Egyik kedvencem a Mikulás!

interjú Vadadi Adriennel

2015. szeptember 28.Pagony

cimkék: jó könyv Pagony 3-6

A Pagony óvónénije, Vadadi Adrienn most egy különleges könyvvel lepte meg az ovisokat! Megjelent az Ünnepelj velünk! - ovis ünnepek című könyv, tele sok-sok mesével, Pásztohy Panka rajzzal,  ovis történettel, ünnepel és szeretettel. Olvassatok interjút szerzőnővel.
- Miért tartottad fontosnak, hogy könyv szülessen az ovis ünnepekről?

unn- Az óvodai élet egy meghatározott napi, heti és éves ritmusban zajlik. Ez a folyton ismétlődő rendszer ad biztonságot a gyerekeknek az otthontól távoli, anyu-apu nélküli környezetben. A gyerekek számára nagyon fontos a kiszámíthatóság, nem szeretik a váratlan fordulatokat, az új, ismeretlen helyzeteket. De ha a ritmikusan ismétlődő szokásokra támaszkodhatnak, otthonosan, biztonságban fogják érezni magukat az óvodában.
Az éves ritmust az ünnepek jelentik, melyek a természet és saját életünk fordulatait jelképezik. Olyan napok, amik színesebbek a hétköznapoknál, amikor megállhatunk a mókuskerékben. Az óvodában az ünnepek az ősi és népi hagyományokra, és a keresztény szokásokra támaszkodnak.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket a napokat az óvodás gyermek számára felfogható, átélhető módon ünnepeljük, hogy ne csak a külsőséget, hanem az ünnep valódi, belső tartalmát közvetítsük feléjük. A könyvvel egy olyan világot szeretnék megmutatni, ahol a farsang nem a kényelmetlen jelmezbe öltözött, gépzenére táncolásról, kifulladásig rohangálásról, fékevesztett tombolásról és folyamatos édességevésről szól, hanem valódi vidámságról, felszabadultságról, kedves bolondozásról. Az adventi időszak nem az adventi naptár nyitogatásáról, hanem a karácsony közeledtéről. amikor nem állítunk karácsonyfát, nem bontogatunk ajándékot a fa alatt, mert nem vesszük el a családtól az ünnep egyszeriségét, csodáját… Szeretném, ha a gyerekekben az ünnepek valami mély, sokat jelentő tartalmak lennének, amitől átélhetik, hogy egy nagy egész részei vagyunk.

- Óvónői tapasztalatod alapján mennyire változik a gyerekek ünnephez, ünnepléshez való viszonya?

- A gyerekek mimdig úgy fogadják el a dolgokat, ahogy vannak, mert teljes mértékben megbíznak bennünk, felnőttekben. Ha a szülinap a drága, csillogó, nagy ajándékról szól, akkor számukra azt jelenti a szülinap. De ha az együtt töltött minőségi időről, a rá figyelésről, a szívből adott ajándékról, akkor pedig azt. A család maga dönti el, mit tart fontosnak, mit ad át a gyerekeinek.

- Neked melyik a legkedvesebb ünneped óvónőként és anyaként?

va1- Óvónőként az adventi időszakot szeretem legjobban. A várakozás izgalmát, a lecsendesülést, az egymás felé fordulást. Hogy a játékot nem a kirakók, építőkockák, babák jelentik, hanem az együtt- egymással játszást. Anyaként a születésnapot, ami minden családtag saját ünnepe, amire gondolatban hosszasan készülünk. Nálunk minden ilyen alkalommal saját készítésű ajándékkal is meglepjük egymást, amivel már jóval az ünnep előtt elkezdünk foglalkozni. És amikor eljön a születésnap, az ünnepelt egész nap kitüntetett figyelmet kap. Idén Emma a negyedik szülinapján majd nem megy óvodába, délelőtt majd valami olyasmit csinálunk, amire régóta vágyik, az apukája hamarabb jön majd haza a munkából, hogy a délutánt már négyesben tölthessük. De nem csak a gyerekeké, hanem mindannyiunk szülinapja hasonlóan zajlik.

A másik kedvencem a Mikulás. Szeretem, hogy előző este kipucoljuk a cipőket, hogy a gyerekek az izgalomtól alig tudnak elaludni, hogy minden évben megfogadják, most biztos meglesik a Mikulást, hogy már hajnalban felébresztenek, hogy megnézzük tele vannak-e már a csizmák. Aztán pedig a csomagbontogatás! Biztos lesz benne szaloncukor, amit hiába lehet már ősz óta kapni a boltban, mi először  csak Mikuláskor kóstolunk!

- Sokan megszerették Leát és kis barátait, lesz-e folytatás? Esetleg iskolások lesznek?

- Folytatás lesz, de az iskola előtt még jön egy nyári tábor, ahol együtt nyaralnak majd a régi ismerősök. Hogy az iskolába lépésről fogok-e írni, azt még nem tudom, de sokan kérdezték már tőlem. Nemrég kaptam egy kedves levelet egy anyukától, aki már azt is kitalálta, mi legyen az iskolás kötet címe: Leszel a padtársam?

- Megérkezett az Óvodás vagyok! társas is a boltokba. Mesélj az alkotásról, mi volt izgalmas vagy épp mi okozott esetleges nehézséget? 

tarsa- Az Óvodás vagyok! társas a szívügyem. Úgy érzem, sikerült valami olyat alkotni, ami egészen új, amilyen eddig még nem volt. A játék során az óvodai élet színtereiben lépegethetünk a bábukkal, az öltözőben, a csoportszobában, az étkezőasztalnál és az udvaron. Minden helyszínen az adott színtérrel kapcsolatos feladatokat kapunk. Ezek a feladatok négyfélék, amik esetlegesen következnek egymás után. Vannak számolós, elgondolkodtatós, formakirakós és mozgásos feladatok. Például számold meg, hogy a te családodban hányan vagytok! Segíts Leának megteríteni, mi mindent kell az asztalra tenni? Dani hegymászósat játszik, rakj ki a színes formákból magas hegyet! Ennél a típusú feladatnál számos megoldás létezik, Emma például az összes formát kipakolta és egymás után felsorakoztatta. De hallottam, hogy egy kisfiú valóban egymás tetejére rakosgatta a formákat, hogy magas hegyet kapjon. A mozgásos feladatoknál általában valamilyen állat bőrébe kell bújni, és a mozgását utánozni. Ez a modul a kedvencem, mert megengedi a gyermeknek, hogy felálljon a játéktábla mellől és kedvére mozoghasson. tarsEzen kívül vannak együtt végezhető vicces feladatok, amik a közös játékot eredményezik.
Azt is szeretem, hogy minden kártyalapon két feladat van: egy könnyebb, és egy nehezebb, így észrevétlenül, önbizalomvesztés nélkül együtt játszhatnak különböző életkorú és képességű gyerekek.
Több óvodában, különböző életkorú és létszámú csoportokkal is kipróbáltam a játékot. A gyerekek az első megilletődöttség feloldódása után nevetve, jókedvűen, egymást segítve játszottak, sosem a győzelem volt a céljuk és sosem tudtuk abbahagyni!
Itthon is sokszor elővesszük, még Meri, a 14 éves nagylányom is szívesen játszik a kicsivel, aki eddig még nem tudta megunni!