A Graffalótól a klasszikusokig

Tudj meg mindent Axel Scheffler rajzairól!

Aki ismeri Julia Donaldson fantasztikus meséit, az tudja, hogy Axel Scheffler képi világa mennyire szorosan kapcsolódik hozzájuk. Talán annyira, hogy már elképzelni sem tudnánk a rímes sorokat a mókás, néhol groteszk rajzok nélkül. Vajon miért szeretjük ennyire Scheffler illusztrációit?

 

A szerzőpáros

Donaldson és Scheffler útja 1992-ben keresztezte egymást, amikor a szerzőpáros A zsúfolt házikót alkotta meg. Azóta több mint 20 könyvet szült a sikeres együttműködés. Érdekes tény, hogy a két művész viszonylag keveset kommunikál egymással munka közben, mégis mennyire elképesztő, hogy ilyen szinten tud szöveg és kép párbeszédet folytatni. Donaldson a következőképpen látja Schefflert: “Nagyszerű a humora, ez a rajzain is meglátszik. Szeretem, hogy gyakran az állatok perspektívájából jeleníti meg a történetet. Egyes európai illusztrátorok hivalkodóan igényesek, velük ellentétben Axel nem egy hiú művész. Soha nem mondana olyat, hogy “Az én színskálám bézses jellegű pirosas beütéssel”. Rendkívül fogékony és könnyen ráhangolódik a szövegeimre.” (Independent, 2013).

Az a fantasztikus Scheffler rajzaiban, hogy egyszerre viccesek, frissek és meghökkentőek. Egy-egy karaktere úgy tud félelmetes lenni, hogy közben cuki és nagyon szerethető, állítom, hogy  például a Graffaló a világ legaranyosabb szörnye! (S ha már Graffaló: azt tudtad, hogy a rajz megszületése óta, Az öt csúfságot leszámítva, mindegyik könyvben felbukkan elrejtve a Graffaló figurája?)

A Donaldson történeteiben megjelenő feszültséget Scheffler mesterien formálja át a gyerekek számára valami könnyen emészthető furcsasággá, olyan képpé, amin aztán egy jót nevethetnek.

Axel Scheffler Hamburgban született 1957-ben, és egész korán rájött, hogy valamit kezdeni szeretne rajztehetségével. Képzőművészeti tanulmányait Angliában végezte, ahol azóta is él. Munkásságát szabadúszó illusztrátorként kezdte, portfóliója rövid időn belül számos felkérést hozott.

Scheffler rengeteg szerző szövegét illusztrálta, angol és német nyelvűekét egyaránt, sőt a Mókuspapa, gyere haza! című könyvet ő maga is írta! A Pagonynál nemrégiben két népszerű angol népmese és egy francia klasszikus hiánypótló átdolgozása jelent meg, melyeknek szintén Axel Scheffler alkotta meg vidám és humoros képi világát.

A három kismalac történetében az állatok mind ruhát viselnek, de még milyeneket! A malacok bajor viseletre emlékeztető kantáros nadrágot, inget hordanak, egyikük walkmant hallgat, míg a farkas elegáns kék öltönyben jelenik meg, jól leplezve gonosz hátsó szándékát. Bárki szívesen ajtót nyitna egy ilyen “úriembernek”. Scheffler utánozhatatlan humora itt is a részletekben keresendő, amiket a kicsik könnyen kiszúrnak, s ha ők nem is, a mesét felolvasó szülő minden bizonnyal. Jellemzően a művész úgy rejt el apróságokat a képen, hogy gyakran összekacsinthasson az olvasóval, legyen az bármelyik korosztály.

A három kívánság és a Csizmás kandúr szereplői egyszerűen megrajzolt figurák a Schefflertől megszokott karakteres arcvonásokkal: nagy, elkerekedő szem, hatalmas orr, kissé bumfordi arckifejezés. A művész itt is nagyszerűen bánik a túlzással, hiszen úgy emeli ki a történet és az alakok furcsaságait, hogy a gyerekek könnyednek és poénosnak találják azokat. A képek ezen felül rendkívül aprólékosak, és finom részletekkel bűvölnek el.

Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy Scheffler rajzai minden gyereket és felnőttet egyaránt magukkal ragadnak. A varázslat az egyszerű vonalvezetésben, a letisztult színek használatában, a karakterek megformálásában és főként a humorosságban rejlik. Ezek a könyvek nem gügyögnek és nem szájbarágósak. Jó őket lapozgatni, egész egyszerűen mindet valami kellemes atmoszféra járja át.


Rendeld meg ITT Axel Scheffler újraírt klasszikusait!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek