idézni őket. Különös, de megesik – ahogy Bélabá mondaná... (Csakhogy itt még nem tartunk!)

De, mégis itt tartunk! Mert az átütő sikert D. A. gyerekkönyves pályafutásában bizony a kuflik hozták meg. Ez a hét fura lény, akiket nem lehet nem szeretni. A kuflik sikerét boncolgathatjuk: akinek tetszik ez a világ, az egy pillanat alatt szerelmes lesz az elhagyatott rét lakóiba, akinek pedig nem otthonos, annak valószínűleg soha nem is lesz az – mint ahogy azt D. A. gondolatvilágára és összes könyvére is igaz, sőt mi több, fentebb már ki is derült a figyelmesebb olvasók számára. Szerencsére sokan vagyunk fura olvasók, akiknek lakályos a kuflik humora és képi világa, és nem riadnak meg a mesébe ágyazott becketti vagy ionescói lételméleti és ismeretelméleti kérdésektől sem. A gyerekek meg végképp nem, minden felnőtt és szülő őszinte rácsodálkozására, ők értik a leginkább ezeket a kérdéseket! (Álljon itt most a legújabb kuflikötet, A kuflik és a lámpigyók, mely ismerteti a világorodalom első orrpúderezés-történetét, és amely álmatlanság esetén is hűséges társatok lehet.)

Ebben a podcastban Dániel András mesél a kuflik születéséről és karrierjéről. Hallgasd meg!

Ám, ha onnan közelítünk, hogy mégis ki tippelte volna D. A. képzőművészeti alkotásait nézegetve, hogy ha ez a fickó gyerekkönyvet fog rajzolni, és pont a kicsiknek szóló meséi lesznek a legsikeresebbek, akkor önmagában abszurddá válik a történet. Az ovis korosztály olyan ismerősen mozog a kuflik univerzumában, hogy minden szülő aggódva kap a szívéhez: "Te jó ég, ebből a gyerekből sem lesz jóravaló adójogász!" Pedig nem erről van szó: egyszerűen D. A. abszurd logikája, groteszk lényei és zsigerileg borzongató alaphelyzetei egyből magukkal ragadják a kicsiket, még ha nekünk furcsa is, hogy a gyerekek ilyen komfortosan mozognak a kufliverzumban.

A kuflik után pedig jöttek a folyamatos sajtómegjelenések, és persze jöttek a kiadói felkérések és megkeresések, más szóval, tehát megindult a szekér. Olyannyira, hogy az óriási közönségsikernek köszönhetően a Kuflik a mozivászonra kerültek.

„Scherer Péter nemcsak bájosan rappel, de remek narrátor és kufliimitátor. Amíg kuflik vannak a tévében, nagy baj nem lehet, ennél már csak az lenne még jobb, ha sok, mit sok, rengeteg kortárs mese válna animációs formában is elérhetővé (online is).” - írta a Magyar Narancs.

A mozifilm, a Kuflik és az Akármi 2021. augusztus 12-én startolt el. Ha még nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg, merjük állítani, hogy ez az egyik legviccesebb gyerekfilm, amit képernyőn látni lehet!

Nézd meg a trailert itt!

És itt még mindig nincs vége a történetnek, sőt! A kuflik a mozivászon után meghódították a játékpiacot is. Mára egy kártyajáték, és több társas is született, amelyekkel bármikor kuflivá változhatsz. Ott van például a Kuflinyomozók, amiben nyomozhatsz és mesélhetsz két szabály szerint is (részletesebben ismerd meg itt!),vagy kipróbálhatjátok a Jó étvágyat, kuflik! nevű társast, amivel három különböző kooperatív játékot is játszhattok. A Meséljetek, kuflik! egy nyitott végű, bábozós társas. A segítségével otthon is színre vihetitek a kedvenc kuflikalandjaitokat, sőt további mesékkel bővíthetitek a kufliverzumot! 2024-ben jelent meg a Kukucskáló kuflik, amiben nektek kell kiegészíteni a kuflis képeket határtalan fantáziátok segítségével. A formabontó társasról itt olvashatsz bővebben.

