Ismerd meg Ancsát, a svájcisapkás vagány kislányt!
Az álmodozás nem változik az idővel, a gyerekek ugyanúgy szerettek fél évszázada is az ablakon kifelé bámulni és elképzelni nem létező világokat, eseményeket, mint ahogy tesszük azt ma is. Paweł Pawlak svájcisapkás kislánya beültet minket ebbe az időablakba, és elmesél olyan történeteket, melyek bár nem velünk történtek meg, de mégis érezzük a bőrünkön, hogy van közöttünk kapcsolódás. Nosztalgiázz Ancsával, olvass bele a könyvbe!
Paweł Pawlak illusztrációjaMÁSODIK FEJEZET
Hajtókák, sorok és fényfoltok
Ancsa nem sokat törődött a ruháival, ha nem szúrták. Egyik kedvenc, nem szúrós ruhadarabja egy piros, kockás kabát volt. Lenyűgözte a gallérja és a rengeteg egymás mellé varrott gomb.
– Dupla soros! Dupla hajtókás gallérral! – mondta az eladónő a boltban, és komoly arccal átnyújtotta Ancsának.
Ancsa belenézett a tükörbe, és büszkén húzta ki magát: nem volt tagja a díszszázadnak, nem volt köztisztviselő, mégis két sor méltóságteljes aranygomb díszítette a kabátját. Napsütéses napokon, legyen szó sétáról a parkban vagy családi temetésről, tükrözőset lehetett velük játszani. A világító foltok vidáman kergetőztek egyik járókelőről a másikra, egyik feketébe öltözött unokafivéréről a másikra ugrálva. Elég volt ügyesen kidüllesztenie a hasát. Ancsa igazi mestere volt ennek!
Itt tedd a kosaradba!
KÉT ÉS FELEDIK FEJEZET 
Paweł Pawlak illusztrációja
Szúrós cipők
Ancsa cipője szintén bármilyen lehetett, ha nem szúrt. Anyának hősies erőfeszítésébe került, hogy vásároljanak egy békésebb természetűt. Ugyanakkor ha egyszer megtalálták a megfelelőt, Ancsa nem tudott megválni tőle. Még akkor sem, ha két-két bénán fityegő rojtja volt.
Szerezd be most!
MAJDNEM HARMADIK FEJEZET
A tüsszentő svájcisapka
Hét határon és egy óceánon túl feküdt Amerika. Ancsának élt ott egy nagynénje. Klárinak hívták. Klári néni azért ment ki Amerikába, hogy kenyeret keressen. Meg svájcisapkát. A kenyeret megette, a svájcisapkát pedig csomagban elküldte Ancsának. Csodás sapka volt: finom, puha, meleg, fehér és kerek, mint a legtöbb svájcisapka. Egy nyuszi szőréből szőtték, akit Angórának hívtak. Ez volt a sapkára írva: Angóra Nyúl. Ő kölcsönözte Ancsának a bundáját, hogy melegen tartsa a fejét.
Ancsa nagyon szerette a nagynénjétől és a Nyúltól kapott sapkát. Még akkor is, ha a szőrétől kicsit facsart az orra.
Imádta a sapkát, és tüsszögött. „Fsik” „Fsuk”, „Tyiiik”, „Hapsz” vagy „Tyufk” hallatszott tavasszal és ősszel a bokor mögül, a poroló mellett és a vasúti töltés tövében, ahol a gőzfelhőt eregető mozdonyok vidám „Puff”-fal és „Tyuff”-fal feleltek Ancsa tüsszögésére.
