Csodaszép álmokhoz
Az altatás, elalvás témaköre az, amivel talán a legtovább és a legtöbbet foglalkozunk, ha kisgyerek van a családban. Hogyan altassunk? Jól altatunk-e? Miért nem válik be az egyik gyereknél az, ami a másiknál igen? Vagy miért nem válik be ma az, ami tegnap tökéletesen működött? Ebben a témában szeretnének egy kicsit rendet tenni Szél Dávid pszichológus segítségével, és ajánlunk egy szuperaranyos elalvós könyvet is. Olvass tovább!
Az Altatás után, elalvás előtt című műsorban, melynek részeit most is megnézheted a Youtube-on, Hajdu Zsanett Szél Dávid pszichológussal beszélgetett csupa-csupa olyan témáról, ami a kisgyerekes családokat érinti.
Az elalvással kapcsolatos epizódban Szél Dávid rögtön azzal kezd, hogy altatás nincs. Elalvás van. Az altatás, mint olyan, nincs ok-okozati összefüggésben azzal, hogy a fáradt gyerek elalszik. Sokkal inkább a jól felépített, következetesen betartott napi rutin, az ismerős rituálék azok, amik gyerek számára hatékonyan közvetítik, hogy most jött el az alvás ideje. Ennek a rutinnak csupán egy eleme a mesélés, a hátsimogatás vagy bármi, amit szorosan véve altatásnak tekintünk.
Annick Masson illusztrációjaPersze minden gyerek külön személyiség, saját temperamentumuk és ritmusuk van. Szél Dávid arra bátorítja a szülőket, hogy ahelyett, hogy kétségbeesetten kapkodnának a különféle altatási praktikák között, először arra helyezzék a figyelmet, hogy megismerjék a gyereket, megtalálják, valójában mire van szüksége, és mit jelent az ő számára az elalvás.
A pszichológus arra is kitér, hogy az első néhány év nagyon, de nagyon változékony időszak a gyerekek életében. Kiváltó ok sem kell ahhoz, hogy egy baba egyik napról a másikra ne fogadja el azt a módszert, ami addig tökéletesen működött. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a közösségbe belépve mennyi olyan hatás éri a gyerekünket, amiről nem tudunk, ő pedig nem tudja pontosan megfogalmazni. Mindez bőven kihathat az alvásra is. Éppen ezért a legjobb praktika a türelem és a figyelem, a megértés és az illeszkedés.
Annick Masson illusztrációjaTermészetesen ebben benne foglaltatik az is, hogy a szülőnek saját magára is figyelnie kell. Ha teljesen kimeríti a sok éjszakai felkelés, gyerekszobába ingázás, akármit mondanak a könyvek, talán jobb a nagyágyba fektetni a kicsit. Ha a szülők úgy érzik, szükségük van a saját terükre, ami csak az övék, akkor pedig érdemes következetesen betartani a határokat a felnőtt háló körül, és például apró rituálékkal, kedvenc takaróval, plüssel vonzóvá tenni a kiságyat a gyerkőc számára.
Minden család más és más, nem lehet és nem is érdemes egy sémát, egy mindenek felett álló trükköt ráerőltetni mindenkire. Inkább azt a helyzetet kell megkeresni, ami az adott családban minden családtag számára a legkomfortosabb.
Ha érdekel a teljes beszélgetés, kattints ide és hallgasd meg!
Annick Masson illusztrációjaA legújabb, Hadd aludjak itt! című, piciknek és ovisoknak szóló könyvecskében egy olyan szituációval találkozunk, ami bizonyára sok kisgyerekes család számára ismerős: az “éjszakai vándorlással”.
Beni, a kistesó nem tud aludni, ezért átmászik a nővére, Lili ágyába. Így azonban Lili nem fér el kényelmesen, és bekéredzkedik a felnőttek közé. Ott viszont a papát túrja ki, akinek már csak Beni pici ágyában marad hely, ahol viszont senki más nem fér el kényelmesen, csak Beni. Vajon hogyan fogja kipihenni magát a mese végére mindenki?
Elsa Devernois író és Annick Masson illusztrátor közös könyve annyira aranyos, hogy arra nem találunk szavakat! Szerintünk minden gyerekszobában ott a helye! Nevessetek együtt a huncut kis vándorlókon, és merüljetek a mese után csodaszép álomba!
