"A legviccesebb maga nyolc fős küldöttségünk volt. Nincs annál mulatságosabb, amikor néhány felnőtt európai egy ötéves gyerek naív kalandvágyával kering egy átláthatatlanul nyüzsgő távolkeleti metropoliszban, minden gesztusukkal alig titkolt nevetésre ingerelve a helyieket." - mesélte nekünk Dániel András író-illusztrátor, aki az említett küldöttség egyik tagjaként járt a Pekingi Könyvvásáron. András beszámolóját most Berg Judit kommentjeivel olvashatod, a fordított írásért kattints ide!
MI VOLT KÍNÁBAN A LEGMEGLEPŐBB SZÁMODRA?
András: Kínában Kína volt a legmeglepőbb. Emlékszem, hogy megérkezésünk napján, mint egy álomban, ott kóvályogtunk egy külvárosinak tűnő utcán, Mad Max filmekbe illő parkoló riksák, oszlopukról liánként kötegekben lógó, szigeteletlen villanykábelek, földre terített kartonlapon társasjátékot játszó klottgatyás öregemberek, bizonytalan rendeltetésű boltok ajtajában üldögélő árusok között, és arra gondoltam, hogy Úristen, ez Kína, és én itt vagyok! A gyermeki csodálkozásnak ebből az állapotából aztán nem is sikerült felriadnom a következő egy hétben. A megszokáshoz, amikor már nem csodálkozol rá tátott szájjal minden apróságra, nem torpansz meg néhány lépésenként különös illatokat szaglászva, nem bámészkodsz be furcsaságok után kutatva minden nyitva felejtett kapun – nyilván jóval több időre lenne szükség.
Judit: Igaz, ami igaz, eleinte tátott szájjal bámultunk mindent, érthetetlen volt a nyomor és gazdagság ilyen mértékű keveredése, a csupa fém, csupa üveg toronyházak tövében roskadozó kulipntyók és ócskapiacok váltakozása. De a kínaiak számára mindez teljesen természetes, ők minket bámultak hatalmas szemekkel. Úton útfélen fotóztak is bennünket a helyiek, hol titokban, hol nyíltan. Az én sármos kollégámnak – szőke herceg lévén – komoly rajongótábora is akadt. Sosem fogom elfelejteni azt az üdvözült mosolyt, amely egy kínai nő arcán áradt szét, amikor András az utcán beleegyezett, hogy készülhet róluk egy közös fénykép.
MI VOLT A LEGVICCESEBB ÉLMÉNYED?
András: Az egyik emlékezetes jelenet az volt, amikor Berg Judit és szerénységem evőpálcika segítségével igyekeztünk elfogyasztani szerény ebédünket egy lepattant kis kifőzdében, felejthetetlen élménnyel ajándékozva meg az ott étkező családokat. Az nyilván csak emelte előadásunk fényét, hogy mindketten balkezesek vagyunk. A pincérlány nem is késlekedett mobiltelefonja kamerájával megörökíteni kivételes produkciónkat. Biztos vagyok benne, hogy azóta rekord mennyiségű kattintást értünk el előadásunkkal a helyi közösségi oldalakon...
Judit: Így, utólag belegondolva, kalapozhattunk is volna a produkcióval. Bár a technikánk sokat tökéletesedett, amikor a szomszéd asztálnál ülő nagymama – miután kikacagta magát, és az unokái készítettek egy csomó fotót rólunk – a távolból megmutatta nekünk, hogyan is kellene pálcikával “kanalaznunk” a levest.
KEDVENC LÁTVÁNYOSSÁG?
András: Kedvenc látványosság kategóriában a régi Kína minden építészeti csodája ellenére a helyi közlekedés volt a győztes. A pekingi forgalom a Ben Hur kocsihajtó jelenetének találkozása a normandiai partraszállással egy kétszer hatsávos úton, a délutáni csúcsforgalomban. Személyautók, kamionok, buszok, riksák, elektromos robogók vad tülköléssel kísért ádáz küzdelme zajlik a péntek délutáni M7-esre emlékeztető dugókban. Miközben – és ez volt a legmeglepőbb – senki sem ideges. Még olyan helyzetekben sem – talán mert kizárólag ilyen helyzetek sorozatából áll az ottani közlekedés – amelyekben a budapesti utcákon őrjöngve anyáznának a sofőrök.
Judit:Mert van egy aranyszabály, ami a közlekedési lámpákat és táblákat is felülírja: az erősebb mehet. Ha nagy az autód és index nélkül áttolod a zsúfolt szomszéd sávba, akkor bent vagy, mert aki eredetileg ott volt, kénytelen beengedni. Ha meg riksával száguldasz, leginkább szemfülesnek, pofátlannak és halálmegvetőnek kell lenned. Bár számomra a pekingi közlekedés csúcsa az a kínai öregember volt, aki egy kis elektromos robogón szállította a kaszáját. A nyelet rögzítette hosszában a vázon, a kasza íves éle így a motor elé került. Mit mondjak, nem sokan álltak az útjába.
MIT MESÉLSZ ITTHON LEGSZÍVESEBBEN A TÖBBIEKNEK?
András: Érthető módon legszívesebben a sáskaevést mesélem. Ez a Peking Wangfujing nevű részén található, úgynevezett éjszakai piacon történt. Ezen a bóvliárusokkal és kifőzdékkel teli elvarázsolt helyen szinte kizárólag emberi fogyasztásra csak erős megszorításokkal alkalmas élőlényeket kínálnak a helyi lacikonyhák. Úgy emlékszem, a legszolídabb opció a galamb saslik volt. Itt, miután megtekintettük a pálcikára tűzött skorpiókból, madárpókokból és denevérekből álló felhozatalt, egy társaságunkhoz tartozó kalandvágyó könyvkiadó javaslatára többen megkóstoltuk a sült sáskát. Ez inkább kinézetre volt bizarr, az íze félúton volt valahol a mikróban grillezett sneci és a Nógrádi ropi között.
Judit: Én még sosem ettem mikróban grillezett snecit, engem a sáska leginkább ropogósra sült tejberizsre emlékeztetett, bár hogy őszinte legyek, azt sem kóstoltam még.
MI AZ, AMIT ÖRÖKRE ELTITKOLNÁL?
András: Hát, talán azt a látványt, ami reggel hétkor fogadott a fürdőszoba tükörbe pillantva egy hajnal háromig tartó pálinkázással egybekötött, szigorúan szakmai tárgyú este (és hajnal) után. De mivel ilyesmit egy meseíró még véletlenül sem csinálna, nyilván csak álmodtam az egészet...
Judit: András, alapszabály, hogy efféle hosszúra nyúló szakmai workshopok után reggel, a második kávé előtt nem nézünk a tükörbe! Amúgy milyen érdekes – talán ezt is a pekingi szmog tette velünk – nekem is volt néhány szakasztott ilyen (meseíróhoz cseppet sem illő) álmom az utazásunk során.
MI HAGYOTT ÖRÖKRE NYOMOT BENNED?
András: Adódna, hogy az olyan észnek és szívnek felfoghatatlan csodákat mondjam, mint a Nagy Fal vagy a pekingi Láma templom, de ezek helyett mégis inkább a kínai gyerekekkel való találkozásomat említeném. A könyvvásár harmadik napján volt szerencsém meséléssel, vetítéssel egybekötött foglalkozást tartani egy gyerekprogramoknak otthont adó színpadon. A foglalkozás előtt volt bennem némi drukk, hiszen még sosem kellett ilyen távoli országban, ráadásul tolmács közvetítésével megnyernem ismeretlen gyerekek figyelmét. Szerencsére feleslegesen aggódtam. A gyerekek nagyon kedvesek és nyitottak voltak a színpadon hadonászó, ismeretlen nyelven beszélő bácsival, akinek a könyveiről nem hallottak még sohasem. Egy idő után szinte el is felejtkeztem róla, hogy tolmács segítségével beszélgetünk (ami persze elsősorban magát a tolmácsot dícséri). A foglalkozás a félelemről szólt, arról, hogy miért látjuk ijesztőnek azt, ami ismeretlen, és hogy miért tűnnek a sötétben félelmetesnek a napvilágnál amúgy ismerős dolgok. Nemcsak azt volt érdekes megtapasztalni, hogy ezekben a nagyon más világban élő kínai gyerekekben igencsak hasonló félelmek élnek, mint magyar társaikban, hanem azt is, hogy mennyire ugyanott és ugyanúgy érzik a humort, a viccet, mint ők. Tíz perc után már teljesen otthonosan éreztem magam köztük, amiért külön köszönet illeti a kínai anyukákat, akik szintén lelkes érdeklődéssel követték – nyilván kissé egzotikusnak tűnő – produkciómat. A végén az egyik kisfiútól kaptam is ajándékba egy rémeket ábrázoló rajzot, így évek múlva is lesz miről eszembe jusson ez a fantasztikus pekingi másfél óra.
Judit: Elképesztő jók voltak az András vezetésével készíthető zsebszörnyek, nem csoda, hogy minden gyerek akart magának egy külön bejáratú kis rettenetet! A gyufásdobozokból és színes kartondarabokból készült szörnyikék fogukat csattogtatva és szájukat tátogatva rögtön mindenki kedvenceivé váltak. Kéne ilyen foglalkozást tartanod itthon is, András!
MI VOLT A LEGJOBB/LEGROSSZABB ÉTEL, AMIT KÓSTOLTÁL?
András: Egyetlen legjobbat nehéz lenne választani. A nálunk kínai konyha néven ismert, magyaros ízléshez hozzáigazított, keményítőtől nyúlós gyorséttermi izék után érdekes volt megtapasztalni, hogy is néz ki ez a konyhai kultúra saját élőhelyén. Hát, máshogy. Ritkán ért csalódás – és ez igaz a legeldugottabb kifőzdétől az elegánsabb étteremig minden helyre, amit módunkban volt kipróbálni. Arra viszont határozott válasz tudok adni, hogy mi volt a legrémesebb étel, amit egy hetes pekingi tartózkodásom során sikerült (nem könnyen) magamba erőltetni. Egy este a Rumini könyvek mit sem sejtő szerzőjének társaságában, Egy falat európai íz! felkiáltással betértünk egy amerikai gyorsétterem-lánc helyi kirendeltségébe. A kínaias ízlésre hangszerelt kínálatból hosszas hezitálás után kiválasztottuk a kinézetre legszolidabbnak ígérkező, leginkább csirkehúsos szendvicse emlékeztető tételt. Mikor megkóstoltuk, egy csapásra megváltozott minden csirkékről, húsokról és szendvicsekről hosszú évek során kialakult elképzelésünk. A zacskóban szervírozott sápatag pékáru afféle ehető koporsó gyanánt egy végelgyengülésben elhalálozott baromfi félig sült porhüvelyét rejtette, amelyet utolsó kenetként némi édes lével löttyintettek nyakon (illetve jelen állapotában már azonosíthatatlan testrészén). Csak az egész napos városnézés miatti kimerültség indokolhatta, hogy mindezek ellenére valahogy mégis magunkba tuszkoltuk a gyanús junk food-ot...
Judit: Én azóta is émelygek, ha eszembe jut az a rettenet. Különben honnan veszed, hogy csirkehús volt az a félig nyers izé? Ennél sokkal jobb a fantáziád, András! (Ezt már az ismeretlen tartalmú édességes csomagok kibontásánál is bizonyítottad!)
VÉLEMÉNYEK A KÖNYVVÁSÁRRÓL?
András: A gyerekekkel való találkozáson túl izgalmas volt hosszú sétákat tenni a mindenféle nemzeti és kiadói standok környékén. A pekingi a harmadik legnagyobb ázsiai könyvvásár, úgyhogy rengeteg különféle országból származó gyerekkönyvet sikerült végiglapoznom – erre ritkán adódik mód ilyen mennyiségben. Azt elárulom, hogy az én ízlésemnek a lengyel kiállításon látott könyvek tűntek a legizgalmasabbnak. A magyar standon a napok során az is kiderült, hogy kínai kiadók részéről komoly érdeklődés volna a könyveink iránt – kicsit több vállalkozó szellemmel és nagyobb aktivitással a magyar kiadóknak lenne keresnivalójuk ezen a hatalmas piacon.
Na, de ami a legjobban tetszett a pekingi könyvvásáron, azok a lehetetlen színű pixel-terepmintás kezeslábasba bújtatott katonák voltak, akik némán és rezzenéstelen arccal rótták egy héten át a kiállítási épület hatalmas csarnokait, kezükben tartott kétnyelvű táblán figyelmeztetve mindentkit, hogy VIGYÁZZON ÉRTÉKEIRE!
Judit: Majd ugyanilyen rezzenéstelen arccal állítottak meg bizonyos ajtók előtt, tereltek be értelmetlenül várakozó sorokba, végül engedtek továbbhaladni látszólag minden logika nélkül. De sötétkék-khaki-fehér mintás pizsama-egyenruhájuk tényleg soha nem múló élményt okozott!
MIRE HÍVNÁD FEL EGY BARÁTOD FIGYELMÉT, HA UGYANOLYAN TUDATLANUL INDULNE EL KÍNÁBA, MINT TE?
András: Arra, hogy Kínában el kell felejtkeznie a digitalizált mindennapok olyan nélkülözhetetlen kellékeirőlről, mint a Google, a Facebook vagy az Instagram. Azért sietve megnyugtatnám, hogy bár az ezzel való szembesülés az első pillanatban rémülettel tölti el az embert, a kétségbeesést gyorsan követi a belenyugvás, majd a megkönnyebbülés érzése. Egy egész hét e-mailek, posztok és lájkok nélkül – ez az igazi Mennyei Béke tere!
Judit: Azért az elviseléséhez nem árt egy kicsit meditálni a Földöntúli Türelem parkjában vagy a Belső Harmónia ligetében!
Idén is két boltunk programszobáiban táborozhattok majd: a Bartók Pagonyban és a Zuglói Pagonyban. Különféle érdekes és izgalmas tematikus táborokkal várjuk a gyerekeket, hogy élményekben gazdag, feledhetetlen nyarat töltsenek el velünk! Nálunk találkozhatnak Ruminivel, legózhatnak, társasjátékozhatnak, filmet forgathatnak, alkothatnak vagy elrepülhetnek a mesék és a múzeumok világába is.Olvass tovább, tudj meg mindent! tovább...
