Ahol a szöveg és kép labdázik
2017 október 19-én kihirdetésre kerültek az Aranyvackor Pályázat díjai. A pályázatról magáról, a pályamunkákról, mesékről és képekről, jó és rossz gyerekkönyvekről olvashatsz a cikkben.
Az Aranyvackor 2017 ünnepélyes díjátadó és kiállításmegnyitójának a PIM adott otthont. Reggel 10-kor már tele volt a múzeum izgatott és kíváncsi tekintetekkel – aki befordult a múzeumba és felment a vörös szőnyeges lépcsőn, egyből a kiemelkedő grafikai anyagok kiállításába csöppent. "Kellemes volt úgy érkezni, hogy egyből a képek fogadták a látogatókat" – állapították meg többen is, és hamar érdekes, inspiráló tereferélésbe kezdett a látogatóhad.
A látogatóknak nem volt idejük sokáig szemlélni a kiállítást, mert kezdődött a díjátadó műsora! Van, aki félszegen, van aki büszkén, van aki, lassan és van, aki éppen hogy csak, de végül mindenki bevonult a terembe.
A köszöntőt Szekeres Nikoletta, gyerek- és ifjúsági irodalom szakártő mondta, aki immáron tíz éve, az Aranyvackor első kiírása óta lelkes munkatársa a pályázatnak. Kiderült, hogy a meseíróknak és rajzolóknak két évente van lehetőségük megmérettetni magukat, hogy a kiadók felfigyelhessenek a friss tehetségekre. A pályázat a kezdetek, azaz 2007 óta megjelöl egy témát, ami inspirálni hivatott a művészeket. Eddig a "mindennapi ügyek-bajok", "átváltozás", "város", "mítosz", "tabu" kerültek sorra, idén pedig a "barátság" gondolatkörében várta a zsűri az alkotásokat. Az első pályázat óta pedig több támogató is megjelent, mint a Kogart galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum.
Szekeres Nikoletta a köszöntő után moderátorként folytatta a zsűrivel beszélgetést. A zsűri tagjai Kovács Eszter, a Pagony kiadó főszerkesztője, Paulovkin Boglárka, illusztrátor, az Aranyvackor egyik alapítója, dr. habil Varga Emőke, a Szegedi Tudományegyetem tanára, Ruff Orsolya, kulturális újságíró és Tasnádi István író, dramaturg voltak. Közülük Tasnádi István sajnos nem tudott eljönni a díjátadóra, de egy szívbemarkoló, mégis szellemes levélben nagyszerű gondolatokat üzent a megjelenteknek arról, mitől különleges számára az Aranyvackor. A beszélgetésből hamar kiderült, hogy az Aranyvackort egy pályázat kiállítása ihlette a Bolognai Gyerekkönyvvásáron. Az Aranyvackor hihetetlen frissítően hatott a magyar gyerekkönyvekre az elmúlt tíz évben. Olyan grafikusok és írok kerültek kapcsolatba a kiadókkal, szerkesztőkkel, akik később nagyszerű könyveket készítettek és készítenek ma is.
A teljesség igénye nélkül a nap folyamán többször szóba jött Gévai Csilla, aki az Aranyvackoron bukkant fel egyedülálló és felejthetetlen rajzaival, azóta pedig nemcsak képeket álmodik, hanem meséket, kezdő olvasós könyveket és kamaszregényeket is ír. Szekeres Nikoletta említette Kertész Erzsit, a Panthera szerzőjét, aki Kasza Juliannával együtt a NEM mese című pályamunkával került a gyerekkönyves életbe, és a pályázatukból később könyv is született. Itt van Maros Krisztina, aki a Két Egér kiadó különdíját kapta 2011-ben, és rengeteg könyvet illusztrált azóta, Szép Magyar Könyv díjjal tüntették ki, és nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhet. Az Aranyvackorra tehát igenis megéri odafigyelni!
A zsűri elárulta, hogy egészen a 2017-es pályázat kiírásáig könyvterveket kértek, így egy meseíró és egy rajzoló együtt pályázhatott. Az évek tapasztalata viszont azt mutatta, sokszor remek mese érkezett, de a képek gyengék voltak, vagy fordítva, az egyedi, progresszív képekhez nem volt elég jó a szöveg. Ezért most először megváltozott a pályázat kiírása, először szövegeket kértek korosztályos kategóriákba, amiből idén összesen több mint 250 érkezett, majd ezeket megrostálta a szűri, és a legjobb 30-40 szöveghez kértek a grafikusoktól illusztrációkat. Volt, hogy egy meséhez több mint öt illusztráció is készült. A meséket itt a blogon el is tudod olvasni, a képeket pedig a PIM-ben meg tudod nézni. Figyeld meg, hogyan változik egy szöveg, ha más-más képi világot teszünk mellé!
A mesék esetében fontos szempont volt a zsűri részéről, hogy ne legyenek didaktikusak, és mind a szövegek, mind a képek esetében elvárás volt, hogy meglepőek, mégis otthonosak legyenek. Ez látszónak ellentmondásnak tűnik (és az is), de fel lehet oldani: olyan munkákat vártak, amik tudatosan kapcsolódnak a kulturális örökségünkhöz és egyéni látásmódot tükröznek.
Varga Emőke elmondta, hogy a grafikai anyagok általában síkban hagyták a hátteret, de a fő alakokat térbe projektálták. Sokat merítettek a munkák a szomszédos médiákból, mint a film, képregény, így felerősödtek a gesztusok, a mimika és lendületesebbé vált a mozdulat a képeken. Paulovkin Boglárka felhívta az érdeklődők figyelmét a gyerekek testarányának a változására az ábrázolásokon: a 60'-as, 70'-es évek óta egyre nagyobb a fej a testhez képest, és egyre kiemeltebb szerepet kapnak a szemek. Érdekes megfigyelni, hogy mikor érezzük torznak ezt az arányeltolódást, és mikor nem. Elmesélte azt is, hogy azokhoz a szövegekhez érkezett a legtöbb kép, amik nyelvileg is erős képekkel, leírásokkal dolgoztak. A zsűri azonban nem azt tartja az illusztráció lényegének, hogy a rajzoló pontosan lerajzolja, amit a mesélő elmesél. A jó illusztrátor feladata, hogy azt jelenítse meg a kép, amit a szöveg nem tud. Akkor kell belépni a grafikának, amikor a szöveg elhallgat. Valódi, reflektív világot tegyen a kép a szöveg mellé, ne pusztán a leírtakat kövesse. Főleg a legkisebbeknek megjelenő könyvek esetében nagyon fontos az illusztráció, és mindig ebben a műfajban a legizgalmasabb a szöveg és kép kapcsolata Kovács Eszter szerint. Paulovkin Boglárka praktikus tanáccsal is szolgát a grafikusoknak: bontsák ki képileg, ha elhallgat a szöveg, és mindenképpen illusztrálják, ha egybe esik a cselekmény és a helyszínváltás. A szöveget hasonlatként olvassák, és a jó grafikus mindig a jelöltet teszi hozzáférhetővé, és nem pedig a jelölőt.
A beszélgetés izgalmas és lendületes volt, Szekeres Nikoletta a végén még felolvasta Tasnádi István, zsűritag levelét, majd a díjak – amik a Mamazon jóvoltából horgolt vackorok voltak – átadása következett.
Idén a felülgondolt pályázat menete szerint az alábbi kategóriákban lehetett nevezni: képeskönyvek 2-5 éveseknek, rövid mese vagy meseregény 3-8 éveseknek, ifjúsági regény egy fejezete 9-12, illetve 12+ kategóriában.
Fődíj, 2-5 éves kategória: Nattán-Angeli Nóra: Rojt és Bojt + Bertóthy Ágnes képei
Legjobb szöveg 3-8 éves kategória: Várkonyi Ágnes: Nagymamamese
Legjobb illusztráció 3-8 éves kategória: Bun Zsófia
Fődíj 9+: Becskei Gábor: Panelország hősei + Góga Bernadett képei
A fődíjakat a kiadói különdíjak követték, amik nem csak egy oklevelet és az elismerést jelentik, hanem azt is, hogy az adott kiadó együtt szeretne dolgozni a díjazottal.
Pagony: Szűcs Gyula: Az óperenciás tenger kalandorai című meséjéért és Endrődi Katalin a Rozi a parkban című meséhez készített illusztrációiért
Cerkabella: Somfai Anna: A barátságháló című meséjéért és Szepessy Zsófia A barátsághálóhoz készített illusztrációért és Maksai Kinga a Mia és Maja című szövegéért
Manó Könyvek: Gárdos János a Mia és Maja című meséhez készített illusztrációért
Móra Kiadó: Sásdi Laura A barátságháló című meséhez készített illusztrációért
Diafilm: Csiki Laura a Bengáli tigris a hátsó kertben című meséjéért, Kovai Fruzsina a meséhez készített illusztrációiért
Kolibri Kiadó: Dudás Győző Az óperenciás tenger kalandorai című szöveghez készített képeiért
Az örömködést a díjnyertes szövegek felolvasása követte Sárosdi Lilla, színésznő hangján, majd az idei pályázatokból válogatott illusztrációs kiállítás megnyitója immáron friss kávé és pogácsa kíséretében.
A telehasú alkotókat és érdeklődőket a nézelődés, beszélgetés után két szakmai előadás várta, és remek volt látni, hogy a terem újra megtelt érdeklődő tekintetekkel.
Az első előadó Paulovkin Boglárka, Aranyvackor alapító, illusztrátor és zsűritag volt az Autonóm vagy trendi című bemutatójával.
Bevezetőjében felvázolta azt a tradicionális utat, ahogy egy illusztrátor születik: művészeti tanulmányokat folytat, majd lassan megtalálja az egyéni nyelvét. Bíztatta a résztvevőket, hogy vegyenek részt külföldi workshop-okon, ő maga is kipróbált egyet, amikor Anna Laura Cantone (magyar könyvsorozatában Jill Tomlinson meséinek rajzolója) Budapesten járt, és inspiráló, rendkívül érdekes és hasznos workshopot tartott. Felhívta a figyelmet, hogy bár egy pályázat mindig valami frisset, valami autonómiát keres, a kiadóknak az elsődleges szempontja az eladhatóság. Ennek egy különleges elegye az Aranyvackor, amiben a bátrabb kiadók a bátrabb alkotásokat megjelenéssel jutalmazzák. A tradicionális út mellett van példa másra is. Stian Hole, a Garmann-sorozat felejthetetlen, minden tekintetet megakasztó illusztrátorát idézte Boglárka: ha jó mesekönyvet szeretnél "tarts távol a kiadót és az alkoholt!" Stian Hole nem végzett művészeti stúdiumokat, ő maga nem is rajzol, mégis világszerte elismert illusztrátor lett belőle.
Elhangzott, hogy inspirálódni a kortárs művészetből kell, hogy nagyon fontos a tájékozottság és a makacsság, ami alatt Boglárka a kitartó háttérmunkát értette, a humor, a játékosság, valamint a körülöttünk lévő dolgok észrevétele és megragadása. A hallgatóság megismerkedhetett pár gondolatban a magyar gyerekkönyvek képi ábrázolásának elmúlt ötven évével Reich Károlytól a privatizáción át a kortárs illusztrációs folyamatokig, ezt pedig a nemzetközi illusztrációs élmezőny bemutatása követte sok-sok képi idézettel.
Paulovkin Boglárka előadását Dávid Ádámé követte, ami egy személyes történet volt arról, hogyan nevezett ő is az első Aranyvackorra, hogyan nem nyert, ám kitartó munka által hogyan lett az eredeti szövegből mégis egy igazi
mesekönyv. Megtudhatjuk, hogyan csiszolódik egy szöveg, és hogyan talál rajzolót és kiadót. A regényhez készült kisfilmért kattints ide! A regényhez egy Prezi is készült, érdemes megnézned itt!
A pályázat nyertes szövegeit olvasd el itt a blogon, a kiállítást pedig nézd meg a PIM-ben!
