Tágul a kufliverzum, itt az új kötet!
Jó a humorod? Sőt, mi több, nem bírsz ki fél órát ironikus, vagy ne adj' isten teljesen abszurd megjegyzések nélkül? Mindeközben ott bujkál még benned a gyerek? Akkor te már tuti, hogy rég vérbeli kufli-rajongó vagy!
A legújabb kufli-kötet kapcsán felidzzük neked, hogy milyen tereket hódítottak már meg a kuflik. Dőlj csak hátra, most elmesélem neked a KUFLIVERZUM születését, tágulását és azt, minek örülhetsz most a legjobban!
Valószínűleg pont ez a kitérő inspirálta az elnyomott írót, hogy kiszabaduljon és végre belefogjon egy könyvbe. Hirtelen megtalálta azt, ahol a képzőművészet és az irodalom találkozik: a gyerekkönyveket. A legnagyobb meglepi pedig a célközönség volt.
Szóval ott tartottam, hogy D. A. megírta a Matild és Margarétát, amibe az egész Pagony szerelmes lett: nem csoda, hiszen adott két olyan karakter, akikért nem lehet nem rajongani, és egy halom olyan zsigeri poén és szösszenet (pontosabban szösz és pösz), amitől lapozás után minden mesekönyv-olvasó megnyalja mind a tíz ujját.
De, mégis itt tartunk! Mert az átütő sikert D. A. gyerekkönyves pályafutásában bizony a kuflik hozták meg. Ez a hét fura lény, akiket nem lehet nem szeretni. A kuflik sikerét boncolgathatjuk: akinek tetszik ez a világ, az egy pillanat alatt szerelmes lesz az elhagyatott rét lakóiba, akinek pedig nem otthonos, annak valószínűleg soha nem is lesz az - mint ahogy azt D. A. gondolatvilágára és összes könyvére is igaz, sőt mi több, fentebb már ki is derült a figyelmesebb olvasók számára. Szerencsére sokan vagyunk fura olvasók, akiknek lakályos a kuflik humora és képi világa, és nem riadnak meg a mesébe ágyazott becketti vagy ionescói lételméleti és ismeretelméleti kérdésektől sem. A gyerekek meg végképp nem, minden felnőtt és szülő őszinte rácsodálkozására, ők értik a leginkább ezeket a kérdéseket!
Ám, ha onnan közelítünk, hogy mégis ki tippelte volna D. A. képzőművészeti alkotásait nézegetve, hogy ha ez a fickó gyerekkönyvet fog rajzolni, és pont a kicsiknek szóló meséi lesznek a legsikeresebbek, akkor önmagában abszurddá válik a történet. Az ovis korosztály olyan ismerősen mozog a kuflik univerzumában, hogy minden szülő aggódva kap a szívéhez: "Te jó ég, ebből a gyerekből sem lesz jóravaló adójogász!" Pedig nem erről van szó: egyszerűen D. A. abszurd logikája, groteszk lényei és zsigerileg borzongató alaphelyzetei egyből magukkal ragadják a kicsiket, még ha nekünk furcsa is, hogy a gyerekek ilyen komfortosan mozognak a kufliverzumban.
"Scherer Péter nem csak bájosan rappel, de remek narrátor és kufliimitátor. Amíg kuflik vannak a tévében, nagy baj nem lehet, ennél már csak az lenne még jobb, ha sok, mit sok, rengeteg kortárs mese válna animációs formában is elérhetővé (online is)." - írta a Magyar Narancs.
És itt még mindig nincs vége a történetnek, sőt! A kuflik a mozivászon után meghódították a játékpiacot is. Mára egy kártyajáték, és két társas is született, amelyekkel bármikor kuflivá változhatsz. Az egyik a Kuflinyomozók, amiben nyomozhatsz és mesélhetsz két szabály szerint is (részletesebben ismerd meg itt!), a másik a frissen érkezett Jó étvágyat, kuflik!, amivel három különböző kooperatív játékot is játszahattok.
Az elhagyatott rét, lassan mindenhol ott van: a kufliverzum tágulása rohamos és kétségeejtő, bármerre nézel belebotlasz: találkozhatsz velük diafilmen, hangoskönyvben Scherer Péter előadásában, matricákon, kreatív foglalkoztatófüzetben, plüssökben, de ami a legnagyobb hír, hogy
MEGJELENT A 12. MESEKÖNYV, A KUFLIK ÉS A POFAVÁGÓVERSENY!
Egy őszi reggelen Bélabá arra ébred, hogy kiújult a makacs ugródudor-zsibbadása. Nem is csoda ebben az időben, amikor minden csupa lotymánc és szipony! Szegény Bélabá! Itt már csak az elhagyatott rét doktora segíthet... Neked reggelente mikor szoktak felébredni a pofavágóizmaid? És tudod-e, hogy a hajnali pofavágással nagyon kell vigyázni? A kuflik is alaposan átbeszélik, mikor és hogyan vágjanak bele a gyakorlásba. Tarts a kuflikkal, hogy megtudd, ki nyeri a pofavágóversenyt! Csak aztán nehogy egyszerre vicsorogj, tüsszents és nevess!
Szerezd be itt!
És, hogy mi lesz a kufliverzummal a továbbiakban? Azt senki sem tudhatja biztosan. Dániel András korábban azt mondta a KönyvesBlog-nak, hogy „Bizalmatlan vagyok a folytatásokkal szemben. Mondom ezt úgy, hogy két olyan történetem is van, a kuflik meg a Kicsibácsi, amelynek újabb kötete jelent meg (...) Szerintem van veszélye a sorozatoknak: ha az ember ugyanazt csinálja újra és újra, akkor az idővel – rossz értelemben – rutinná válhat. Olyan sok minden eszembe jut, annyi ötletem van, hogy nem is érzem indokoltnak, hogy újrázzak. Mindig jobban érdekel, amit még sose csináltam. A kuflik esetében úgy győztem meg magamat a folytatásról, hogy abban az lesz majd az izgalmas, hogy hogyan tudom majd felépíteni, bővíteni, és kibontani a kuflik univerzumát.”
Ha innen nézzük, akkor megnyugodhatunk, hogy a kuflik univerzuma bizony épül, tágul és bővül, miközben koherens, sőt egyre otthonosabb, ahova bármikor elmehetsz jóbogyót szedni, bújócskázni, vadmarcipánt enni, nyáron szilveszteri bulizni, vagy csak hasonheverőversenyt rendezni, míg a feje tetejére nem áll a rét, vagy míg a holdbéli nyúl dalra nem fakasztja a tücsköket, hogy a megfelelő pillanatban álomba ringasson téged, meg a gyerekedet is.
Az újabb kalandok tele vannak meglepetéssel, megismerhetsz a csocsótánnyal, talán még a megszokottnál is több és viccesebb szójátékon nevethetsz, találhatsz elbújtatott őszi sanzonokat, sőt (de ezt azért tartsd titokban, nehogy rossz fülekbe jusson!) még az egyszerrenézőt is kipróbálhatod, amivel egyszerre látod, ami volt, ami van és ami lesz.