Hogyan legyél "csak te"?
Kate Scott nevét már ismerhetik azok, akik az Abszolút könyvek sorozatot figyelemmel követik. Ő írta az Óriást, ami nagy népszerűségre tett szert az ifjú olvasók körében.
Most egy újabb könyve jelenik meg a Pagony gondozásában, a Csak Jack, amit mi nagyon vártunk már, most mesélünk róla nektek is!
A Csak Jack egy csodálatosan kedves és megható történet a barátságról és arról, hogyan fogadjuk el magunkat. Ez sosem könnyű, de kiskamasz korban, amikor minden önmagunk elfogadtatásáról szól, és nem azon van a hangsúly, hogy nekünk milyen a viszonyunk saját magunkkal, talán még nehezebb.
Kate Scott fantasztikusan egyensúlyozza a humoros és érzelmes jeleneteket. Ez a regény szuper vicces, telis-teli szívmelengetően kedves epizódokkal, de közben a háttérben végig megbújnak olyan fontos témák, mint önmagunk keresése, a válás és a magány érzése.
Jack ugyan még csak tízéves, de két éven belül már a hatodik iskolát kezdi. A szülei válása után az anyukája keresi a helyét, de sehogysem találja (szó szerint és átvitt értelemben sem). Jack pedig vele tart az újabb és újabb városokba, ahol mindig be kell illeszkednie egy friss közösségbe - abban a biztos tudatban, hogy úgysem marad sokáig.
Olvass bele a regénybe ITT!
A barátság rendkívül fontos szerepet tölt be mindannyiunk életében. Fontos, hogy érezzük, számíthatunk azokra, akik körülvesznek bennünket, megoszthatjuk a gondolatainkat és félelmeinket, és egyáltalán: hogy nem vagyunk egyedül. Jack életében nincsenek ilyen barátságok. Na nem azért, mert ne lenne rá lehetősége, épp ellenkezőleg: minden közösségbe azonnal be tudja illeszteni magát. Remekül kiismeri az embereket és tudja, mire van szükségük, mikor mit mondjon és mit csináljon.
De arra kínosan ügyel, hogy róla senki ne tudjon meg semmit. Nem beszél arról sem, hogy az apukája, aki a legjobb barátja volt, egy napon elment. Jacknek pedig olyan szerepet kell azóta betöltenie kétfősre apadt családjában, ami nem lenne a feladata: figyel az anyukája hangulataira, elkészíti a vacsorát, és persze nagyon igyekszik, hogy tökéletesen alkalmazkodjon.
Jacknek van egy szabálya, amit alaposan kidolgozott: ez a Sherlock-szabály. A lényege, hogy ne adj ki magadról soha személyes információkat, kérdezz, figyelj, hallgass, derítsd ki minél gyorsabban, mire van igénye a környezetednek. Aztán alkalmazkodj.
Az igazság az, hogy ez a taktika tökéletesen működik, és a kisfiú így valóban minden közösségbe be tudja illeszteni magát, mint egy puzzle-darabot. Csakhogy senki sem ismeri őt valójában. És néha ő sem biztos benne, hogy ismeri saját magát a sok-sok alkalmazkodás miatt.
Így aztán, amikor a Hatodik Iskolában találkozik a szeleburdi és harsány Tylerrel, maga sem érti, hogy lehet, hogy a maga köré húzott falak ledőlnek, és ez a mosolygós, minden lében kanál fiú szinte egyik percről a másikra a barátja lesz. Tyler megszínesíti a kisfiú hétköznapjait, igazán odafigyel rá, és minden érdekli, ami Jack-kel kapcsolatos.
És azután, hogy megtapasztalja az igazi barátságot, még nehezebb elfogadnia, hogy talán hamarosan ismét búcsúznia kell...
Minden olyan gyereknek szívből ajánljuk ezt a könyvet, aki szereti a vicces, kalandos, de elgondolkodtató olvasmányokat. Jack története rávilágít arra, hogy nem éri meg távol tartani magunkat a valódi érzések, boldogságok, fájdalmak megélésétől, mert ezek mindannyiunk életében meghatározóak, és fejlődünk általuk, tanulunk belőlük.
A legjobb döntés pedig mindig az, ha őszinték vagyunk magunkkal és a körülöttünk élőkkel.
