Kell egy oroszlán...
Kippkopp, Boribon, Tipptopp, Kockásfülű nyúl, Annipanni, Hapci cica... ki ne ismerné őket? Mindannyian Marék Veronika író-illusztrátor fejéből pattantak ki, aki szeretettel „nevelgette” őket meséken, könyvsorozatokon, rajzfilmeken át. Mondhatjuk, hogy aki gyerek volt az utóbbi 60 évben, mind ismeri és szereti ezeket a figurákat és a létrehozójukat. Van azonban egy szereplő, aki nemcsak Magyarországon, hanem világszerte a bátorság és a komfortzónából való kilépés jelképe lett: az apró piros oroszlán és Laci, aki legyőzte saját félelmeit. Visky Ábel filmje betekintést enged a szerző derűs személyiségébe és abba az alkotói attitűdbe, amely a mese létrejöttét lehetővé tette.
Hétről hétre japán turisták lepik el a magyarországi könyvesboltokat. Fiatalok, idősek, fiúk és lányok. Figyelmesen végignézik a kínálatot, kedvesen meghallgatják, ha a könyvesboltosok ajánlanak nekik egy-egy könyvet, de valójában csak egy valamit keresnek: Marék Veronika könyveit, azok közül is leginkább: A Laci és az oroszlánt, méghozzá eredeti nyelven.
Hogy miért?
Az 1961-ben Magyarországon megjelent képeskönyv a német és az angol nyelvű közönséget is hamar meghódította. Marék Veronika mosolyogva emlékszik vissza a filmben arra, amikor egy német kiadó megkérte őt, hogy tanuljon meg németül, költözzön Németországba és írjon számukra meséket. Az igazi sikert viszont Japánban érte el a könyv, ahol több mint 700 000 példányban kelt el első megjelenése óta. És nemcsak könyv formában hódít Laci piros oroszlánja, hanem megtalálható plüssként, kulacsokat, hátizsákokat, táskákat, sapkákat, zoknikat díszítő figuraként is.
Több oka is van annak, hogy a kis piros oroszlán ennyire sikeres a szigetországban. Visky Ábel dokumentumfilmje mindet feltárja, 
Marék Veronika alkotás közbenattól kezdve, hogy a japán popkultúra nagyon kedveli a könnyen felismerhető, vizuálisan egyszerű, történetmesélésileg komplex karaktereket (jusson csak eszünkbe például Hello Kitty), és Laci oroszlánja pont ilyen.
A másik ok, hogy Marék Veronika műveiben éppen olyan módon használja ki az üres és telített tereket, mint a tradicionális japán művészetben: jusson eszünkbe a kis piros oroszlán a fehér lapon, vagy az a jelenet, amikor a szőke hajú Laci és a piros oroszlán a fekete szobába lesnek be, mivel a kisfiú nem mer bemenni.
A harmadik és legfontosabb pedig maga a könyv üzenete, amely magával ragad minden olvasót, legyen az magyar, angol, japán, koreai, lengyel, amerikai, vagy bármilyen más nemzetiségű: van egy nagyon félős kisfiú, aki bátor szeretne lenni, de ez nem könnyű. 
Úgy gondolja, hogy ha lenne egy igazi oroszlánja, akkor többé nem kéne semmitől sem tartania a világon. Amikor az oroszlán megérkezik, mégsem örül: hiszen nem egy ilyen kis piros jószágra gondolt, hanem egy igazi bömbölő, karmos fenevadra. Az oroszlán azonban hamar megmutatja, hogy sokkal többre képes, mint ami látszik rajta. Pont, ahogy Laci is.
Visky András a dokumentumfilm során többek között ellátogat Marék Veronikával a budapesti Állatkertbe, ahol megnézik a valódi oroszlánokat. Elutazik Japánba, ahol beszél több Marék Veronika-rajongóval, a helyi könyvkiadójával, sőt, olyan tudósokkal is, akik kifejezetten az írónő műveivel foglalkoznak.
A film történetmesélése nagyon különleges: Marék Veronika rajzai keverednek a valósággal, archív felvételei a mai Japán képeivel, 
a japán nyelv a magyarral.
Mindenkinek ajánljuk a filmet, aki valaha hitt abban, hogy a mesékben ott rejlik az élet legfontosabb igazsága. Aki kíváncsi arra, hogyan születik meg egy olyan történet, amely képes összekötni kultúrákat és generációkat. Aki szereti azt az alkotói derűt, amely Marék Veronika minden vonalából és szavából árad.
A Kell egy oroszlán nemcsak egy életmű ünneplése, hanem egyfajta tükör is: emlékeztet arra, hogy mindannyiunkban ott él egy kicsi, piros oroszlán, aki – ha elég bátrak vagyunk meghallani a hangját – segít kilépni a félelmeinkből, és megmutatja, hogy a bátorság néha a legváratlanabb formában érkezik.
Nézd meg a filmet ide kattintva a CineGo oldalán!
Ide kattintva eléritek Marék Veronika összes művét!