Az elhagyatott rét lassan mindenhol ott van: a kufliverzum tágulása rohamos és kétségbeejtő, bármerre nézel belebotlasz: találkozhatsz velük diafilmen, hangoskönyvben Scherer Péter előadásában, matricákon, kreatív foglalkoztatófüzetben, plüssökben, sőt, már kalandsétán is!

A Kolibri színház 2020-ban bemutatta Dániel András meséi alapján az Egy kupac kufli című színdarabot, a Tellabor társulat pedig táncelőadásban vitte színre a kuflikat. És ha már színpad, mérföldkő volt a kuflik életében a Budapest Bábszínház Mindenki legyen kufli! című előadása, mely 2024 novemberében debütált, és amelynek zenéjét az azóta Fonogram-díjas Cseri Hanna szerezte.

2023 nagy híre volt, hogy megnyílt az első kuflis játszótér Budapesten a Hild téren, így a gyerekek már nem csak a fantáziájukban, de a valóságban is ellátogathatnak az Elhagyatott rétre, a kuflik otthonába. Ebben a cikkben mindent megtudhatsz a kuflis játszótérről!

De ami a legeslegjobb hír, hogy ugyanebben az évben megjelent a Kiránduló kuflik , mely két szempontból is jubileumi kötetnek számított: Egyrészt első kiadása a kuflik 10. szülinapi évében jelent meg, másrészt ez volt kereken a 20. könyv a sorozatban!

Biztosan sokan vannak köztetek, akik már régóta szeretnének egy jót kirándulni a kuflik társaságában. Nos, ebből a könyvből végre mindenki számára kiderül, hogy érdemes-e ilyesmiről álmodoznia. Annyit elárulhatunk, hogy egy nagy hátizsák meg egy jókora adag türelem mindenképpen kell hozzá!

Szerezd be itt!

A kuflik már a legkisebbeket is megszólítják. Pofánka és Fityirc után most Bélabá is megkapta saját lapozóját. Ezekben a keménylapos könyvecskékben a kicsik a kuflik segítségéven ismerhetik meg a színekkel, a formákkal és az irányokkal.

Tedd kosárba Pofánka, Fityirc és Bélabá lapozóit!

És, hogy mi lesz a kufliverzummal a továbbiakban? Azt senki sem tudhatja biztosan. Dániel András korábban azt mondta a KönyvesBlog-nak, hogy „Bizalmatlan vagyok a folytatásokkal szemben. Mondom ezt úgy, hogy két olyan történetem is van, a kuflik meg a Kicsibácsi, amelynek újabb kötete jelent meg (...) Szerintem van veszélye a sorozatoknak: ha az ember ugyanazt csinálja újra és újra, akkor az idővel – rossz értelemben – rutinná válhat. Olyan sok minden eszembe jut, annyi ötletem van, hogy nem is érzem indokoltnak, hogy újrázzak. Mindig jobban érdekel, amit még sose csináltam. A kuflik esetében úgy győztem meg magamat a folytatásról, hogy abban az lesz majd az izgalmas, hogy hogyan tudom majd felépíteni, bővíteni, és kibontani a kuflik univerzumát.”

Ha innen nézzük, akkor megnyugodhatunk, hogy a kuflik univerzuma bizony épül, tágul és bővül, miközben koherens, sőt egyre otthonosabb, ahova bármikor elmehetsz jóbogyót szedni, bújócskázni, vadmarcipánt enni, nyáron szilveszteri bulizni, vagy csak hasonheverőversenyt rendezni, míg a feje tetejére nem áll a rét, vagy míg a holdbéli nyúl dalra nem fakasztja a tücsköket, hogy a megfelelő pillanatban álomba ringasson téged, meg a gyerekedet is.

Azt pedig, hogy a Kuflik nem csak népszerű, de minőségi sorozat is, mi sem bizonyítja jobban, hogy a Kuflik és az elveszett folt 2021-ben meghozta Dániel Andrásnak az Év Gyerekkönyv Írója díjat!

Az újabb kalandok is tele vannak meglepetéssel, talán még a megszokottnál is több és viccesebb poénokon nevethetsz, egyszóval semmiképp se hagyd ki a legújabb kötetet: itt A kuflik és a lámpigyók.