A fiataloknak szóló költészet idáig elkerült
Megjelent a Szívlapát testvére, a Lehetnék bárki! A kezdetekről, az illusztrálás folyamatáról, kedvenc versekről beszélgettünk Locsmándi Mátyás illusztrátorral, aki ezzel a kötettel debütál a könyvillusztrátorok világában. Olvasd el itt a beszélgetést!
Mesélj egy kicsit magadról! Honnan jöttél, mióta foglalkozol rajzolással? És mit csinálsz, ha éppen nem rajzolsz?
Eredendően soproni vagyok, majd a mesterképzés miatt felköltöztem Pestre, és mint sokan mások, a munkám miatt itt ragadtam.
Körülbelül hetedik osztálytól jártam különböző rajzszakkörökre, majd faktra művészeti nyári táborokba és egyetemi felkészítőkre. Korán tudatosult bennem, hogy nem leszek se matek-, se kémiaprofesszor, így inkább abban irányban képeztem magam, amivel szívesen foglalkozom, és talán még jó is vagyok benne.
Ha éppen nem rajzolok, akkor vagy a konyhában kísérletezem különböző receptekkel, vagy cikkeket böngészek a neten. Meg persze filmeket nézek, zenét hallgatok és barátokkal találkozom, mint mindenki más.
Eredendően neked van valamilyen kapcsolódásod az irodalomhoz, különösen a költészethez? A művészeti egyetemekről százfelé vezet az út, egyáltalán nem egyenesen a könyvillusztráláshoz. Számítottál rá, hogy könyvet fogsz illusztrálni?
Locsmándi Mátyás illusztrációAzt kell mondanom, nem sok, inkább novellás alkatnak vagy krimisnek mondanám magam, a kötetben is feltűnő vagány, fiataloknak szóló költészet idáig elkerült (sajnos).
Az alapképzést a Soproni Egyetem tervezőgrafika szakán végeztem, a mestert pedig itt, Pesten, a METU-n folytattam, képgrafika specializáción.
Az alapdiplomám egy illusztrált könyv volt (Bárdok, mesemondók G. Beke Margit), így határozottan reméltem, hogy élesben is kipróbálhatom magam ezen a téren, de nem mondhatom, hogy kifejezetten számítottam erre a lehetőségre.
Hogyan ismerkedtetek meg Péczely Dórával, és hogyan jutottunk el a kötetig?
Ha mondhatom ezt, elég mesebeli módon történt a megismerkedésünk: egyszer csak kaptam egy e-mailt Dórától, hogy megtalálta a portfóliómat az interneten, és azt kérdezte, van-e kedvem részt venni ebben a projektben, ha a próbamunkám megfelelő lesz, és engem választanak x ember közül. Azt hiszem, minden grafikusnak ez az álma, hogy korábbi munkák alapján megtalálják és felkérjék…
Élvezted a könyvillusztrálást, szeretnél még ezzel foglalkozni a későbbiekben?
Abszolút szerelemprojekt volt, nagyon szívesen foglalkoznék még ezzel.
Könnyen ráhangolódtál a versekre, vagy sokáig egyeztettetek, hogy milyen stílusú illusztrációk illenének hozzájuk?
Az illusztrációk stílusa egészen gyorsan kialakult, maximum 2 hetet kísérleteztem, utána már csak apró változtatások történtek. Például a vonalvastagság, fekete-fehér arányok, figuralitás változtak.
Kézzel rajzolsz? Hogy néz ki egy kép elkészülésének a folyamata?
Többnyire végigfutottam az adott cikluson, amit Dóra küldött, gyorsan bejelöltem a szimpatikus verseket, majd másnap reggel munkába menet a buszon már vázlatoltam hozzá. Este ezeket a kézi rajzokat letisztáztam, majd digitálisan is megrajzoltam, és megmutattam egy nem szakmabeli barátomnak azzal a kéréssel, hogy nézze meg a vers elolvasása után, mit lát és mit lát bele a grafikába. Ha nála átment, és megtalálta benne a rejtett tartalmat (mert van ilyen bőven!) akkor küldtem el az akár 2-6 verziót is Dórának. Ha neki megfelelt, el volt fogadva. A munka vége felé persze voltak apró korrigálások a részemről, mert ezt-azt már máshogy láttam.
Forrás: https://www.instagram.com/print_gasm/Kihívás vagy könnyebbség volt, hogy fekete-fehérek a képek, és nem színesek?
Könnyebbség volt, nehezen nyitok a színek felé, most pont ezt szeretném fejleszteni egy kis magán-instachallenge-dzsel, ahol kommentek alapján kapott különböző témákat színesen dolgozok fel.
Tettél különbséget a rajzolásban, amikor régi költő versét illusztráltad ahhoz képest, amikor mait illusztráltál? Nehezebb volt a régiekhez kapcsolódni, mint a maiakhoz?
A vagány Radnóti vers most is vagány, ha megfogott, akkor kapott illusztrációt a vers, ha nem (vagy nem jött volna ki jól a lépés tördelés szempontjából), akkor nem.
Az egyik legfontosabb üzenete a Lehetnék bárkinek talán az, hogy mennyire egyetemes problémák, kérdések, életszakaszok jellemzik a fiatalokat kortól függetlenül. Te huszonévesként (hogyan) tudtál kapcsolódni a kötethez?
A legtöbb esetben kénytelen voltam felismerni, hogy igen, ezt én is megcsináltam, ilyen szitum nekem is volt, vagy ezt már én is éreztem. Összeségében könnyen tudtam azonosulni a versekkel.
Van kedvenc versed a kötetből? Ehhez készült illusztráció?
Nem is egy… Sajnos? Tényleg nagyon jó verseket válogatott Dóra az antológiába. A teljesség igénye nélkül, Heves Judit: Mi marad meg, Kustos Júlia: név nélkül, Radnóti Miklós: Kis kácsa fürdik, Locker Dávid: Tájvers, és Ittzés Ambrus: Február.
Hol találkozhatunk még a munkáiddal?
Instagramon a @print_gasm felhasználó alatt, illetve Behance-en és Issuun is fellelhető a portfólióm, amit lassan illene egy bizonyos könyvvel frissíteni. :)
