Vér, víz, oroszlánsörény...
Mélységes mély a múltnak kútja.
Minél mélyebben ásod magad az időbe, annál kevésbé érvényesülnek a józan ész törvényei. A múlt században, vagy a felvilágosodás korában, a reformkor idején a logika törvényei hasonlóak voltak a maiakhoz. De minél távolabbra kerülsz a biztos jelentől, annál bizonytalanabb a múlt. Az ókorba visszautazó három gimnazista hamar megtapasztalja, hogy a régmúlt varázslatokkal, átkokkal és mágiával teli, és hogy hazajussanak, minden eszüket és ügyességüket be kell vetniük. Meg persze egy kis mágiát. Olvass tovább, ismerd meg ezt az Abszolút Töri regényt!
Emlékeztek A néma táltos című Abszolút Töri-részre? A honfoglalás korába visszautazó Imi és Márk úgy hitte, hogy olyan messzire utazott a múltba, mint senki korábban a Vitéz János Nyolcosztályos Gimnáziumból. Klau, Zoli és Tibi viszont még őket is felülmúlta a Vér, víz, oroszlánsörény című részben, mert egy félresikerült időutazás során Aquincumba, a Római Birodalom nyüzsgő kisvárosába érkeznek – egyenesen időszámításunk szerint 178-ba!
Tudj meg mindent az Abszolút Töri sorozatról ide kattintva!
Klau. Valódi álmodozó, rendkívül kreatív és önfejű. Bármikor szívesen improvizál, legyen szó gitárszólóról vagy a mindennapi interakciókról. Rá kell jönnie, hogy néha az a legjobb, ha a tervhez köti magát, mert az állandó újragondolások és improvizálások gyakran megakasztják az előre eltervezett folyamatokat, ami kifejezetten veszélyes, ha az ember a múltban jár – hiszen a legkisebb változás is hatalmas gondokat okozhat a jövőben.
Zoli. Félénk, visszahúzódó fiú, akit gyakran bántanak a felsőbbévesek. Nagyon empatikus, könnyen átérzi, hogy a körülötte levők min mennek keresztül – főleg Klau, akivel gyerekkoruk óta legjobb barátok. Meg kell tanulnia, hogy ne féljen kifejezni az érzéseit és gondolatait, mert néha több áll kockán, mint egy gitáregyes.
Tibi. Igazi nagymenő, állandóan dicsekszik és úgy gondolja, minden lányt magába tud bolondítani (beleértve egy római legionárius feleségét...). Kivéve Klaut, akit nem hatnak meg a kosárlabdás sztorik, a lányok előtti menőzés és a másokkal szembeni lenéző viselkedés. Tibinek rá kell jönnie, hogy a gimnázium kapuin túl nem sokat jelentenek a kosármeccs-győzelmek, a házibulik és a nagyhangú beszólások. Főleg nem az ókorban.
Olvass bele a könyvbe ide kattintva!
Ehhez a nem mindennapi trióhoz csatlakozik Manius, a kissé őrült ókori varázsló és madárjós, akinek az apró varázsboltjában titokzatos átoktáblák, valódi varázsszőnyegek és kiolvashatatlan, ősi iratok lapulnak. Az egyik ilyen irat például egy latin dicsőítő költemény a fiatal Tempi Bori néniről... A másik pedig egy olyan varázslat, amely lezárja a jövőbe visszavezető kaput... És itt kezdődik a bonyodalom: eljutni 178-ba viszonylag egyszerű volt, de hazajutni az is lehet, hogy teljesen lehetetlen. Manius minden varázstudományát az apjától tanulta, és az ő régi, megsárgult irataiból próbálják négyen kinyomozni, hogy mi lehet a jövőre táruló ajtó nyitja. És hogy mi volt az ok, amiért az ajtó örökké lezárult...
Az ókori rómaiak mindennapjaiban egyesül a varázslat és a realitás, és a három gimnazistának hamar rá kell jönnie, hogy el kell felejteniük mindent, amit valósnak és kézzelfoghatónak hittek a XXI. században, hogy sikeresen hazaérjenek. És szükség lesz még vérre, vízre és oroszlánysörényre, meg egy nagy adag mágiára.
Itt tudod a könyvet a kosaradba tenni!
