A hordozókendő
Megérkezett a legújabb Babaróka kötet! Ezekben a mesékben nagytesóságról, óvodaváltásról és a járványról is olvashattok, ráadásul mindezt Kiss Judit Ágnes és Egri Mónika varázslatos stílusában! Ismerd meg babaróka legújabb kalandjait! Olvasd el az első mesét!
A kendőt Apróka is szerette. Ha nagyon sírt, Mamaróka csak magára kötötte, és a kistestvér pillanatok alatt elhallgatott, aztán már aludt is. Ezt Babaróka sem bánta, mert Mamaróka ilyenkor néha arra is ráért, hogy vele bújócskát játsszon, táncoljon vagy hintázzon. De azért főleg takarítani meg főzni próbált.
Babaróka nagyon szerette volna, ha Mamarókának több ideje jut rá, úgyhogy állandóan ott sündörgött körülötte, igyekezett neki segíteni. Megterített, letörölgette az asztalt, rendet rakott. Mamaróka pedig nem győzött hálálkodni:
– Milyen jó, hogy van egy ilyen nagy segítségem!
Babaróka levette a szivárványszínű kendőt az éjjeliszekrényről. Olyan egyszerűnek tűnt, ahogy Mamaróka csinálta: Aprókát kis csomaggá gömbölyítette a kendőben, aztán a vállára vetette, mint egy batyut, magára csomózta, és már indult is. De most szinte lehetetlennek látszott.
Belegörgette a kistestvért a szivárványszínű szövetbe, és megpróbálta a vállára venni.
Mamaróka épp akkor ért vissza a fürdésből, fel sem öltözött, csak a törülközőt csavarta magára. Biztos a sírást hallotta meg.
Tudj meg mindent a kötetről ebből a cikkből!
– Tedd le gyorsan! – szólalt meg Mamaróka. Érthetetlen módon szigorú volt a hangja. – Apróka, nehéz neked, leejted, és megüti magát! Nem a te dolgod, hogy hurcolászd!
– Én csak azt akartam, hogy megvigasztalódjon! – sírta el magát Babaróka a váratlan rászólástól.
– Nem is tudod, hogy kell felkötni! És ha kipottyan a kendőből, aztán valami baja esik? – háborgott Mamaróka magához ölelve a még mindig bömbölő Aprókát.
– Én csak segíteni akartam! – zokogott Babaróka, és összekuporodott a földön.
– Ne haragudj, Kisrókám! Tudom, hogy jót akartál.
– De rám szóltál! – kiabált kétségbeesve Babaróka.
– Sajnálom. Azért szóltam rád, mert nagyon megijedtem. Tudom, hogy csak meg akartad vigasztalni a testvéredet. De ő nagyon nehéz neked!
– Én is akarok babát hordozni! – hüppögte Babaróka, közben megpróbált ő is a mamája ölébe nyomakodni a testvére mellé.
Mamaróka megsimogatta.
– Majd kitalálok valamit!
Olvasd el a szerzővel készített interjúnkat!
Másnap a délutáni séta előtt Mamaróka elővette az egyik legszebb színes sálját:
Babaróka szeme elkerekedett. Előkereste a legnagyobb plüssjátékát, egy hatalmas, puha cápát.
– Cápika jön velünk, anya! – kiabálta ki az előszobába, ahol Mamaróka már a cipőjét húzta.
– Gyere, segítek feltenni a hátadra! – nyújtotta a kezét Mamaróka, amikor Babaróka megjelent a tarka sállal és a plüsscápával.
Bár a cápának nem volt lába, ami kilógjon a kendőből, azért sikerült Babaróka hátára kötni, és Babaróka büszkén sétált az anyukája mellett.
– Most mind a ketten mamarókák vagyunk, és cipeljük a babánkat a hátunkon!
