Pattanj nyeregbe!

Szereted a lovakat? Szívesen elolvasnál egy olyan könyvet, ami amellett, hogy megszeretteti a gyerekekkel az irodalmat, még azt is megtanítja, hogyan kell gondozni egy lovat? Sőőőőt! MÉG LÓPACI GONDOLATAID IS MEGHALLHATOD!!!

Kattints a cikkre és olvasd el az interjút Vadadi Adriennel, aki pontosan ismeri a pacik lelkét.

Sőt, ismerd meg a Kockacukor lovassulit is!

Hetek óta nem telik el nap, hogy ne keresnék a boltjainkban Vadadi Adrienn legújabb könyvét. Biztos vagyok benne: a Kockacukor Lovassuli minden lóimádó gyerek kedvére lesz, mert nem csak a lovaglásról mesél, de még egy ló gondolataiba is beavat. Ezért én, Bagossy Laura elzarándokoltam a legnagyobb lókedvelőhöz, hogy személyesen kifaggassam az új kötete kapcsán. 

BL: Akár a dunaalmási lovardában is játszódhatna a könyved. A gyerekeim tavaly ott töltöttek két hetet egy nyári táborban. Olvasás közben magam előtt láttam mindent. Az istállót, a karámot, a nagy szénabálákat, a gyönyörű lovakat. A gyerekeim igazi urbánus kölykök, de ezalatt a néhány nap alatt teljesen a lovak, a lovaglás hatása alá kerültek.

VA: Pont ez a dolog lényege. Én anno 15-től 20 éves koromig nyaranta egy balatonfelvidéki lovardában dolgoztam. Akkor még ez a szórakozás leginkább a német turistákra lett kitalálva, illetve a nagyon tehetősek engedhették csak meg maguknak. Szerencsére mára már nagyon elterjedt, és sokkal több lehetőség van a lovakkal való találkozásra. Nem véletlenül váltak a lovak ennyire népszerűvé, főleg a kislányok körében.






















BL: A te hősnőd is egy 6-7 éves kislány.

VA: Igen. Csuti már nagyobb mint egy ovis, különben még nem igazán engednék el a szülei egy ilyen táborozásra, de én mindenképpen egy cserfes, jókedvű kisiskolás lányt képzeltem el, akinek be nem áll a szája. A lovához - akit önhatalmúlag Ráróról Lópacira nevezett át - folyton beszél, és rengeteget énekel.

BL: Éppen ez a cserfesség adja a könyved egyik érdekességét, a főszereplő ló ugyanis magában folyamatosan reagál a kislányra. Az olvasó pedig beleláthat az állat gondolataiba. Ráadásul a történet elején egy csöppet sem lelkes lovat ismerhetünk meg, aki a háta közepére sem kívánja ezt a kislányt. :) Míg Csuti minden örömébe, bánatába lelkesen avatja be Lópacit, addig az állatnak az agyára megy a gyerek. Aztán idővel persze ez a kapcsolat szépen megváltozik.

VA: Hosszasan gondolkoztunk azon szerkesztés közben, hogy miért kell látni, és egyáltalán kell-e látni ennek a lónak a gondolatait. Végül sikerült meggyőznöm mindenkit a kiadóban. Én hiszek benne, és akinek van állata meg is tapasztalhatta, hogy azoknak igenis van lelkük és ezáltal személyiségük is. Egy Amerikában élő, és lovakkal dolgozó barátnőm írt nekem egyszer hosszasan a lovak személyiségéről. Arról például, hogy az ő lova egy tini fiú, aki folyton a rosszaságon töri a fejét, de ha leszidja, nagyon elszégyelli magát. Vagy van egy kamasz kislány, és a kamasz lova. Ők szenvedélyesen vitatkoznak, veszekednek, miközben imádják egymást. Vagy ott a párjának a lova, aki mint egy elegáns ötvenes nő, folyamatosan meg akarja hódítani a gazdáját. Ez a levél nagyon beindította a fantáziámat. Ráadásul én abban is biztos vagyok, hogy sokszor ezek a lovardai lovak csöppet sem lelkesek. Gondolj bele, hogy állandóan iskolaköröket kell járniuk, egy ügyetlen, tanulatlan gyerek alatt. Sokszor szörnyen unalmas lehet. Szintén a barátnőm írta arra a kérdésre, hogy mitől jó lónak lenni, hogy a lovak alapvetően olyanok mint a kisbabák. Enni, biztonságba lenni és megbízni akarnak. A bizalmat pedig építeni kell. Ha ülsz vagy tornázol a hátán, akkor csak egy kis idegesítő valami maradsz, amit letud vacsi előtt, de ha részesévé válsz a mindennapjainak, akkor megmutatja az igazi jellemét. Ez az én történetemben is így alakul.













BL: Csuti éppen ezért nem is a lovaglással kezdi a lovardás kalandot. Mivel rajong a lovakért, mindent tudni szeretne róluk. Az első pillanattól kezdve komoly munkát végez a lova körül, és csak aztán jön a szórakozás, a voltizsálás és a lovaglás.

VA: Igazából engem az önmagáért való lovaglás sosem érdekelt, mert az nem kettőnkről szól, csak rólam, a lovasról. Ebben a könyvben azt is szerettem volna kidomborítani, hogy a lovaglás nem csak annyi, hogy felveszem a szuper lovaglóruhám, felpattanok a lóra, aztán beszállok az autóba és hazarobogok. Nem csak egy pénzes divat.

BL: Csuti barátnője pont ilyen kislány.

VA: Igen. Ő gyönyörű szépen ül a lovon, tökéletesen elegáns a lovaglóruhája, de nem nagyon van fogalma arról, hogy mennyiféle munka és törődés van egy ló körül. Pedig a lovazásban sokkal több öröm van. A lovardás munka, a lóval való kapcsolat, a baráti kör ami kialakul, a természet közelsége, komplex kikapcsolódást nyújt.


















BL: Megjelenik az egyik fejezetben egy Tomi nevű kisfiú is, akiről csak sejteni lehet, hogy ő kicsit más mint a társai.

VA: Ő egy down szindrómás kisfiú, de tényleg csak sejtetni szerettem volna, hogy az. Még rajzban sem szerettem volna, hogy megjelenjen.

BL: Tökéletesen lejött, hogy egy rendkívüli módon szerethető, ugyanakkor a korának nem megfelelő fejlettségű fiúcskáról van szó.

VA: Régóta terveztem, hogy szeretnék olyan gyerekekről írni, akik kicsit mások mint a társaik. A lovardás történet adta a helyzetet, hiszen nagyon sok sérült, vagy rendellenességgel született gyereket visznek lovagolni, hogy segítsék a kapcsolódásukat az állatokhoz, és azáltal az emberekhez is. Ilyen személyes tapasztalatom nekem is volt. Már 20 évvel ezelőtt, amikor lovasterapeuták még nem is nagyon léteztek Magyarországon, és a fővárosban nem is nagyon volt még lovaglásra lehetőség, egy budapesti család rendszeresen hordta le a Balaton melletti lovardába a down szindrómás kisfiát. Érdekes volt látni, hogy mennyire más viszonyban volt ez a kisfiú a lovakkal mint a többiek.

BL: Amikor írsz, szoktál teszt olvasásokat tartani a potenciális közönséged körében?

VA: Általában nem, de most pont a monologizáló ló kapcsán úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom, hogy működik-e, hogy miként reagálnak rá a gyerekek. Sokgyerekes barátaimnak küldtem el, hogy olvassák fel és figyeljék a gyerekeiket, hogy értik-e, tetszik-e nekik, hogy tudják-e követni ezeket a váltásokat, hogy hol a kisgyerek, hol pedig a ló beszél. Csupa pozitív visszajelzést kaptam, még nagyobb fiúktól is, akiket maga a sztori nem nagyon izgatott, de viccesnek találták a ló szövegeit.

BL: Valószínűleg kellett is ez a nagy ellentét a kislány és a ló viszonyában a könyv elején, hogy aztán hatásosabban alakulhasson ki a barátságuk.

VA: Szerintem attól lett izgalmas a történet, hogy ez az állat szarkasztikus. Kicsit olyan mint én.






Olvass bele a regénybe, ismerd meg a könyvet és tedd a kosaradba!

Hogyan segít a ló a gyerekeknek? Kiss Szilvia lovas képességfejlesztővel készült interjúnk után pontos és biztos képet kapsz erről az izgalmas sportról, ami a szórakozás mellett sok-sok mindent fejleszt is. Olvasd el a cikket!

Kíváncsi vagy, még milyen új könyvek érkeznek a PagonyFesztre? Kattints ide!