Különleges díjjal gazdagodott a Pagony könyvesbolthálózata: az első magyarországi Visa – Boltok Boltja megmérettetésen a Bartók Pagony első helyezést ért el. Azért különösen fontos ez az elismerés a Pagony számára, mert a díjakat a vásárlói élmény és elégedettség alapján kapták meg az üzletek. Ezzel a Kiadó kapott egy erős visszajelzést arról, hogy sikerült elérni azt, ami a bolthálózat indításával célként kitűzött maga elé: a Pagony könyvesboltokba betérni kiemelkedő kulturális és közösségi élmény. tovább...
Különös dolog a líra. Egyfelől ez az első irodalmi műnem, amellyel a gyerekek találkoznak. Nemcsak rengeteg dalt, mondókát, altatót és kiszámolót hallanak és tanulnak meg hallás után, hanem néha, szinte öntudatlanul is, verset mondanak, írnak a gyerekek.Másfelől aztán történik valahol, valamikor, valami és a vers puszta tananyaggá válik, megszűnik gyerek és líra között az a természetes kapcsolat, ami addig volt.Olvass tovább! tovább...
Az Aranyvackor-pályázat egy bolognai könyvvásár során pattant ki a Pagony Kiadó főszerkesztője, Kovács Eszter és Paulovkin Boglárka író, illusztrátor, tervezőgrafikus fejéből. Az ötletet rengeteg tervezgetés és kutatómunka követte, és végül 2007-ben meghirdetésre került az első Aranyvackor-pályázat. Összeszámolni is nehéz, a kortárs magyar gyerekirodalom hány népszerű alkotója kezdte Aranyvackor-pályázóként, és lett mára ismert szerző, rajzoló. 2024-ben hatodik alkalommal keressük azokat a tehetséges írókat és illusztrátorokat, lelkes kezdő vagy újrakezdő alkotókat, akik úgy érzik, eljött az idő arra, hogy a kéziratuk és a vázlataik megérettek arra, hogy szakmai zsűri elé kerüljenek. Olvass tovább! tovább...
Abban, hogy rengeteg szuper ovis könyvet tudunk ajánlani, az a legjobb, hogy te kiválaszthatod pontosan azokat, amik testreszabottan nektek íródtak! Te tudod a legjobban, hogy a gyerkőcödnek milyen a temperamentuma, mit szeret igazán, és mi az, amitől fejvesztve menekül. Böngészd át a csupaovis, csupakönyves szemlénket, és gyűjtsd össze az igazán nektek való mesekönyveket a vidám óvodás évekért! tovább...
Kattints a cikkre, és derítsd ki melyik könyveket érdemes beletenni december 6-án a kis csizmákba! Rendeld meg a 10 legjobb mikulásajándékot kedvezménnyel! tovább...
Mi sem bizonyítja jobban, hogy Berg Judit remek szerző, mint hogy még a mellékszereplői is külön sorozatot érdemelnek. Az évek folyamán annyi izgalmas és érdekes dolog történt a Maszat sorozatból ismert Sárival, hogy szerző és Agócs Írisz, - sok más könyvünk mellett - a Maszat-kötetek illusztrátora úgy döntöttek, róla is érdemes lenne mesélni a bölcsis-ovis korosztálynak. Ismerd meg a szerzőpáros legújabb, a kicsik hétköznapjait és sajátos problémáit feldolgozó sorozatát, mely már nem csak négy könyvet, de egy ovisoknak szóló társasjátékot is tartalmaz! tovább...
Úgy érzed, elveszel a sok, jobbnál jobb Abszolút könyv között? Egy szuper könyvet szeretnél a kiskamaszodnak, de megnehezíti a dolgodat a bőség zavara? Segítünk, hogy megtaláld a tökéletes regényt! Olvass tovább! tovább...
Ha a kortárs gyerekirodalomról beszélünk, Wéber Anikó neve megkerülhetetlen, és ezt mindössze néhány év alatt érte el. Szerettünk volna utánajárni, mi az oka annak, hogy regényei és kisebbeknek írt meséi egyaránt ennyire népszerűek. Tudjatok meg mindent Wéber Anikó eddigi életművéről, ami szerencsére egyre bővül és egyre sokszínűbb! tovább...
Na, de ami a legjobban tetszett a pekingi könyvvásáron, azok a lehetetlen színű pixel-terepmintás kezeslábasba bújtatott katonák voltak, akik némán és rezzenéstelen arccal rótták egy héten át a kiállítási épület hatalmas csarnokait, kezükben tartott kétnyelvű táblán figyelmeztetve mindentkit, hogy VIGYÁZZON ÉRTÉKEIRE!
