Komfortos kalandok földön, vízen, levegőben

1. TÖRTÉNET: Egyszerű, jól követhető és szerethető történet. Nincsen benne semmi csavar, semmi meglepetés. Furcsa is lenne, miután az első oldal előtt, a belső borítón tájékozódunk a végkifejletről is. A teljesen egyenesvonalú, kevés szereplős történetbe sokan becsatlakoznak rövid időre. Találkozunk az utcaseprővel, aki lekesen fotóz, ha megkérik, a postással, aki nem fekete, csak a kéményseprővel parolázott, és megvakarta az arcát, egy békával, Tavai Áronnal, a boltossal, az átvevővel, aki pénzt ad a kartonpapírért, és persze a lánnyal, akiért még léghajót is megéri építeni.

2. KÉT JÓ BARÁT: Főhőseink, Dodi és Szálka szinte irigyelnivalóan jó barátok. Egyikük alacsony és kövér, másikuk magas, vékony, ráadásul vaksi. Nem nehéz kitalálni, hogy melyikük melyik. Persze néha vannak kisebb vitáik, például hogy melyikük neve szerepeljen előbb, melyiküket fotózzák, vagy hogy épp kikerüljön-e a falra egy olyan dolog, ami csak egyikük ötlete volt, nem közös. Ennek ellenére Dodi és Szálka folyton együtt vannak, és a könyv végére mi sem tudnánk elképzelni őket a másik nélkül...

3. FÖLD: Főhőseink találnak egy ásót, amivel elkezdenek ásni. A cél kilyukadni Afrikában, a Föld túloldalán, és megnézni, milyenek a bennszülöttek és az elefántok (bár kicsit tartanak attól, hogy egy mérges kígyókkal teli dzsungelben kötnek ki). Az átásásnak nem érnek a végére, de legalább van egy saját gödrük, amibe be is állnak fotózkodni.

4. VÍZ: A víz meghódítása egy igazán szuper szál a könyvben. Történik ugyanis, hogy Szálkának az az ötlete támad, hogy Lívióla néni felhalmozott üres palackjaiból építsenek egy tutajt, amivel akár tengerre is szállhatnak. (Lívióla Dodi nagymamája, nagyon szimpatikus hölgy, róla még később.) A tutaj elkészül, és bár egyelőre nem a tengeren, hanem csak a kerti medencében, de működik. Zászlója egy csokitorta, és két embert is elbír. Akit (vagy akinek a gyerekét) kergették már ki a világból ötlettelen „zöld” programokkal, ahol századik alkalommal is ugyanazt az értelmetlen csúf PET virágot kellett hajtogatni, na, azoknak különösen tetszeni fog. A többieknek is, mert kedvesen elmesélt jó játék a hajózás.

5. LEVEGŐ: A korábban kiásott gödör, ami bár Afrikáig nem nyúlik át, nagyon fontos szerepet kap. Innen (pontosabban a gödörben keletkezett tóból) száll fel a léghajó, amit egy nagyobb kartondoboz és sok-sok lufi alkot. Kartondobozt Tavai Áron, a közeli bolt tulajdonosa ad, lufit pedig a lufiárustól vesznek. Ami nem kis dolog, mert szegény lufiárustól még soha senki nem vett lufit, Tavai úr boltjában meg csak áll halomra az a sok karton, nincs ideje elvinni az átvevőbe. Így Dodi és Szálka nagy szolgálatot tesz mindkét helyen: elviszik a kartonokat és a kapott pénzből lufit vesznek a léghajó számára. A felszállás sikerül, hőseink büszkén (Dodi némi aggodalommal) szállnak a házak felett.

6. SZÉPSÉGES: Fáber Lili biztosan szép, higgyük el Dodiéknak. Nem is erről szeretnék írni, hanem a rajzokról, merthogy azok is legalább olyan szépek, mint Fáber Lili. Kárpáti Tibor Dodit tényleg egy kis gömböcnek rajzolta meg, Szálkát pedig egy szemüveges egyesnek, ahogy Dodi is látja távolról. Szerethető, gyerekrajz hangulatú ábrák, melyekből minden oldalpárra jut legalább egy.

7. AKARATOS: A karakterek kidolgozottsága, bemutatásuk nagyon jól sikerült. A könyv talán legjobb szereplője Lívióla néni, Dodi nagymamája, akinél minden komfortos. Komfortos a ház, komfortos a turmix és a pohár, komfortos a paradicsomszeletelő. Meg természetesen lehet nála színesben fotókat nyomtatni. És Lívióla néni mindenben segít, még szerelmi ügyekben is. Igazán szimpatikus nagymama, ki ne szeretne ilyet? Miatta van az egész könyvnek olyan – használjuk ezt a szót – komfortos hangulata. Minden békés, kényelmes és biztonságos, mégis van miért izgulni, van valós és fontos cselekmény. 

- Kovács Tamás ajánlója -

Kattints ide, ha megrendelnéd a könyvet, ha pedig beleolvasnál, itt megteheted!