Természetes, egyszerű báj
Az általam tesztelt gyerekek imádják, órákig képesek nézegetni és közben nagyokat kacagnak Bumburin, és ha nekünk a két másik kutya mellé egyszer jönne egy harmadik (ami azért nem nagyon valószínű), akkor az tutira Bumburi lenne. Szeressétek ti is Bumburit, és olvassátok el Kovács Tamás írását új könyvünkről.
Kőszeghy Csilla Bumburikönyvei korosztályban szerintem az olvasni még nem tudó óvodásoknak valók. Az egyszerűen, de igényesen megírt történetek összetettebbek, mint például Zdenek Miler hasonló korosztályt megcélzó Kíváncsi kiskutyusának kalandjai. A képanyag gazdag, az egész oldalas képek mellett a szövegoldalakon kis fekete-fehér rajzokat találunk. A kiadás is igényes, nagyon tetszik a telerajzolt belső borító is.
Szerintem fontos, hogy ez a fajta abszurditás megjelenjen gyerekkönyvekben, mert sok óvodás gyerek valóban úgy mesél, vagy képzel el történeteket, ahogyan itt történnek a dolgok. Lendületesen, kisebb logikai ugrásokkal, abszurd elemekkel, valami természetes, egyszerű bájjal.
Bumburinál nincs tartós harag, minden rendbe jön. De a megoldás nem egy kényelmes "nevettek egy jót, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak" odaszúrása, hanem konstruktív problémamegoldás.
A szöveg kidolgozott, nincsen túlbonyolítva, de túlságosan bugyutára véve sem. Azokat a gyerekeket, akik az író-rajzolóhoz hasonlóan képzelnek el történeteket, nyilván magával ragadja Bumburi sárlavinája is, de akinek túl katasztrófaszerűek mondjuk a rózsaszín festékben tapicskoló/az áradatban nyakig elmerülve sodródó, rémült állatok, azoknak nem biztos, hogy tetszene a könyv.
