Egy komolyságot megkövetelő téma

Jónina Leósdottir: Halálkomoly, ford. Dunajcsik Mátyás

2016. december 15.Hanna

cimkék: TilosAzÁ kamaszkritika

A szorongás, a depresszió, az öngyilkosság mind komplex fogalom, rengeteg kiváltó okkal, megélési móddal és végkimenettel. Adott egy trauma, amit egy személy olyan mélyen él meg, olyan nyomot hagy az elméjében, hogy kiürülnek az érzelmei, lényegében egy apatikus állapot marad meg, semmi más nincs, csak üresség. Ez egy olyan mentális teher, amit egy ember huzamosabb ideig képtelen egyedül cipelni, egyszer bele fog törni, ha nincs egy közeli személy, vagy egy szakember, aki meghallgatja, rátereli a kijutás sztrádájára, és fogja a kezét, amíg végigsétál rajta. - Olvassátok Orbán Bence kritikáját a könyvről!
Jónína Leósdóttir csavart egyet ezen a procedúrán: a segítők keresik a szenvedőt, nem fordítva.
Helga 17 éves lány, aki egy kisebb iskolai csoporttal való közös munka után egy cetlit talál az asztalán, amire egy vers van írva. Aggódni kezd a vers írójáért, fél, hogy valaki, akit ismer, olyan mély érzelmi gödörbe került, hogy képes lenne elvenni saját életét. Emiatt legjobb barátnőjével, Líney-jel nyomozni kezd, hogy ki írhatta a verset.
Öt potenciális költőt találnak, akik hátterét, jellemét a könyv külön fejezetekben ismerteti, kivesézve a depresszió gyakori kiváltó okait és következményeit. Amellett, hogy a szereplők boncolgatják a különböző fogalmakat, a WHO szakemberek által összeállított tudományos-ismeretterjesztő írása segíti az olvasót a fejezetek között. Ennek célja a különböző tévhitek megszüntetése, a félreértések, hamis diagnózisok megelőzése.

A könyv erénye, hogy illusztrálja: nem mindenkinek alakul ki mentális problémája, akire ráillenek a depresszió tünetei. A problémák megélése szubjektív, így a tanulmányban kiváltó okokként felsorolt történések nem feltétlenül eredményezik a depresszió kialakulását.

Fontos, hogy az előidéző okok önmagukban is traumatikusak. A rossz családi helyzet, az egyedüllét, az alkoholizmus vagy válás elszenvedése sajnos mindennapos, és ha elég erősek, képesek a szenvedés determináltságának érzését nyújtani. Ezekkel, a történetben kisebb szerepet játszó, a közéletben (Magyarországon főleg) mégis rendkívül aktuális és jelentős gondokkal röviden foglalkozik az írónő a könyv során, ami egyrészt mélyíti a valóságosság érzetét, másrészt kritikát alkot a társadalomról.

Én azonban mégsem szerettem ezt a regényt. A cselekményben leírtakkal rengeteg tapasztalatom van (első-, és másodkézből), és bár valóban foglalkozik a témával, valóban felhívja rá a figyelmet, ezt a főszereplő, Helga központba helyezésével teszi, aki a könyv kibontakozásával válik az elviselhető, esetenként szórakoztató karakterből egy irritáló jelenséggé. Viselkedése kicsinyes, irigykedő. Borzasztó cinikus és beképzelt ember, akinek a fő megelégedést a fontoskodás okozza. Egy belső gőg után rohanva akar segíteni másoknak, nem belső késztetésből, nem empátiából. Egészen addig fontos számára a Költő megmentése, amíg biztos része van a procedúrában, amint nem tehet semmit, egy teljes mértékben hisztis és az addiginál is önzőbb személyiség kerül a szemünk elé. Ez pedig nem gondolom, hogy illik a szituáció komolyságához.

A Halálkomoly témájában fontos, aktuális, rendelkezik olyan tudásanyaggal (a WHO segédanyaga), ami fontos az öngyilkosság motivációjának, a depresszió mivoltának megértéséhez, de ezeket egy olyan szempáron keresztül közelíti meg, ami esetemben belső feldúltságot és keserű szájízt hagyott maga után. Mégis úgy gondolom, hogy egy témában nem jártas, laikus ember szerezhet olyan ismereteket, amelyekkel még jót is tehet másoknak, épülhet empátiában, megértheti a szorongásban, depresszióban, öngyilkossági hajlamokban szenvedőket. Ez a megértés beszélgetéshez vezet, és a beszélgetés nagyon jó kezdete lehet a probléma megoldásának.

Itt olvashatod Orbán Bence egyéb cikkeit!