Őziketea
Ajjaj, szegény Kicsimackó nem tud óvodába menni: megbetegedett. Hogyan telnek így a kis medvebocs napjai? Igazából nem is olyan rosszul! Mackópapa őziketeája és Mackómama simogatása például egy tökéletes kezdése a betegeskedésnek. Kalandokban sincs hiány, ugyanis Nagymamáról kiderül, hogy egy igazi boszorkány! Aki nem hiszi, nézze csak meg, mi minden varázsszert vet be beteg unokája meggyógyítására. Minden kis óvodást ledönt a lábáról a betegség olykor, amire felnőttnek is, gyereknek is gyógyír lehet Vadadi Adrienn együttérző, nyugtató mesekönyve. Olvass bele itt!
Őziketea
Kicsimackó még mindig nem ébredt fel, pedig Mackópapa már a lekváros kalácsot kente, Mackómama a kakaót főzte, Málnamaci egy tobozzal gurigázott.
– Kelj fel, pajti, vár az ovi! – kiáltott be a szobába Mackópapa.
De hiába vicceskedett, Kicsimackó Dugó nénivel és Dugó bácsival a párnáján szuszogott tovább. Mackópapa térült-fordult. Felvette a fenyőfás pulcsiját, felhörpintette a kakaóját, felrázta a párnákat, és eligazította a paplant a nagyágyon.
Mackómama az etetőszékbe tette a kapálózó Málnamacit, kalácsot adott neki, azután ment Kicsimackót felébreszteni.
– Ébredj, kicsi bocsom! – hajtotta fel a dunnát.
Kicsimackó lassan kinyitotta a szemét. Bágyadtan pislogott Mackómamára.
– Úgy fázom! – didergett, és összekucorodott az ágyon.
Mackómama melléült, megsimogatta, megpuszilgatta Kicsimackó buksiját.
– Forró… – sóhajtott. – Te bizony belázasodtál. A szemed is csillog!
– Beteg vagyok? – nyöszörgött Kicsimackó.
Mackómama bólintott, majd alaposan betakargatta a kicsi bocsot.
– Pihenj csak, főzök neked gyógyteát!
De Kicsimackó nem akarta, hogy Mackómama kimenjen a szobából.
– Maradj itt! Ne menj el! – nyafogott.
Így hát Mackópapa főzte meg a gyógyteát. Kivette a szekrényből az őzikés bögrét, tett bele hársfát, csipkebogyót, kamillát, majd forró vizet öntött rá.
Amikor kicsit meghűlt a tea, citromot facsart bele, mézet kanalazott, és bevitte a szobába a kis betegnek.
Mackómama segített felülni Kicsimackónak.
– Kész az őziketea, kóstold meg! – brummogta.
De Kicsimackó nem akart teát inni. Még őzikéset sem!
– Nem kérem! – dörmögte, és visszadőlt az ágyba. Még a szemét is becsukta!
– Csak egy kis kortyot – kérlelte Mackómama szelíden.
– Nem. Nem.
Akkor Málnamaci totyogott be a szobába.
– Inni-inni! – mondogatta, mert megszomjazott a kalácsra.
Amint meglátta Mackómama kezében az őzikés bögrét, felvidult az ábrázata, és nekilódult, hogy megszerezze magának. De Mackómama megállította.
– Sajnálom, most csak Kicsimackó ihat ebből a nagyon finom őziketeából! –
mondta Málnamacinak. – De ne szomorkodj, neked majd főz a papa másikat.
Mackómama szavaira Kicsimackó felkönyökölt a párnára. Mancsába fogta a bögrét, és beleszürcsölt a teába.
– Már nem is fázom annyira! – dünnyögte, de azért visszabújt a paplan alá az ágyba.
