Hogyne szeretnélek!

Szexi még a Shakespeare szonett?

Mit üzen az irodalmi óriások közül is kiemelkedő angol drámaíró költői életműve a mai fiataloknak? Lehet-e még keresnivalója a szonetteknek az okostelefonok és Marvel-filmek korában? A kérdésekre Papolczy Péter Hogyne szeretnélek! című könyve válaszol.

Ha van kihalt, dinoszaurusz műfaj az irodalomban, a szonett bizonyára az. Mert mi a szonett a fő olvasóbázis, a középiskolások számára? Petrarca, Shakespeare, Az vagy nekem, mint testnek a kenyér…, valami, amivel csakis és kizárólag középiskolában foglalkozik az ember, a reneszánsz környékén, 10. osztályban. Egy Z generációs kamasz keresve sem találhat ennél porosabbat irodalmi kalandozásai során.

hogyne_szeretnelek_borito_500px.jpg

Épp emiatt izgalmas vállalkozás a Tilos az Á kiadó legújabb, Hogyne szeretnélek! című kötete, ami fogja Shakespeare szonettjeit, vele pedig ezt az egész kora újkori műfajt, és egyetlen nagy levegővel fújja le róla a rárakódott előítéletek porrétegét; a Hogyne szeretnélek! kötet izgalmas újrafelfedezése a szerzőnek és a számozott művekként elhíresült lírai munkásságának.

Az újrafelfedező-újraértelmező szerepét Papolczy Péter látja el, aki amolyan társszerzőként közreműködik a kötetben nem kisebb nagyságok mellett, mint William Shakespeare és Szabó Lőrinc. Az eddig műfordításairól ismert Papolczy Orwell, Sund és más neves alkotók magyar nyelvre átültetése után most Shakespeare szonetteket fordít. De mi a nagy kunszt ebben? Láttunk már ilyet, nem? Ilyet még biztosan nem, legalábbis Shakespeare szonettekkel. Paploczy nem a hagyományos fordító alapállásából közelít választott tárgyához, a kötet új fordításai nem törekszenek szöveghűségre vagy valamiféle eredeti nyelvállapot visszaadására, a Hogyne szeretnélek! esetében ez nagyobb szentségtörésnek is hatna, mint magyarul szóról szóra reprodukálni az eredetit. Innen nézve talán nem is műfordításról beszélhetünk, hanem filmes terminológiával élve remake-ekről.

Papolczy saját(os) Shakespeare-szonettjeinek célja, hogy hidat ékeljenek az irodalomtankönyvek monolit Shakespeare-képe és a Z-generációs Shakespeare olvasók ismeretei közé. Papolczy pedig ehhez a legkézenfekvőbb és legműködőképesebb módszert választja: nem lefordít, hanem átfordít, kifordít és ferdít, de a jó ügy érdekében teszi: a megértés kulcsát nyújtja fiatal olvasóinak. Azoknak az olvasóknak, akik az olyan szépirodalmi szóvirágok, mint Rabod lévén, más dolgom mi legyen,/Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?” helyett jobban érzik az „Szia. Megint én. Hátha felveszed, / A tizenegy a szerencseszámom. jellegű fordulatokat.

Itt találod a könyvet.

Papolczy „fordításaiban” telefonhívások, szakdolgozatírás, mozizások, éjszakai bulizások adják a referenciák atmoszférazaját, és kínálnak becsatlakozási pontokat a legújabb kori olvasók számára, miközben a nagybetűs téma mit sem vesztett frissességéből a rejtélyes angol költő munkássága óta: a vágyakozás, az olykor reménytelen, néha kegyetlen, gyakran elsöprően gyönyörű szerelmi viszony két ember között ma is hegyeket mozgat és tengernyi hullámokat vet, mint Shakespeare korában.

Papolczy igazodva a mai olvasói trendekhez a humoron és a játékon keresztül igyekszik megfogni olvasóját. Vaskos költői képek helyett popkulturális utalások tömegét kapjuk: Bosszúállókat, Hitchcockot, Charlize Theront, ismerős képeket, helyzeteket, helyszíneket, frissített verziót.

pelda.jpg
Buzay István illusztrációival

 

Az aktualizálás mellett a Hogyne szeretnélek! kötet talán legizgalmasabb vonása a három szerző, az újraértelemző Papolczy, a kanonizált fordító Szabó Lőrinc és az eredeti Shakespeare szövegek kölcsönhatásba hozása. Minden szonett esetében előbb a legfrissebb változatot ismerhetjük meg, amelyet ezután összehasonlíthatunk a Szabó Lőrinc-féle változattal. Ez a szerkesztési eljárás a kötetet egyfajta segédolvasókönyvvé, vagy pontosabban fogalmazva, segéd-értelmezőkönyvvé avanzsálja. A legújabb, Papolczy változat és az iskolai tankönyvekből is ismerős Szabó Lőrinc-fordítások egymás mellé helyezése segít párbeszéddé alakítani a két változatot, a hardcore olvasók pedig mindkét változatot összevethetik magával az eredeti változattal és annak ízes, kemény angol nyelvezetével. Így válik a Hogyne szeretnélek! egy komplett, egyszerre szórakoztató és a tanulmányok mellett hasznosítható irodalmi élménnyé, amely nem csupán aktualizálja, hanem hozzáférhetővé is teszi a műveket a középiskolás korosztály számára. Mindemellett pedig még egy izgalmas nyelvleckét is ad az olvasó kezébe, amit csak színesítenek Papolczy szonettblokkok után írt izgalmas kommentárjai az eredeti szövegek nyelvjátékairól. Például megtudhatjuk, hogy honnan ered Mark Twain művészneve vagy hogy mi köze az eredeti angol férj szónak a farkasemberekhez.

A Hogyne szeretnélek! minden középiskolás számára hasznos és szinte kihagyhatatlan olvasmány Shakespeare értelmezéséhez. Ott a helye a polcon az olyan újhullámos, egyszerre szórakoztató és tanulmányok kiegészítésére hasznosítható könyvek mellett, mint Nényei Pál Irodalom visszavág sorozata.  

Szerezd be itt a könyvet!

Olvasd el interjúnkat Papolczy Péterrel!