Tényleg annyira sokfélék vagyunk?
Mi lehet a közös egy állandóan füzetbe írogató barna bőrű bácsiban, a kegyetlen, gyilkos és vérszomjas ellenségben, és Szamírában, a szíriai menekült kislányban? Létezik-e egyáltalán bármi, ami közös lehet bennük? Ha elsőre nemmel válaszolnál a kérdésre, akkor ezt a három könyvet semmiképpen ne hagyd ki!
Az emberek nem ugyanolyanok. Nagyon sok mindenben különböznek egymástól. Például ezekben a dolgokban:
Más a nyelvük: A fiú és a kém
Ezerfélék a szokásaik: Sokfélék vagyunk!
Sokfélék (és néha ellentétesek) az értékeik: Az ellenség
Mind a három történetben kiderül, hogy az egymással szemben érzett félelem a legtöbb esetben csak a tudatlanságból ered, és kiküszöbölhető azzal, ha nyitottan és kíváncsian állunk a másikhoz. Lehet más nyelvünk, más szokásaink és más értékeink, de az elemi vágyaink tulajdonképpen ugyanazok. Vagyis ezekben minden felnőtt és gyerek egyetért:
A dühös felnőttek kiabálva vették körbe az idegen házát, mert fenyegetve érezték magukat az embertől, akit igazából nem is ismertek. Egyszer csak megjelent egy egyetemista fiatal, és felvilágosította őket arról, hogy a fura jelek a jegyzetfüzetben csupán egy másik ábécével írt versek. A tömeg kész lett volna meglincselni az idegen férfit, csak mert nem értették, hogy mi állt a füzetben, és nem vették a fáradtságot sem, hogy kiderítsék. Ezért a fiú felnőve műfordító lett, „hogy megmutathassa: egyik nyelv sem igazán idegen.”
Mivel bizonytalanságot ébreszt, az még akár természetes is lehet, hogy megijedünk attól, ami számunkra ismeretlen, azonban a Csimota kiadó kétnyelvű (magyar és angol) könyvecskéje arra mutat rá, hogy nem szabad félelemből cselekednünk. Valószínűleg az egész tömegjelenet elkerülhető lett volna, ha valaki felteszi azt az egyszerű kérdést az elején, hogy „mit írsz?”.
„Ha például látsz egyszer Debrecenben egy embert macskával a fején, és aztán váltig állítod, hogy minden debreceni macskával a fején mászkál, na, azt hívják előítéletnek.”Vannak ártatlan előítéletek (mint hogy a hollandok biciklizve csókolóznak), és kifejezetten ártó előítéletek is (például hogy a romák mind koldulnak és lopnak). A végtelenül jópofa és színes illusztrációkkal gazdagon díszített könyv arra buzdítja a gyerekeket, hogy legyenek elfogadóak más kultúrájú, bőrszínű, más hagyományokkal és ünnepekkel rendelkező emberekkel, és hogy ne felejtsék el, milyen az, mikor nem félnek kérdezni, mert csakis egymás megismerésével lehet boldogan, félelmek és előítéletek nélkül élni.
Békére vágyunk: Az ellenség
Sosem lehet túl korán elkezdeni érzékenyíteni a gyerekeket a társadalmi problémákra, és ehhez a legjobb út a történeteken keresztül vezet.
Városi Dorottya ajánlója
Megrendelnéd a könyveket? Kattints ide a Sokfélék vagyunkért, ide Az ellenségért, ide pedig A fiú és a kémért!
Ha pedig többet is megtudnál a Sokfélék vagyunkról, itt a helyed!
A képek a Sokfélék vagyunkból vannak.
