Csapó: öt!
VISSZA AZ IDŐBEN
Életem legjobb tavaszi szünete előtt állok! Filmesek érkeztek a lovardába, és Pali bácsi meghívott engem is, hogy segítsek a lovak körül. Lópaciék nem szerepelnek majd a filmben, csak biodíszletek lesznek a távolban, de akkor is mindennap le kell őket ápolni, ellátni, lelovagolni, vagy kivezetni a karámba. Amikor megérkeztem, azt hittem, nem is jó helyen járok, annyira megváltozott minden! Már az utcába is alig tudtam bemenni, mert mindenhol fehér kamionok meg lakókocsik parkoltak, és csak az mehetett be, aki ott lakik, vagy külön engedélye van. Nekem Pali bácsi szerzett belépőkártyát, rajta van a nevem is.
Na persze nem a Csuti, amin mindenki szólít, hanem a rendes nevem, Vincze Csenge.
– Mindig lógjon a nyakadban – mondta az utca elején álló biztonsági őr –, hogy lássák, idetartozol! – Azzal továbbengedett a lovardához.
A kapuhoz érve azt hittem, eltévedtem az időben. Olyan volt, mintha visszarepültem volna vagy száz évet, ráadásul nem is a Kockacukor lovassuliba, hanem valahová máshová, talán egy amerikai farmra! Sokan angolul beszéltek, és minden nagyon régi volt. A színészek ruhái, a kalapjuk, a frizurájuk... Az udvaron lovaskocsi állt, és épült egy új istálló, amiben egy tehén lakott. Még Pali bácsi háza is elvarázsolódott! Mintha ráhúztak volna egy másik házat, fehér tornáccal, faborítással, az ablakokon zöld spalettákkal. És persze az egész udvar tele volt filmesekkel. Amikor odaértem, épp egy bácsi magyarázott az udvar közepén egy hozzám hasonló korú lánynak. A bácsi, biztos a rendező, hófehér pólóban és farmernadrágban volt, de a lány csupa rongyos ruhában! A kertésznadrágja koszos volt, a cipőjét mintha a kutya szájából húzták volna ki, két fonott copfja egy kendő alól lógott a vállára, az arca pedig olyan maszatos volt, mint aki napok óta nem látott mosdót. Tudtam, hogy Pali bácsi meg a lovak várnak, de azért megálltam egy állvány mögött kicsit kíváncsiskodni.
Dobd a könyvet a kosaradba!
Kőszeghy Csilla illusztrációja– Amy! – mondta a lánynak a bácsi. – Amikor Mr. Jenkins odaadja neked a tejeskannát, ne nézz a szemébe, hiszen tudod, félsz tőle! Csak fogd meg, és indulj el vele a ház felé!
– Oké – felelte a lány.
– Ne feledd, a kanna túl nehéz neked, lehúzza a kezed! Ahogy mész, lötyögtesd ki a tejet!
– Csak egy kicsit, vagy a földre is folyjon? – kérdezte a lány.
– Jó, ha bőven kilötyög – felelte a rendező –, hiszen pont azért lesz mérges a gazda, mert elpocsékolod a frissen fejt tejet!
– Rendben – bólintott a lány.
Aztán a rendező a kamerák mögé ment, a lány pedig elsétált a tehén istállójához, és megállt a bejáratnál. Akkor valaki elkiáltotta magát:
– Figyelem! Mindenki a helyére! – Erre egy kamerás meg egy hosszú boton szőrös mikrofont tartó férfi a lányhoz sietett. Síri csönd lett.
– 6/4, csapó! Ééés tessék! – hangzott fel valahonnan, mire megelevenedett a kép.
Az istállóból kilépett egy kockás inges mogorva férfi, gondolom, ő lehetett Mr. Jenkins, átnyújtotta a tejeskannát a lánynak, ő pedig a szemét lesütve elindult vele a ház felé. Apró, sietős léptekkel, féloldalasan bicegett, és közben, ahogy kérték tőle, kilötyögtette a tejet.
Rendeld meg a kötetet itt!
– Pszt-pszt! – pisszegett mögöttem valaki.
Ijedtemben megpördültem a sarkamon, hát Pali bácsi állt ott, és intett, hogy kövessem. Sajnáltam, hogy ott kellett hagynom a forgatást, de hát nem azért voltam ott, hogy tátsam a szám.
A bokszok nem a forgatás helyszínén voltak, hanem mögötte. Így aztán megint repültem egy nagyot az időben, és visszatértem a jelenbe. A lovak, Lópaci, Mókás, Baba, Szellő, Töpörtyű, Holdfény és a többiek ugyanúgy álltak a helyükön, mint ahogy szoktak, mintha néhány méterre tőlük mi sem történne. Egyedül Csillag dugta ki a fejét kíváncsiskodva, hogy mi lehet odakint. Megpaskoltam a nyakát, aztán köszöntem Lópacinak, Töpörtyűnek meg Mókásnak is, és fogtam a vödröt, hogy segítsek Pali bácsinak szétosztani az abrakot. Nem volt nehéz, de amikor bevittem Csillaghoz, mégis úgy csináltam, mintha alig bírnám el. Aprókat lépegetve, féloldalasan bicegtem vele.
Kőszeghy Csilla illusztrációja
Csutikám, ismerem én Pali bát, nem hiszem, hogy annyira megrakta volna a vödrödet, hogy ilyen ügyetlenkén kóvályogjál vele! Gyere gyorsan inkább, öntsd bele a tányéromba azt a kis zabocskát, és essünk túl a reggelin! Aztán leöblítem egy félpofa vízzel, fényesre pucolod a szőrömet, megfésülöd a sörényemet, kisuvikszolod a patámat, és irány a forgatás! Tegnap kihallgattam a filmeseket, amikor a karám mellett beszélgettek, és a fehér pólós azt mondta, rengeteg állat szerepel majd. Közelebb is kocogtam, hogy beajánljam magamat mint lovat. Mert hát ki, ha én nem? Tudod, van az a mondás, hogy „nomen est omen”, ami annyit tesz egyszerű istállónyelvre lefordítva, csak hogy te is értsd, Csutikám, hogy a nevemben benne van, amire születtem. Te, Csuti, csutakolásra, én pedig filmcsillagnak a mozivászonra.
Dobd a könyvet a kosaradba most!
Ismerd meg a Kockacukor lovassuli-sorozat mindegyik részét ebből a cikkünkből!
